Elbrusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elbrusz
Mount Elbrus May 2008.jpg
Az Elbrusz 2008 májusában

Magasság 5642 m
Hely Oroszország Oroszország
Hegység Nagy-Kaukázus
Típus rétegvulkán
Első megmászás

Külön

Elhelyezkedése
Elbrusz  (Kabard- és Balkárföld)
Elbrusz
Elbrusz
Pozíció a Kabard- és Balkárföld térképén
é. sz. 43° 21′ 18″, k. h. 42° 26′ 21″Koordináták: é. sz. 43° 21′ 18″, k. h. 42° 26′ 21″

Az Elbrusz (oroszul: Эльбрус; karacsáj-balkár Минги таў, Miñi taw) a földrajzi Európa legmagasabb hegye a Kaukázus hegységben, az Oroszországhoz tartozó Kabard- és Balkárföld és Karacsáj- és Cserkeszföld köztársaságok területén, a grúz határ közelében.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugati csúcsának magassága 5642 méter, és így mintegy 1500 m-rel magasodik a Kaukázus fő gerince fölé. Ezzel nem csak Európa, hanem az Ázsia északi részére is kiterjedő Oroszország legmagasabb pontja. A keleti csúcs valamivel alacsonyabb, 5621 méter. A két csúcs között, 5200 m magasan van az Elbrusz-nyereg.

A Nagy-Kaukázus fő vonulatától 20 kilométerre északra található, Kiszlovodszk várostól 65 kilométerre dél-délnyugati irányban.

Földtani felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Elbrusz rétegvulkán, amely már mintegy kétezer éve alszik. A vulkáni felépítmény kb. 3000 m magasan kezdődik; ez alatt – a hegység gerincvonulatánál megszokott módon – kristályos kőzetek települnek. Állandó jégsapkája 22 gleccsert táplál; ezekből ered a Bakszan, a Kubány és a Malka folyó.

A vulkán működését négy ciklusra tagolják; a legidősebb mintegy 2–3 millió évvel ezelőtt volt. A keleti csúcs még 1500 éve is működhetett, amint erre az egészen fiatal lávafolyásokból és a kénes gőzszivárgásból következtethetünk.

Meghódítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19. századi színezett fotó az Elbruszról

A nyugati csúcsot először 1874-ben mászta meg egy csoport:

A keleti csúcsra először a karacsáj Cselar Hacsirov jutott fel 1829. július 22-én. A nyugati csúcsra első kaukázusi útján, 1884. augusztus 23-án Déchy Mór is feljutott Alexander Burgener, Peter Ruppen hegyivezetőkkel és Mollei Tirbolasz helybeli vadásszal.[1]

Idegenforgalmi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyári hónapokban rendszeresen indulnak a völgyekből turistacsoportok a hegyre, téli megmászását azonban a Pamír hétezres csúcsinak nyári meghódításával egyenértékű teljesítménynek tekintik. Külföldieknek a téli mászást csak 1979 óta engedélyezik.

A Bakszán-völgy végéből, 2200 m-ről kabinos függővasút visz 3500 m magasra, a Mir állomáshoz. A csúcsmászások hagyományos kiinduló pontja a 4200 m magasan álló Prijut 11 menedékház.

Panoráma a csúcsról dél felé tekintve
Elbrus 3D

Az Elbrusz a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókoriak Strobilus néven ismerték (latinul: fenyőtoboz). A görög mítosz szerint Zeusz itt láncolta meg Prométheuszt, aki a tüzet ellopta és az embereknek adta. (Ez valószínűleg az Elbrusz vulkanizmusára utal.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Elbrus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]