Fugger család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Fugger-család címere
Fugger Kristóf

A Fugger-család a középkori és kora újkori Európa meghatározó bankár-kereskedő családja.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család, illetve a vállalkozásuk központja a dél-német Augsburg városa volt. A dinasztia alapítója Hans Fugger, aki szegény falusi takácsként költözött Augsburgba. Másfélszáz év múlva leszármazottai kezében volt a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede.

A gazdasági befolyáshoz növekvő mértékű politikai befolyás társult. A 15-16. századi Európában sem pápa, sem császárválasztás az ő megkerülésükkel nem történhetett. Fugger Jakab (1459-1525) és Fugger Antal (1493-1560) leghíresebb ilyen irányú tranzakciói közé tartozik az 1519. évi császárválasztás, amikor az általuk biztosított kölcsönnek köszönhetően foglalhatta el a császári trónt V. (Habsburg) Károly, kiszorítva ezzel a cím másik aspiránsát, a francia Valois Ferenc királyt. Áttételesen a reformáció kirobbanásához is hozzájárultak, hiszen Albert mainzi érsek a tőlük felvett kölcsön törlesztésére rendelte el pápai jóváhagyással a búcsúcédulák árusítását német területen, ami ellen Luther Márton 1517. október 31-én a híressé vált 95 tézissel tiltakozott. A kortárs Ulrich von Hutten például így írt róluk: „A Fuggerek megérdemlik, hogy a kurtizánok fejedelmének nevezzék őket. (…) Felállították piaci standjukat, és amit megvásárolnak a pápától, azt később jóval drágábban adják tovább, nemcsak egyházi javadalmakat, hanem tartós kegyeket is; bullákat árulnak, diszpenziumok mennek át bankjukon, és ha a Fuggerek barátaid, mi sem könnyebb annál, mint hogy papi hivatalhoz juss. (…) Egyedül őnáluk érhető el minden Rómában.”

A Fuggerek tevékenysége is okolható a Németországban a 16. század eleje után egyre-másra kirobbanó társadalmi konfliktusokért.[1]

A család érdekeltségei nem csupán a kora újkori bankszektorra terjedtek ki, kezükben tartották a korabeli Európa bányászatának, érckereskedelmének jelentős részét, így Magyarországon a Thurzó-családon keresztül a felvidéki rézbányászat jövedelme a Mohácsot megelőző évtizedekben a családot gazdagította. II. Lajos kétségbeesett kísérletére, amikor a bányákat saját kezelésébe vette pénzügyi blokáddal válaszoltak (1525-26), ezzel jelentősen nehezítve az amúgy is kétségbeejtő helyzetben lévő ország felkészülését a várható török támadás elhárítására. A ténykedésük körül kialakult negatív közhangulatot jellemzi, hogy a magyar nyelv „fukar” szava a család nevéből származik. Valószínűleg propagandaszempontok vezették Jakob Fuggert, amikor az 1520-as években Augsburgban létrehozta a Fuggereit, az újkori történelem első szociális lakótelepét. Ez egyébként a mai napig működik.

A pápák egyik bankházaként is funkcionáltak 1476-tól a Fuggerek, akiknek hírnevét és vagyonát az 1459-ben született Jakob Fugger alapozta meg. Őt először papi pályára küldték, de később, több fivére elhunytával, bevonták a családi cégbe. Akkoriban a Fuggerek már a fél világgal kereskedtek. Az egyik báty, Ulrich ráadásul nagyvonalúan kisegítette az Augsburgban tartózkodó III. Frigyes német-római császárt és fiát, Miksát. A Habsburgok jóindulata nem egy későbbi ügyletben fialt. Jakob 1488-ban megszerezte a tiroli ezüstbányák kitermelési jogát. Ettől kezdve nagyban játszott: Miksából előbb királyt csinált, aztán annyi pénzt adott a Habsburgoknak, hogy megvehették a választófejedelmek kegyét és ezzel a német-római császári koronát - előbb Miksának (1508), aztán unokájának, a spanyol trónon addig csak királykodó (császárként V.) Károlynak (1519). 1500-tól a Fuggerek pápai bankházként részt vesznek a hírhedt búcsúlevelek forgalmazásában, 1503-tól ők verik a pénzt a pápának, 1524-ig összesen 64-féle érmét - cserébe ők finanszírozzák a pápai testőrséget, a svájci gárdát. Amikor tézisei miatt Luther Mártont a pápát képviselő Kajetán bíboros elé idézik, az augsburgi Fugger-házak szolgálnak az esemény színhelyéül. Ezt a reformátor nem felejti el: kereskedőellenes beszédeiben mindig szentel néhány név szerinti kirohanást a Fuggereknek.

A Fugger-birodalom 1546-ban - ekkor már Anton Fugger "ügyvezetésével" - van zenitjén. Mivel azonban a Fuggerek változatlanul kölcsönöznek a Habsburg-ház spanyol ágának is, ugyancsak megtépázzák őket a sorozatos spanyol államcsődök. Amikor 1618-ban kitör a harmincéves háború, a vagyon nagy részét már ingatlanokba mentették: földbirtok, erdő, legelő, kastély és házak, vizek és mezők. Kivonulnak Spanyolországból, lemondanak a tiroli bányajogokról, felszámolják filiáléikat - végül 1658-ban magát a céget is. Megélnek birtokaikból is. Csak már nem állnak rivaldafényben.

Napjainkban a jórészt grófi és hercegi címeket viselő Fuggerek birtokaikkal vagy a kastélyaik révén kézenfekvő idegenforgalommal foglalatoskodnak, netán polgári pályákra léptek. Ami összeköti őket, az a Fugger-alapítványhalmaz, amelynek szeniorátusába minden ág a maga doyenjét delegálja. Valamint a Fürst Fugger Privatbank - a délnémet régió egyetlen cum laude minősítésű pénzintézete -, amelynek székházán és papírjain máig ott virít az elsőként elnyert nemesi címer, a kettős liliom.

Újításuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vállalkozásaikban ők vezették be a hármas könyvelés rendszerét, a cég főkönyvelője Matthäus Schwarz „Könyvelési minta” címmel írt könyve évszázadokig a kereskedelmi-pénzügyi szakmában megkerülhetetlen alapművének számított.

Ma is eredeti alapító okirata szerint működik Augsburgban a világ legrégibb szociális települése, amelyet a 16. században alapítottak a Fuggerek - bűntudatuk csillapítására.

FÉL ÉVEZREDES ALAPÍTVÁNYOK Fugger

Egyetlen hely van a világon, ahol éjfél után több a kapupénz, mint az egész éves lakbér. Ez az augsburgi Fuggerei, ahol azonban egyáltalán nem mohó a kapu éber őre. Este 10 és 12 között mindössze 50 centet kér, és éjfél után is csak ennek a dupláját. Csakhogy a Fuggereiban élők éves bére napjainkban csupán 0,88 euró. A lakbér összegét csaknem ötszáz éve állapították meg 1rajnai guldenban, és ez ma kevesebbet ér, mint 1 euró. Ennek fejében elvárják a lakóktól, hogy az alapítványtevő és családtagjai lelki üdvéért mindennap mondjanak el három imát, egy hiszekegyet, egy miatyánkot és egy üdvözlégyet. Ez utóbbi persze azt is magában foglalja, hogy mindegyik Fuggerei-lakó katolikus. További előfeltétel, hogy rászorult helyzetű augsburgi polgárnak kell lenniük.

Amikor Jakob Fugger - akinek családneve a magyarban köznevesült, ebből ered a fukar szó - 1514-ben megvetette a Fuggerei, a világ legrégibb, ma is létező szociális lakótelepe alapjait, ezeket az elvárásokat szabta ahhoz, hogy valaki bebocsátást nyerjen az akkor a város szélén - ma csaknem a központjában - elhelyezkedő valóságos kisközség valamelyik lakásába. Az újkor hajnalának pénzügyi-kereskedő zsenije (lásd Pénzcsinálók című írásunkat) nemegyszer a sajátjaként forgatott egyházi pénzeket, s a hittudósok dörgedelmei ellenére sem vetette meg a kamatot, ezért - mintegy üdvözülésének megalapozására - úgy gondolta, Istennek tetsző cselekedet, ha maga is tesz szülővárosa elesetteiért.

Jakob Fugger létrehozta a jótékonysági beruházásokat fedező Szent Ulrik-számlát is, amelybe rendre átutalták a Fugger-ház bevételeinek egy részét. Ezzel nem csupán a gazdasági-pénzügyi ügyeskedései és a hagyományos keresztény értékek között feszülő morális konfliktust enyhítette, de egyúttal egyfajta választ adott azoknak is, akik akkoriban, a reformáció előestéjén gátlástalan kamatszedőkként ostorozták őt és a Fugger-céget. Mindenesetre Fugger megbízta Conrad Peutinger augsburgi humanistát és Johannes Eck vallástudóst, támasszák alá teológiai érvékkel, hogy az általa űzött pénzügyi eljárások nem ütköznek az isteni tanításokba.

A családról elnevezett, később szabályos városfallal bekerített településrész egyre nagyobb lett. 1581-ben Jakob örökösei templomot és papot is adtak a Fuggereinak, amit persze az is motivált, hogy a reformáció térhódításával az augsburgi templomok zöme, köztük a Fuggerek sírkápolnáját őrző Szent Anna is "református hitre tért", míg a Fuggerek, nem utolsósorban gazdasági kapcsolataik miatt, ragaszkodtak a pápához.

A szociális lakások mellett a további alapítványok szegény sorsú diákok tanulását, betegek gyógyítását szolgálták. Amikor a 19. század elején a frissen létrehozott Bajor Királyság az összes alapítványt felszámolta felségterületén, a Fuggerekéi - amelyek között vallási, tanulástámogatási és egészségügyi is akad - mentességet nyertek. 1944 februárjában egy bombatámadás a Fuggereinak csaknem a felét súlyosan megrongálta, már 1948-ban visszaköltözhettek a lakók, mégpedig olyan házakba, amelyekben a lakások el- és berendezése megfelel a 20. század kényes elvárásainak, ugyanakkor a történelmi külső megőrzésével, szigorúan hagyományos és természetes anyagok felhasználásával épültek.

Ma a 67 ház 140 lakásában mintegy 150, többségükben idős ember lakik. Hogy kit vesznek fel, azt a Fugger család szeniorátusa által kinevezett adminisztratúra dönti el, az említett félezer éves feltételek alapján. Igaz, az imák elmondása és a templomba járás lelkiismereti kérdés, a hitbuzgóságot senki nem ellenőrzi. A Szent Márk-templom így is tele van. Ma a Fuggerei Augsburg egyik legfőbb turistavonzó látványossága. Évente több százezren lépnek be kapuin, hogy a 2 eurós belépti díjat befizetve megszemléljék a kétszintes meseházakat, a múzeumot, amelynek egyik szobája az ötszáz évvel ezelőtti berendezést mutatja, a lakók kölcsönkönyvtárát, a Fuggerei kávészobácskáját.

A Fuggerek üzleti érzéke változatlan: céges vagy magánrendezvények céljára időnként kölcsönadják az adminisztratúra épületében található gótikus Leonhard-kápolnát. Az alapítványok anyagi háttere ennél persze jóval szélesebb: Augsburg 30 kilométeres körzetében a Fuggereknek összesen 3200 hektárnyi erdőgazdaságuk, valamint több földbirtokuk van, az utóbbi negyven évben hatvan augsburgi lakásingatlant vásároltak, hogy az onnan befolyó bérekből is állhassák a teleppel kapcsolatos költségeket, elvégre csak az épületek állagmegóvása évi 600 ezer eurót igényel. Márpedig a világ legrégibb szociális települése egyetlen eurót nem kap - és nem is igényel - sem a szövetségi államtól, sem a bajor kormányzattól, sem Augsburg városától.

Hírszolgálatuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korukat jóval megelőzve ismerték fel az információszerzés fontosságát. Jakob Fugger magánhírszolgálatot hozott létre, fizetett ügynököket alkalmazott, akik a minden jelentősebb európai városban meglévő fugger képviseleten keresztül (Faktoriák) juttatták el híreiket az augsburgi központba. (A különösen fontos híreket tükrök segítségével továbbították.) Később, a nyomtatás előnyeit kihasználva, a legfontosabb híreket publikálták, így lényegében a modern kori újságírás elindítói is ők voltak. Ismert szoros összefonódásuk a Habsburg-házzal. Később ez a kapcsolat a házra nézve végzetesnek bizonyult, a kellő politikai hatalom megszerzése után a Habsburgok már kevés hajlandóságot mutattak a kölcsönök visszafizetésére, így a ma élő Fugger leszármazottak számítása szerint a családnak a Habsburgok mai áron számítva kb. 120 milliárd euró körüli összeggel tartoznak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Drábik János: A kamatkapitalizmus és a szervezett pénzhatalom: „A parasztok, nemesek és értelmiségiek körében egyre nőtt az elégedetlenség az augsburgi Fuggerek ellen. A "fuggern" (fuggerelni) szó szinonimája volt a csalásnak. A kitört parasztlázadás egyaránt irányult a felsőarisztokrácia és az árakat manipuláló - mesterséges áruhiányt előidéző és monopolhelyzetet kialakító - spekulánsok ellen. A parasztlázadás vezetői ekkor még nem látták át teljesen milyen szoros az összefüggés a kamatozó pénztőke és a hatalom között, valamint a monopolisták és a császár között. Követeléseik között utolsóként mégis megfogalmazzák a Fuggerek, a Welserek, és a Höchstetterek eltávolítását, és az üzleti tőke felső határának a rögzítését. Érthető, hogy a nagytőke minden eszközt megmozgatott, hogy a lakosságot elnyomja, és a kamatmechanizmussal működtetetett kizsákmányoló rendszert fenntartsa.”

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Günter Ogger: A Fuggerek. Császári és királyi bankárok, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, ISBN 9789630750585 (Néhány idézet a könyvből itt)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fugger család témájú médiaállományokat.