Protézis (orvostudomány)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Két protézis karral rendelkező férfi.
Protézis az ókori Egyiptomból.

A protézis amputált végtagot, hiányzó szervet pótló technikai berendezés. Léteznek testen kívüli protézisek (műkar, műláb), illetve testen belüli protézisek (ízületek, érpótlások). A funkcionális protéziseken kívül léteznek kozmetikai célúak is (pl. műszem) melyek az elvesztett szerv okozta pszichés hatás igyekeznek csökkenteni.

Belső protézisek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testen belüli protéziseket olyan anyagból kell készíteni, amit az immunrendszer nem ismer fel idegen anyagként (például arany- vagy titánborítással).

A protézisekkel szemben elvárás, hogy a hiányzó szerv (például fogak, végtagok, ízületek) feladatait minél teljesebben ellássák, élettartamuk megfelelő legyen (különösen az ízületprotéziseknél). A leggyakrabban alkalmazott ízületpótlás a csípőízületek pótlása. De ismert a szemlencseprotézis a szürke hályog-műtéteken. A protézist a medencecsontba, és a combcsontba építik be. A műtét után fontos a beteg mielőbbi lábraállítása az izomzat megtartása végett.

Külső protézisek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek az eszközök nincsenek fixen a testbe építve, viselőjük naponta fel-le veszi. Általában éjszakára nem viselik. Az első protézisek a végtaghiányokat voltak hivatottak pótolni, és nem voltak többek, mint felcsatolható (megfelelően megfaragott) fadarabok. A korszerű végtagpótló protézisek megfelelő rugók, reteszek segítségével tűrhetően pótolják a hiányzó boka, és térd ízületek mozgását is. A legkorszerűbb eszközök elektromotorok segítségével működnek.

A végtagprotéziseknél a rögzítés kritikus eleme a csonktok. Ebbe teszi bele a viselője a csonkját. De előtte a csonkra egy csonkharisnyát húz. Ez megakadályozza a bőrirritációt. A csonktokot rendszeresen újra kell készíteni, (1-2 évente) mivel a csonk változhat.