Elbrusz
| Elbrusz | |
 |
|
| Az Elbrusz 2008 májusában | |
|
|
|
| Magasság | 5642 m |
| Hely |  Oroszország |
| Hegység | Nagy-Kaukázus |
| Típus | rétegvulkán |
| Első megmászás |
Külön
|
| Elhelyezkedése | |
 Elbrusz
Pozíció a Kabard- és Balkárföld térképén
|
|
| é. sz. 43° 21′ 18″, k. h. 42° 26′ 21″ | |
Az Elbrusz (oroszul Эльбрус; karacsáj-balkár Минги таў, Miñi taw) a földrajzi Európa legmagasabb hegye a Kaukázus hegységben, az Oroszországhoz tartozó Kabard-Balkárföld és Karacsáj-Cserkeszföld köztársaságok területén, a grúz határ közelében.
Tartalomjegyzék |
Földrajzi helyzete [szerkesztés]
Nyugati csúcsának magassága 5642 méter, és így mintegy 1500 m-rel magasodik a Kaukázus fő gerince fölé. Ezzel nem csak Európa, hanem az Ázsia északi részére is kiterjedő Oroszország legmagasabb pontja. A keleti csúcs valamivel alacsonyabb, 5621 méter. A két csúcs között, 5200 m magasan van az Elbrusz-nyereg.
A Nagy-Kaukázus fő vonulatától 20 kilométerre északra található, Kiszlovodszk várostól 65 kilométerre dél-délnyugati irányban.
Földtani felépítése [szerkesztés]
Az Elbrusz rétegvulkán, amely már mintegy kétezer éve alszik. A vulkáni felépítmény kb. 3000 m magasan kezdődik; ez alatt – a hegység gerincvonulatánál megszokott módon – kristályos kőzetek települnek. Állandó jégsapkája 22 gleccsert táplál; ezekből ered a Bakszan, a Kubány és a Malka folyó.
A vulkán működését négy ciklusra tagolják; a legidősebb mintegy 2–3 millió évvel ezelőtt volt. A keleti csúcs még 1500 éve is működhetett, amint erre az egészen fiatal lávafolyásokból és a kénes gőzszivárgásból következtethetünk.
Az Elbrusz a kultúrában [szerkesztés]
Az ókoriak Strobilus néven ismerték (latinul: fenyőtoboz). A görög mítosz szerint Zeusz itt láncolta meg Prométheuszt, aki a tüzet ellopta és az embereknek adta. (Ez valószínűleg az Elbrusz vulkanizmusára utal.)
Meghódítása [szerkesztés]
A nyugati csúcsot először 1874-ben mászta meg egy csoport:
- Florence Crauford Grove,
- Frederick Gardner,
- Horace Walker és
- Peter Knubel; őket
- Ahija Szottajev kalauzolta a hegyen.
A keleti csúcsra először Cselar Hacsirov jutott fel 1829. július 22-én. A nyugati csúcsra első kaukázusi útján, 1884. augusztus 23-án Déchy Mór is feljutott Alexander Burgener, Peter Ruppen hegyivezetőkkel és Mollei Tirbolasz helybeli vadásszal.[1]
Idegenforgalmi jelentősége [szerkesztés]
A nyári hónapokban rendszeresen indulnak a völgyekből turistacsoportok a hegyre, téli megmászását azonban a Pamír hétezres csúcsinak nyári meghódításával egyenértékű teljesítménynek tekintik. Külföldieknek a téli mászást csak 1979 óta engedélyezik.
A Bakszán-völgy végéből, 2200 m-ről kabinos függővasút visz 3500 m magasra, a Mir állomáshoz. A csúcsmászások hagyományos kiinduló pontja a 4200 m magasan álló Prijut 11 menedékház.
Források [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elbrus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Global Volcanism Program
- Juhász Á., Juhász E., 1993: Hegyek ormán – tengerek mélyén. Panoráma Könyvek. Medicina, Budapest. ISBN 963-243-648-2
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Angolul [szerkesztés]
- Információk hegymászóknak
- Mount Elbrus a SummitPost oldalán
- Mount Elbrus a TierraWiki.org-on
- "Elbrus, Mount." Encyclopædia Britannica Online. 14 Nov. 2006 <http://www.britannica.com/eb/article-9032240>.
- Számítógépes panorámák észak, dél, index. Az adatok hiánya miatt van pár folytonossági hiány.
- NASA Earth Observatory: [1], [2]
- Mount Elbrus élő webkamera (a Mount Cheget felől)
- Elbrus Photos Nagyfelbontású fényképek
- Útleírás
