Sindzsó Itó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sindzsó Itó (Shinjo Ito japánul 伊藤 真乗 Shinjō Itō, 1906. március 28.1989. július 19.) a tiszteletreméltó Sinnyo-en buddhista iskola alapítója.

1906-ban Japánban a Jamanasi prefektúrában született. Repülésügyi mérnök karrierjét feladván, életét a vallásnak szentelte. A Daigo-dzsi kolostorban képezte magát, és a singon buddhizmus nagymestere (Nagy ácsárjája) lett, majd 1936-ban megalapította a Sinnyo-ent.

Kiváló buddhista mesteri és tanítói munkássága mellett, Sindzsó Itó tehetséges buddhista szobrászként és fényképészként is ismert. Munkái 2006-ban Japán-szerte szerepeltek egy centenáriumi kiállításon és 2008-ban bejárták az Amerikai Egyesült Államokat (New York, Chicago, Los Angeles) illetve megtekinthető volt Olaszországban is (Milánó, Firenze).[1]

Sindzsó Itó-idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „A buddhizmus szelleme, mindennél inkább a harmónia és egység értékeléséről szól, amiben másokat tisztelünk és elfogadunk ahelyett, hogy elítélnénk. A kezdetek óta ez a buddhista út, és ez a valódi buddhizmus.”
  • „A Buddha megosztotta tanításait, hogy kivétel nélkül mindenki elérhesse ugyanazt a legfelsőbb szintű felszabadulást, amit ő maga is elért gyakorlat és erőfeszítések árán.”
  • „Néha, mikor az emberek egy sikeres emberre néznek, vagy irigyek lesznek vagy sikerét szerencsének tudják be – megfeledkezve az illető erőfeszítéseiről, amit célja elérésének érdekében tett.”
  • „Vizsgáld meg a jelent és tanulj a múltból, hogy lásd hogyan fog a jövő kibontakozni. Túl gyakran csak a jelent vesszük alapul és tetteinket kizárólag arra alapozzuk.”
  • „Az a legfontosabb, hogy mélyen szálljunk magunkba és felfedezzük a bennünk rejlő buddha szerető kedvességét és együttérzését – a felébredt természetet, mellyel mindannyian rendelkezünk.”
  • „Lehet, hogy láttál már embereket egy szoborhoz úgy fohászkodni, mintha annak valami különleges ereje lett volna. Talán a családjuk jólétét kívánják, vagy anyagi gazdagságot, vagy betegségből való felépülést; de ez a fajta hitgyakorlás pusztán zsákutcába vezet. A Buddha-szobrok inspirációkként kéne szolgáljanak, hogy fejlesszük a mindannyiunkban ott rejlő buddha végtelen szerető kedvességét.”

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ito, Shinjo, "Shinjo:Reflections", Somerset Hall Press, 2009.
  • S. Yabucchi, M.R. Miles, T. Enomoto, "The Vision and Art of Shinjo Ito", Alinari 24 Ore, 2008. ISBN 978-8863020021