Lhoce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lhoce
LhotseMountain.jos.500pix.jpg
A Lhoce déli oldala a Chukhung Ri irányából

Magasság 8516 m
Hely  Kína
 Nepál
Hegység Himalája
Relatív magasság 610 m
Első megmászás 1956. május 18.,
Svájc Fritz Luchsinger
Svájc Ernst Reiss
Elhelyezkedése
Lhoce  (Nepál)
Lhoce
Lhoce
Pozíció Nepál térképén
é. sz. 27° 58′, k. h. 86° 56′Koordináták: é. sz. 27° 58′, k. h. 86° 56′

A Lhoce (angolos átírással Lhotse, tibeti nyelven jelentése Déli-csúcs) a Föld negyedik legmagasabb hegycsúcsa Kína (Tibet) és Nepál határán. A Himalája nyolcezres csúcsai közül ennek van a legalacsonyabb topográfiai kiemelkedése (610 m), s emiatt gyakran hívják a „legkisebb” nyolcezresnek is. A hegy óriási déli oldala (fala) egyben a világon is egyedülálló méretekkel bír: 2,25 km-es szakaszon teljesen sík felületű, ami a mászást rendkívül megnehezíti (amennyiben valaki arról próbálkozik). Sok sikertelen kísérlet színhelye volt a félelmetes déli oldal (s néhány szerencsétlenség is itt történt); de nagyon kevés siker köthető ide: közülük egy nem ellenőrzött mászás Tomo Česen nevéhez fűződik. A csúcs egy ideig Lóczy Lajos híres magyar természettudós nevét „viselte”.[1]

2003 októbere óta 243-an hódították meg a Lhoce csúcsát, de 11-en életüket vesztették itt.

Mászástörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1955-ös nemzetközi Himalája-expedíció kísérelte meg a Lhoce csúcsának meghódítását. A vállalkozás vezetője Norman Dyhrenfurth volt, tagjai között két osztrák térképész (Erwin Schneider, Ernst Senn), két svájci hegymászó (Bruno Spirig, Arthur Spöhel), valamint három amerikai mászó volt (Fred Beckey, George Bell és Richard McGowan). 200 serpa kísérte őket, de szeptember és október fordulópontján 8100 m magasságban megálltak, s a rendkívüli hideg és egyéb problémák miatt visszafordultak. Az expedíció egyik nagy érdeme, hogy elkészítették az első térképet a Mount Everestről és környékéről (1:50 000), valamint néhány rövid film készült kisebb csúcsok megmászásáról, s a helyi kultúráról is.

Későbbi mászások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1955 – az első kísérlet a nemzetközi Himalája-expedíció keretében.
  • 1956 – a központi csúcs meghódítása.
  • 1965 – az első kísérlet a Lhoce Sár meghódítására (japán expedíció) – elért magasság: 8100 m.
  • 1979 – a Lhoce Sár első megmászása.
  • 1981 – április 30-án másodjára mássza meg a központi csúcsot Hriszto Prodanov, (Bulgária).
  • 1981 – október 16-án a Lhoce Sár második svájci meghódítása.
  • 1984 – május 20-án a Lhoce Sár harmadik sikeres meghódítása csehek által.
  • 1989 – Jerzy Kukuczka lengyel hegymászó egy használt (!) mászókötelet vett Katmanduban, amely a Lhoce déli falának mászása közben elszakadt, s ő a halálba zuhant.
  • 1996 – Chantal Mauduit az első nő a Lhoce csúcsán.
  • 2001 – a Lhoce középső csúcsának első meghódítása.
  • 2007 – Pemba Doma Sherpa nepáli hegymászó (aki korábban kétszer már megmászta a Mount Everest csúcsát) a Lhoce mászása közben, 8000 m magasságból lezuhant.
  • 2011 – Erőss Zsolt és Gál László az első magyarok a csúcson[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lóczy Lajos kalandos élete és felfedezései (magyar nyelven). http://www.zoldmuzeum.hu/, 2012. december 22. (Hozzáférés: 2012. december 22.)
  2. Műlábbal ért 8516 m magasra Erőss Zsolt (magyar nyelven). SportGéza, 2011. május 22. (Hozzáférés: 2011. május 22.)