Erőss Zsolt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erőss Zsolt
Született 1968. március 7.[1]
Csíkszereda[1]
Elhunyt 2013. május 21. körül (45 évesen)[2][3]
Kancsendzönga
Nemzetisége magyar
Házastársa Sterczer Hilda[1]
Foglalkozása hegymászó[1]
Beceneve Hópárduc
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002)
Gyergyószentmiklós díszpolgára (2008)[1]
Az év hegymászója – posztumusz életműdíj (2013)

Erőss Zsolt weboldala
Erőss Zsolt blogja
Searchtool.svg Erőss Zsolt
Egy utcai kép Erőss Zsolt 8000-es csúcsairól (ismeretlen szerző, talán 'void' munkája)

Erőss Zsolt (Csíkszereda, 1968. március 7.Kancsendzönga, 2013. május 21. körül[2][3]) erdélyi születésű székely hegymászó, aki első magyar állampolgárként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát. Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója; tíz 8000 m fölötti csúcsot hódított meg (ebből kettőt műlábbal), amivel a nemzetközi élmezőnybe is bekerült.[3][4] 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton eltűnt.[5][6]

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gyergyói-medencében, Orotván, majd a Gyilkos-tónál nőtt fel. Gyergyószentmiklóson érettségizett. A hegymászást 1981-ben kezdte a Békás-szorosban, majd 1983-tól szervezett keretek között mászott a Gyergyói Vasasban, illetve a Kolozsvári Akarat Egyesületben.

1988-ban családostul áttelepült Magyarországra; az állampolgárságot 1992-ben kapta meg. Családjával együtt sok éven keresztül élt Pilisvörösvárott (édesanyja ma is ott lakik)[7][8], ezért a településen élők egy csoportja – az általa elért sportteljesítményére és emberi nagyságára való tekintettel – 2013 májusában kezdeményezte számára posztumusz díszpolgári elismerés adományozását.

Első expedíciós hegymászására 1990-ben került sor az Elbruszon (5642 m). A következő években megmászta a Tien-san és a Pamír több csúcsát: az Usbát (4695 – 4710 m), a Han-Tengrit (6995 m), a Pobedát (7439 m), a Lenin-csúcsot (7134 m), a Korzsenyevszkaját (7106 m) és a Kommunizmus-csúcsot (7495 m). Mivel megmászta a volt Szovjetunió mind az öt 7000 m feletti csúcsát, megkapta a hópárduc címet.[3]

1996-ban tagja volt az első magyar Mount Everest-expedíciónak, ahol két sikertelen csúcstámadást hajtott végre. Első nyolcezrese a Nanga Parbat (8126 m) volt 1999-ben, amelyet új útvonalon hódított meg. 2002-ben a Csomolungma második csúcstámadása oxigén használatával sikeres lett, ezzel első magyar állampolgárként elérte a csúcsot. Ettől az évtől csak hegymászásból élt.

2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája-expedíciók sorozatot. Ennek keretében a következő években hat nyolcezrest mászott meg.[1]

2010-es balesete és visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. január 2-án balesetet szenvedett a Magas-Tátrában. Két társát biztosította, amikor egy hóerkély leszakadása miatt megcsúsztak. Telefonon értesítették a hegyimentőket, akik azonban a rossz időjárás miatt nem tudtak helikopterrel értük menni, ezért egy 45 fős gyalogos csapatot küldtek a mentésre. A balesetben mindhárom magyar hegymászó megsérült, az első hírek szerint még egyikük sem maradandóan. Erőss Zsolt mindkét lábát eltörte. Jobb lábát a nyílt, darabos törés várható szövődményei miatt és a korai rehabilitáció lehetősége érdekében január 10-én térd alatt amputálták. Bal bokatörése szövődménymentesen gyógyult. Kollár Lajos úgy nyilatkozott, hogy a műtét Erőss Zsolt további mászókarrierje érdekében is történt, és akár már 2010 őszén újabb nyolcezres csúcsán állhat.[1][9][10][11][12]

2010 márciusában protézissel újra járni kezdett, júniusban pedig a hegymászáshoz is visszatért. Szeptember végén 7100 m magasra jutott fel a Cso-Oju-expedíció keretében; a lavinaveszély miatt a csúcstámadást nem vállalták. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára (8516 m).[1] 2012 októberében a MOB környezetvédelmi bizottságának tagja lett.[13]

2011 – Lhoce[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011 fontos év volt Erőss Zsolt számára. Ekkor kapta meg közönségszavazattal az „év extrémsportolója” díjat, felesége terhes lett, és az új műlábprotézissel ekkor vállalkozott az első komolyabb megpróbáltatásra, a 8516 méteres Lhoce meghódítására. Az expedíción rajta kívül Horváth Tibor, Mécs László és Gál László vett részt. A mászást úgy tervezték, hogy nem fognak használni oxigént az extrém magasságban, nem bérelnek serpákat, és nem vesznek igénybe előre felállított sátrat. Csupán a „jégdoktorok” által díjazás ellenében kiépített utakat és köteleket használták. Ez többlet-igénybevételt jelentett, és nehezítette a mászást. Erőss továbbá nem vitt magával magasságmérőt és órát sem, valamint a GPS készülékét otthon felejtette.[14]

Az expedíciós csapat időnként együtt, de egyéni tempótól függően időnként külön haladt.[15] Erőss számára elkerülhetetlen volt az egyéni tempó bevezetése, mert a lábprotézise félóránként tisztításra szorult. Az alaptáborba érkezéskor a Lhoce-fal meghódításával várniuk kellett a rossz időjárás miatt. Erőss ekkor értesült arról, hogy felesége terhessége veszélyeztetett lett.[16] A tervek szerint május 21. ígérkezett ideális időpontnak a csúcs eléréséhez, így a táborból 18-án indultak el. Párokban kezdtek neki a mászásnak, Erőss társa a csúcstámadásban Horváth Tibor lett. A hármas tábor 7100 méteren helyezkedett el, a csúcstámadó utolsó tábor pedig 7850 méteren. A sátorállítást nehezítette, hogy ugyanabban az időben egy népes spanyol csapat is elindult. Erőss a stílusához híven sátor helyett csak egy egyszerű „bivakponyvát” használt.[17] Nehézséget okozott, hogy Horváth Tibor se sátrat, se hálózsákot nem hozott magával, így Erőss ponyvája alatt vészelte át az éjszakát. Mivel Erőssnek nem volt ébresztőórája, így késve keltek és indultak el Horváth Tiborral a csúcs megmászására. Erőss a lámpáját is a táborhelyen hagyta. Nem sokkal később társuk, Mécs László kénytelen volt kimerültség miatt feladni a mászást. Mivel Erőssnek nem volt magasságmérője és órája sem, folyamatosan nehézséget okozott, hogy helyzetét meghatározza. Az expedíciós tagok közötti kommunikáció is akadozott, mert a kapcsolattartást szolgáló egyik rádiót nem találták. Erőss a csúcs elérése előtt a jégcsákányát is hátrahagyta, hogy terheit könnyítse. A csúcsot végül délután fél négy körül érte el (egy serpától tudta meg az időt), ami nagyon későnek számított. Visszafele már nem találta jégcsákányát, és miután ereszkedés közben besötétedett, a lámpa hiánya is veszélyessé tette a visszautat. Végül Erőss sikeresen visszajutott a táborba, miután a sötétben sikerült meglátnia a sátorozók által használt lámpákat.[14]

Az utolsó expedíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. május 20-án Kiss Péterrel együtt elérte a Kancsendzönga csúcsát,[4] azonban a feljutás túl sok időt (közel 24 órát) és energiát vett igénybe, és a két hegymászó nem tudott visszaereszkedni a 4. táborba. A csúcson, komoly védőfelszerelés nélkül eltöltött néhány nap után – az expedíció vezetője és több más hegymászó egybehangzó állítása szerint – már bizonyosnak volt tekinthető, hogy a hegymászó nincs életben.[18] Végül május 22-én az expedíció vezetése – sikertelen keresést követően – eltűntnek nyilvánította őket.[5]

Eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erőss mászási stílusára jellemző volt, hogy lehetőség szerint kerülte a fejlett hegymászóeszközök használatát és az ún. „tiszta stílust” gyakorolta.[14][19]

Erőss Zsolt a 14 nyolcezres közül 10-et mászott meg:[1][20]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Sterczer Hilda hegymászó; két gyermekük született, Gerda és Csoma.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. szeptember 15-én kopjafát állítottak az emlékére Pilisvörösvár református templomának kertjében, arra emlékeztetve, hogy tíz éven keresztül volt a város lakója. A kopjafán, melyet – a család szándéka szerint – egy székely fafaragó (Török Csaba) faragott hargitai fából, az "Ott nyugszom, ahová mindig vágytam" felirat olvasható, emellett a két oldallapján, egy-egy réztáblán ott szerepel Szilágyi Ákos amerikai magyar költő egy ünnepélyesebb, valamint Fogarasy Attila helyi újságíró-tanár egy tréfásabb verse is, melyeket a szerzők a hegymászó köszöntése alkalmából írtak. A kopjafát Erőss Zsolt unokatestvérei leplezték le a Czeglédi Gizella által szervezett avatási ünnepségen; a hegymászók nevében Mécs László, a tisztelők nevében Tolcsvay Béla búcsúzott Erőss Zsolttól.[21][22]

2014. január 6-án a 4bakancs.com hegymászó szakportál Az év hegymászója internetes szavazásán posztumusz életműdíjat kapott.[23]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Békás-szorostól a Mount Everestig, Erőss Zsolt fotóalbuma, Budapest, 2002, ISBN 9638627565
  • Földes András: Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászójának története, Jaffa Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 9638627557
  • Makalu-expedíció 2008, Erdélyi Gyopár, 2008/6., 11-14. oldal

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Erőss Zsolt: Rólam (magyar nyelven). Erőss Zsolt (hoparduc.hu). (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  2. ^ a b Földes András: Krízishelyzetbe került Erőss Zsolt (magyar nyelven). Sport Géza, 2013. május 21. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  3. ^ a b c d Földes András: Erőss Zsolték nincsenek életben (magyar nyelven). Sport Géza, 2013. május 23. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  4. ^ a b Földes András: Újabb himalájai csúcsot ért el Erőss Zsolt (magyar nyelven). Sport Géza, 2013. május 20. (Hozzáférés: 2013. május 22.)
  5. ^ a b Földes András: Mi történhetett Erőss Zsoltékkal? (magyar nyelven). Sport Géza, 2013. május 22. (Hozzáférés: 2013. május 22.)
  6. Földes András: Hibázott Erőss Zsolt a Himalájában? (magyar nyelven). Sport Géza, 2013. június 11. (Hozzáférés: 2013. július 20.)
  7. [1]
  8. [2]
  9. http://index.hu/bulvar/2010/01/03/eross_zsolt_az_egyik_serult_hegymaszo/
  10. http://tenyek.tv2.hu/Belfold/TenyekCikkek/2010-01-03-eross
  11. http://index.hu/video/2010/01/09/adrenalinpores_es_zihalas/
  12. http://index.hu/bulvar/2010/01/10/amputaltak_eross_zsolt_jobb_labat/
  13. Kovács Ágnes lett az új bizottság elnöke. echotv.hu, 2012. október 3. (Hozzáférés: 2012. október 3.)
  14. ^ a b c A Lhoce meghódítása 3. rész - A Himalája legvadabb tragédiája lehetett volna - 2012.12.06. - Hozzáférés 2013.05.23.
  15. Erőss Zsolt csúcson, a tömegeket menteni kell - 2012.11.03 - Hozzáférés 2013.05.23.
  16. A Lhoce meghódítása - 2. rész - Az indiai lány elveszik a hegyen - 2012.11.07 - Hozzáférés 2013.05.23.
  17. A hegylakók - az első magyar Lhoce-expedíció krónikája - 2011.06.09. - Hozzáférés 2013.05.23.
  18. Kollár Lajos: Bele kell törődnünk (magyar nyelven). Himalája Expedíció, 2013. május 23. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  19. Hibázott Erőss Zsolt a Himalájában? Hozzáférés 2013.06.16.
  20. Erőss Zsolt (magyar nyelven). EDGE 8000 - Eseményhorizont. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  21. https://www.youtube.com/watch?v=p0h35UpqvVQ
  22. http://www.szekelyhon.ro/magazin/csikban-faragjak-eross-zsolt-kopjafajat
  23. http://4bakancs.com/mhsz13

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]