Öt bölcsességbuddha

Egy, az Öt bölcsességbuddhát ábrázoló Japán mandala

Aksobhja bölcsességbuddhát ábrázoló XIII. századi tangka (tibeti hímzett selyemfestmény). A háttérben az Öt bölcsességbuddha képe ismétlődik.

A vadzsrajána buddhizmusban, az Öt bölcsességbuddha (kínaiul 金刚界五智如来 vagy 五方佛, japánul 五佛; Öt bölcsességtathágata kínaiul 五智如来 Wǔzhì Rúlái, japánul 五智如来 gocsi nyorai vagy 五大如来 godai nyorai; Öt nagyszerű buddha; Öt dhjáni buddha; Öt dzsina ami szanszkrittül "győztes"t jelent), a történelmi Buddha öt jellemvonását hivatott ábrázolni; általános témája a vadzsrajána mandaláknak, s a Kúkai alapította japán singon buddhizmusban a meditáció és tisztelet elsődleges tárgyaként szolgál.

A dhjáni-buddha kifejezést először Brian Houghton Hodgson -brit származású természettudós- jegyezte fel Nepálban a XIX. század elején, ugyan nem igazolt egyetlen fennmaradt tradícionális forrásban sem.

Eredet

Az Öt bölcsességbuddha fogalma később alakult ki, és a Buddha tiszta tudatosságára vagy tudására (szanszkrittül jñāna vagy nyána) vonatkozó koncepciók Jogácsára-féle kidolgozásán alapul. A Buddha ezen tudásának fogalma (nyána) a Trikaja (szanszkrittül három-test) elmélet részét képezi, melyszerint egy buddha három különböző testet is ölt. Mind az öt bölcsességbuddha a dharmakaja egy-egy aspektusa; a dharmakaja más néven a Buddha valóság-teste, a megvilágosulás alapjainak megtestesülése. Kezdetben csak két buddha jelent meg, akik a bölcsességet és együttérzést ábrázolták (Aksobhja és Amitábha). Egy későbbi megkülönböztetés viszont magában foglalta az erő (vagy tevékenység) illetve a szépség (vagy lelki gazdagság) aspektusait is. Az Arany fény szútrában (egy korai mahájána szútra) az alakokat Dundubishvara és Ratnaketu néven említik, amiből idővel Amoghasziddhi és Ratnaszambhava lett; a központi istenséget pedig Vairocsanának nevezték el. Amikor mandalákban ábrázolják ezeket a buddhákat, színük illetve a hozzájuk rendelt égtáj eltérhet. Különösen Aksobhja és Vairocsana lehet felcserélve.

Amikor Vairocsana mandalában ábrázolják őket, a következő az Öt bölcsességbuddha elhelyezkedése:

	Amoghasziddhi (észak)
Amitábha (nyugat)	Vairocsana (főistenség/ közbenjáró)	Aksobhja (kelet)
	Ratnaszambhava (dél)

Nevek

Más nyelveken:

Szanszkrit	Kínai	Japán	Tibeti	Vietnami
Vairocsana	大日如來 Dàrì Rúlái 毘盧遮那佛 Pílúzhēnà Fó	大日如来, Dainicsi nyorai	Nampar nangdze, Nam nang	Đại Nhật Như Lai
Aksobhja	阿閃如來, Ajiu Rulai	阿閃如来, Asuku nyorai	Mitrugpa	A Súc Bệ Như Lai
Amitábha	阿彌陀佛, Ēmítuó Fó vagy Āmítuó Fó	阿弥陀如来, Amida nyorai	Wöpakme	A Di Đà Như Lai
Ratnaszambhava	寳生如來, Baosheng Rulai	宝生如来, Hósó nyorai	Rinchen Jung ne Rin jung	Bảo Sanh Như Lai
Amoghasziddhi	成就如來, Chengjiu Rulai	不空成就如来, Fukújóju nyorai	Dön yö drub pa Dön drub	Bất Không Thành Tựu Như Lai

Tulajdonságok

A mandala minden eleméhez kiterjedt számú asszociáció létezik, így a mandala egy titkosírássá válik, egy emlékezeterősítő vizuális gondolkodáshoz használatos eszközzé, egy fogalomtérképpé; egy közvetítő közeggé a dharma egészének megértéséhez, "dekódolásához." Néhány társítás:

Család/Buddha	szín ← alkotóelem → szimbolizmus	égtáj → bölcsességek → kötöttségek → kézmozdulat (mudrá)	módja → a stresszhez való rossz alkalmazkodás	Évszak
Buddha/Vairocsana	fehér ← űr → kerék	középpont → mindent befogadó → forma → a dharma tanítása	a dharma kerekének forgatása → tudatlanság/nemtörődömség	nincs
Vadzsra/Aksobhja	kék ← víz → jogar, vadzsra	kelet → tükörszerű tudatosság → öntudat → alázatosság	véd, megsemmisít → düh, gyűlölet	tavasz
Padma (szent lótuszvirág)/Amitábha	vörös ← tűz → Padma (szent lótuszvirág)	nyugat → érdeklődő → érzékelés → meditáció	vonz, leigáz → önzőség	nyár
Ratna/Ratnaszambhava	arany/sárga ← Föld → ékszer	dél → kiegyensúlyozottság → érzés → adás	dúsít, növel → büszkeség, mohóság (kapzsiság)	ősz
Karma/Amoghasziddhi	zöld ← levegő → dupla vadzsrák	észak → mindent megvalósító → mentális képződmény, fogalom → vakmerőség	kibékít → irigység	tél

Az Öt bölcsességbuddhát az Öt bölcsességkirály védelmezi, s Japánban sűrűn ábrázolják őket együtt a két birodalom mandaláján; az Öt bölcsességbuddhaa Súrangama szútra által felfedett Súrangama mantrában található meg. Gyakorta ábrázolják hitveseikkel illetve saját Tiszta földjüket uralva. Kelet-Ázsiában a tiszta földön való újjászületésre való törekvés a központi lényege a Tiszta föld buddhizmusnak. Ugyan mind az öt buddhának van tiszta földje, úgy tűnik csak Szukhávatí (Amitábha tiszta földje), illetve sokkal kisebb mértékben Abhirati (Aksobhja tiszta földje, ahol olyan nagy mesterek is tartózkodnak, mint Vimalakirti és Milarepa) és Kecsara (Vadzsrajoginí-Heruka tiszta földje) vonzották a földi törekvőket.

buddha (Skt)	hitves	djáni bódhiszattva	tiszta föld	mag-szó (bídzsa)
Vairocsana	Fehér tárá vagy Dharmadhatvisvari	Szamantabhadra	központi tiszta föld Akanisztha Ghanavjuha	Om
Aksobhja	Lokaná	Vadzsrapáni	keleti tiszta föld Abhirati	Hum
Amitábha	Pandara	Avalokitesvara	nyugati tiszta föld Szukhávatí	Hrih
Ratnaszambhava	Mamaki	Ratnapani	déli tiszta föld Srimat	Trah
Amoghasziddhi	Zöld Tárá	Visvapáni	északi tiszta föld Prakuta	Ah

Lásd még

• Bölcsességkirályok
• Singon buddhizmus

Hivatkozások

• Bogle, George; Markham, Clements Robert; and Manning, Thomas (1999) Narratives of the Mission of George Bogle to Tibet and of the Journey of Thomas Manning to Lhasa ISBN 81-206-1366-X
• Bucknell, Roderick & Stuart-Fox, Martin (1986). The Twilight Language: Explorations in Buddhist Meditation and Symbolism. Curzon Press: London. ISBN 0-312-82540-4

Külső hivatkozások

• Five Dhyani Buddhas - chart of the Five Buddhas and their associations.
• The Berzin Archives - Buddha-Family Traits (Buddha-Families) and Aspects of Experience
• Five Dhyani Buddhas - Painting of the Five Buddhas at Padmaloka.
• Symbolism of the five Dhyani Buddhas
• Color Symbolism In Buddhist Art
• Mark Schumacher: Godai Nyorai (Japanese) - Five Buddha of Wisdom Five Buddha of Meditation Five Jina | Five Tathagatas