Alexandriai iskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alexandriai iskola a 3. és a 6. század között Alexandriában működő kateketikai és teológiai iskola megnevezése.

Alexandriában a püspök irányítása alatt iskolaszerűen foglalkoztak tanítók a keresztségre készülőkkel, az úgynevezett katekumenekkel. Első írásos emléke 204-ből van, amikor Demetriosz püspök a fiatal Órigenészre bízta az iskola vezetését, mert a tanítók elmenekültek az üldözés elől. Nyilvánvalóan az iskola jóval régebbi. Tananyagai közé tartoztak a hit alapelemei, alapimádságok és a keresztény erények gyakoroltatása. 215-ben Órigenésztől Héraklász vette át.

Ebből a katekéta iskolából egy-egy tudósabb tanító körül kifejlődött egy akadémiaszerű oktatási intézmény, az ún. didaszkaleion, ami egy tulajdonképpeni teológiai iskola lett, amely tudományosan és a pogányok számára is nyitottan foglalkozott a kereszténység tanításával. Az első ilyen tanító Pantenosz (†200), akinek iskolája később mintául szolgált Órigenésznek. Alexandriai Kelementől tudjuk, hogy ennek az iskolának a növendékei művelt emberek, akik a tanítótól a keresztény misztériumokhoz vezető utat tanulták, s a kereszténység erkölcsi eszményeit saját kultúrájuk beteljesedéseként kapták meg. Ezen iskola történetében jelentős dátum 215, amikor Órigenész feladta a katekéta iskola vezetését, és Pantenosz és Kelemen nyomában járva saját iskolát nyitott. Mivel ez a püspök felügyelete alatt állt és intézményként folyamatosan működött, Órigenész tekinthető az alexandriai teológiai iskola alapítójának. Az iskola szellemét mindvégig az alapító határozta meg. Vezetői később Héraklász (†248), Nagy Szent Dionüsziosz (†265 k.), Theognosztosz (†280 k.). Az iskola a 4. század végig működött. Vak Didümosz (†398) tanítványa volt Rufinus és Szent Jeromos. A század végén Rhodon tanító elhagyta Alexandriát és a pamphiliai Szidébe telepedett át.

Az iskola jellegzetessége, hogy a teológiában előtérbe helyezte a megfoghatatlan és megfejthetetlen misztériumot mind a megtestesülés, mind a Szentírás tudományos értelmezésében (később az antiochiai iskola szembeszállt ezzel), amivel együtt járt az aszketikus és dogmatikus spiritualizmus veszélye. Az Órigenész előtti korszakot Alexandriai Kelemen eszménye jellemzi: az erkölcsileg arra felkészülteket a hellén kultúra tudománya alapján akarta elvezetni a keresztény misztériumokhoz, az „igazi tudáshoz”. Órigenész ezzel szemben a sajátosan keresztény valóságot (Egyház, szentségek) állította központba, és tipologizáló szentírásmagyarázatát pontos szövegelemzéssel és történeti háttérrel alapozta meg. Dogmatikája (Peri arkhón) nagyszerű próbálkozás volt, de magában rejtette azokat a tévedéseket, amelyek miatt az iskola később viharos történetet ért (szubordinacionizmus). Ezen iskola és Órigenész nélkül az 5. századi tudós szerzetesség, a kappadókiai atyák, Szent Jeromos és Szent Ambrus szentírásmagyarázata, valamint nyugati tipológia elképzelhetetlen.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]