Kaodaizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Tay Ninh-i Szentszék

A kaodaizmus (vietnamiul: Đạo Cao Đài) egy relatíve új, sajátosan vietnami monoteista vallás, amely a három ázsiai vallás – az indiai buddhizmus, a kínai taoizmus és konfucianizmus – világszemlélete mellett falhasználja a katolikus kereszténység tanítását is. Mindez összefonódik a család ősei és a helyi védőszentek népi kultuszával. Ezt a vallási irányzatot hivatalos formában Ngô Văn Chiêu (1878-1932) alapította Tây Ninh városában, 1925-ben, de a hívők Istent tartják az alapítónak. A kaodaizmus alaptételeit látomásai nyomán Chiêu 1919 és 1925 között dolgozta ki és vetette papírra.

A Ngô Văn Chiêunak újra és újra megjelenő szellem 1925 karácsonyának éjszakáján fedte fel, hogy ő nem csupán egy személy, hanem maga Cao Đài, a Legfelsőbb lény. „A Legfelső Uralkodó, az Én vagyok. A Buddhák legrégebbike, az Én vagyok. Sákjamuni, az Én vagyok. Jézus-Krisztus, az Én vagyok. Most felveszem a Cao Đài nevet, hogy egy új vallást tanítsak”. E kinyilatkoztatást Vietnam utolsó császára, Bảo Đại tette közzé az 1980-ban megjelent visszaemlékezésében.

Cao Đài hívei a prófétáknak tekintett Mózes, Jézus, Buddha és Lao-ce mellett magukénak vallják minden kor nagy gondolkodóit. A hívek többségét a parasztság alkotja. Egyes vidékeken egy-egy falu valamennyi lakosa gyakorolja a vallási életet és tiszteli a helyi kaodaista tisztségviselőket.

A Cao Đài szó szerinti fordításban magas palotát, vagy magas tornyot jelent.

A kaodaizmus követőinek száma 1932-ben 100 000, 1936-ban pedig 300 000 fölött volt, s 1940-re már 1,5 millióra emelkedett. Az 1990-es években a becslések szerint Vietnamban, Kambodzsában, Franciaországban és az USA-ban meghaladta a 4 milliót.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]