Szamaritánusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamária Heródes korában

A szamaritánusok Izraelben élő népcsoport. Nevüket Szamáriáról, az ókori Izraeli Királyság fővárosáról kapták.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 722-ben, miután az asszírok elfoglalták az északi királyságot (Izraelt), előkelőbb lakosait fogságba hurcolták, majd az asszír királyok a birodalom keleti feléből telepítettek lakosokat az Izraeli Királyságba. Utóbb a betelepített lakosokat az ott maradt zsidókkal együtt szamaritánusoknak nevezték.

A szamaritániusok több természeti csapás után arra kérték Asszíria uralkodóját, hogy küldjön vissza néhány zsidó papot, akik megtanítják őket Isten tiszteletére. Az uralkodó teljesítette kívánságukat, így ők is az Ószövetség istenét fogadták el. Amikor a babiloni fogságból visszaköltözött zsidók hozzákezdtek a jeruzsálemi templom felépítéséhez, a szamaritánusok felajánlották segítségüket, cserébe a templom közös használatát kérték, de a zsidók elutasították a segítséget, hogy ők már vallásilag és etnikailag nem tiszták. Ezért a szamaritánusok panaszt tettek a perzsa királynál, aki egy időre be is tiltotta az építkezést. Később a szamaritánusok saját templomot építettek a Garizim hegyén, de a zsidókkal szemben megmaradt az ellenséges érzés.

Az Újszövetség szerint Jézus többször megfordult a szamaritánusok földjén [1] és a júdeai zsidók őt is szamaritánusnak tekintették. [2]

Mai szamaritánusok a ciszjordániai Garizim-hegy tetején

A középkorban Egyiptomban, Damaszkuszban, Askelónban, Gázában éltek szamaritánusok.

2012-ben az összlétszámuk mintegy 750 fő volt, [3] Náblusz és Tel-Aviv melletti településeken. Egyedül Mózes öt könyvét ismerik el szentírásnak. Liturgiájuk, rituális könyveik és bibliai fordításuk arámi nyelven vannak megírva.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap