Jenyiszeji kirgizek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jenyiszeji kirgizek (a kínai forrásokban kienkunok) az ókor végén a Jenyiszej felső folyásánál élő, eredetileg valamilyen paleoszibériai nyelvet beszélő nép voltak. Később erős török nyelvi hatás érte őket. A 9–10. században az Ujgur Birodalom megdöntése után Mongólia urai voltak. Utódaik ma részben Dél-Szibériában élnek, más részükből török népelemekkel keveredve a mai kirgizek alakultak ki a Tiensan területén Kirgizisztánban.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 1. század közepén az Irtis felső folyása mentén éltek. Innen az 1. században vándorolhattak a Jenyiszej felső folyásához, a mai Tuva vidékére. A Türk Birodalom, majd az Ujgur Birodalom fennhatósága alatt éltek. Közben elsajátították a türk rovásírást és az évezred végére nyelvileg és kulturálisan eltörökösödtek. A Felső-Jenyiszej vidékén sok rövid sírfeliratukat tárták fel. [1]

840-ben megdöntötték az ujgurok hatalmát, s ezután mintegy 80 évre ők lettek Mongólia urai. Uralmuk a türkökéhez és az ujgurokéhoz képest is civilizációs visszalépést jelentett, Mongólia az államiságból visszaesett az egyszerű törzsi keretek közé. 920 körül a kitajok űzték el őket. [1]

A jenyiszeji kirgizek egy része ezután nyugat felé húzódott az Altaj és a Tiensan felé, csatlakozott török népekkel együtt, akikkel együtt formálták meg a kirgizek népét. Itt továbbra is jelentős szerepet játszottak a sztyeppén, míg hegemóniájukat a karakitajok meg nem döntötték 1112 körül. [2]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]