LaVey-i sátánizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter H. Gilmore, a Sátán Egyházának jelenlegi főpapja.

A LaVey-i sátánizmus a modern-ateista, a Bal Kéz Útját követő (jelen esetben részben a zsidó és keresztény mitológiára épülő) vallások egyike. Ezen sátánizmus lényege az egyén fontossága, a létezés és az élet tisztelete a felsőbb hatalmak helyett; az egyént tekinti önmaga istenének. Ebből látható, hogy a sátánizmus ateista, pontosabban autodeista vallás. Az ateista jelző sok vitára adhat okot, mert, bár létezik istenkép, ezen erő nem igényel imádatot, és nincs szerepe a sátánizmus dogmatikájában vagy rítusában.[1] Vallja azt, hogy nem a jámborság, a behódolás, a remélt túlvilági örömök miatti földi szenvedés a helyes, hanem a kifejlett ego, az erő és az élvezetteli élet megélése az „itt és most”, az „élvezet – nem kényszeresség” jegyében.[2]

Jelen vallásban Sátán nem egy konkrét, létező istenség vagy démon, mely imádatot igényel. A sátánisták nem imádnak semmilyen természetfeletti lényt.[3][4] Sátán az erős, független egyént jelképezi, aki saját erejéből él. A sátánista önmaga megváltója, nem külső erőtől várja azt.[5]

A sátánizmus szó több, a Bal Kéz Útját követő filozófiára is ráillik (néhány példa: Lucifer Egyháza, a Sátán Egyháza, Szet Temploma és az ördögimádó csoportok). Jelen cikken belül a sátánizmus szó a LaVey-i sátánizmust takarja.

Létrejöttének főbb motívumai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánizmus vallásként 1966-ban vált hivatalossá (Április 30-án, a történet szerint),[6] amikor is Anton Szandor LaVey az Egyesült Államokban megalapította a Sátán Egyházát (Church of Satan), és az 1969-ben megjelent könyvében, a Sátáni Bibliában pontosan meghatározta a vallás ideológiáját, dogmatikáját és gyakorlatát, amelyek egyértelműen elválasztják a LaVey-i sátánizmust a sátánizmus többi formájától. A sátánizmust hivatalosan önálló vallásnak ismeri el többek közt az Amerikai Egyesült Államok kormánya és hadserege,[7] valamint az Egyesült Királyság hadserege is.

A sátánista hit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánizmus fő különbsége a Jobb Kéz Útját követő vallásoktól (melyek egy rajtuk kívül álló erőnek, vagy magasabbrendű célnak rendelik alá életüket), hogy a sátánisták önnön életük kiteljesítését és saját boldogságukat helyezik mindenek elé. Az egyént tekinti önmaga istenének, olyan független egységnek, mely fölött csakis és kizárólag az egyén maga gyakorolhat bárminemű hatalmat (hacsak az egyén készakarva le nem mond függetlenségéről). A sátánizmus bátorítja követőit, hogy fejlődjenek és „töltsék ki a helyet, ami rendelkezésükre áll”.

Alapvető individualizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánizmust sokszor mutatják be úgy, hogy a kegyetlenséget, és a felelőtlen viselkedést hirdeti, pedig LaVey ellenezte ezeket.[8] Ez arra vezethető vissza, hogy a sátánizmus az uralkodó kultúrától eltérően nem bélyegzi meg az ösztönöket, indulatokat és a gyűlöletet, mint bűnös cselekedetet. LaVey úgy vélte, hogy mivel ezek is részei az emberi természetnek, elutasításuk egyben az emberi természet megtagadását is jelenti. Épp ezért a sátánistának el kell fogadnia és fel kell használnia ezen képességeit személyisége kiteljesítése, a boldogság elérése érdekében. Az alapvető gondolat Nietzschétől származik, miszerint az egyénnek érvényre kell juttatnia saját függetlenségét, felül kell emelkednie a tömegek hasonlóságán. A sátánisták sokban egyeznek Nietzsche emberfeletti emberével (Übermensch). LaVey kijelentette a következőt:
„Minden sátánistának van egy »betegsége«, amit úgy hívnak, hogy individualizmus, s melyet ugyanúgy fel kell ismerni, akár az alkoholizmust.”

A sátánizmus törvénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „lex talionis"(lex/legis=törvény, talio/talionis=visszahatás), a Visszahatás Elve szolgál a sátánizmus alaptörvényéül. LaVey értelemzése szerint ez a következőképp szerepel:„Tégy úgy másokkal, miként ők tesznek veled”.[9] A sátánizmus azt hirdeti, hogy az egyén csak annak adja szeretetét, aki érdemes rá, aki képes és hajlandó is azt viszonozni.[10] A szeretet elvesztheti igazi értékét, ha mindenki egyaránt részesül belőle. LaVey a keresztényi szeretetből indult ki, s arra a következtetésre jutott, hogy ha az egyén mindenkit egyformán részesít szeretetéből, akkor lealacsonyítja azokat, kiket valóban szeret (azzal, hogy az idegeneket is úgy szereti, mint közeli ismerőseit[11]). Azt vallotta, hogy az egyén csak akkor érezheti át a szeretet igazi valóságát, ha ellentétét, a gyűlöletet is képes átélni. Mivel a sátánista saját maga istene, ő határozza meg, kit részesít szeretetében, s kit gyűlöletében. LaVey úgy érezte, hogy intelligens és erős emberek túl sok időt töltenek el energiavámpírok mellett – ezek azok az emberek, akik folyamatosan csak szívják el a szeretetet és a gondoskodást, az odafigyelést, ellenben semmit sem viszonoznak ebből. Azt tanította, hogy a sátánistáknak minél hamarabb el kell szakadniuk az ilyen emberektől, hogy urai lehessenek saját energiájuknak, életerejüknek.

Az élet mint érték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánista számára az élet a legnagyobb érték. Az élet értelmetlen kioltása komoly bűn. Az egyetlen eset, mikor az említett szabály felülíródik, ha a sátánista saját élete és épsége a tét. Az élet tiszteletéből fakad a tény, hogy a sátánista nagy becsben tartja a csecsemőket és az állatokat, mint a világ által meg nem rontott lényeket (bár az állatok megölése szükségszerű, védekezés vagy élelemszerzés céljából). Ugyancsak ez az oka, hogy a sátánista tiszteli mások életét is, mindaddig, míg e tiszteletben ő maga is részesül a másik fél részéről.

Egoizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánizmust gyakran érte a vád, miszerint az önzést hirdeti. Valóban az egyén érdeke áll a középpontban, de ez még nem zárja ki a mások segítését. „Ha valakit, aki fontos számodra, boldoggá teszel, az ő boldogsága téged is boldoggá tesz.” - jelenti ki LaVey a Sátáni Bibliában.[12] Ezzel a kijelentéssel átértelmezi az egoizmus fogalmát, mondván, hogy a mások segítése is az egyén egóját táplálja, oly módon, hogy a jótett megelégedéssel tölti el. Ezzel LaVey azt mondja ki, hogy ha valakit az boldogít, hogy másokon segít, akkor (az egyén boldogsága érdekében) teheti azt, sátánista létének tagadása nélkül. LaVey maga az efféle tettet a gyengeség jeleként értelmezte, de úgy vélte, ha az egyént ez boldogítja, akkor elfogadható „hiba” (akárcsak az aszexualitás a nemiség kérdésében).

A kilenc sátáni kinyilatkoztatás[13][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sátán élvezetet képvisel az önmegtartóztatással szemben.
  2. Sátán életet képvisel a szellemi vágyálmokkal szemben.
  3. Sátán szeplőtlen bölcsességet képvisel az álszent önámítás helyett.
  4. Sátán kedvességet képvisel az arra érdemesekkel szemben, a szeretet hálátlanokra való pazarlása helyett.
  5. Sátán bosszúállást képvisel, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat.
  6. Sátán felelősséget képvisel a felelősek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírok aggasszák.
  7. Sátán az embert, mint egy, az állatok közül valót képvisel – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény legveszélyesebbje lett.
  8. Sátán a bűnösnek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez.
  9. Sátán az egyház legjobb barátja, hisz az neki köszönheti, hogy még működhet.

A sátánizmus tizenegy törvénye[14][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sátán Egyháza által hirdetett törvények (a földi sátánizmus tizenegy törvénye):

  1. Ne adj tanácsot, hacsak meg nem kérnek rá.
  2. Ne beszélj a gondjaidról másoknak, hacsak nem vagy biztos, hogy igazán hallani akarják.
  3. Más birtokán tanúsíts tiszteletet, különben ne menj oda.
  4. Ha birtokodon egy vendég bosszant, kegyetlenül és kímélet nélkül bánj el vele.
  5. Ne közeledj senkihez szexuálisan, hacsak nem kapsz erre jelzést.
  6. Ne vedd el, ami másé, hacsak nem terhes számára, és könyörög hogy megszabadítsd tőle.
  7. Ismerd el a mágia hatalmát, ha sikerrel használtad vágyaid eléréséhez. Ha tagadod a mágia hatalmát, miután hozzá fordultál, elveszíted mindazt, mit általa szereztél.
  8. Ne panaszkodj olyasmiért, aminek nem kéne alávetned magad.
  9. Ne árts kisgyermekeknek.
  10. Ne ölj nem-emberi állatot, hacsak rád nem támad, vagy élelemre nincs szükséged.
  11. Ha nyílt területen jársz, ne háborgass senkit. Ha téged háborgat valaki, kérd meg, hogy hagyja abba. Ha nem fejezi be, bánj el vele!

A kilenc sátáni bűn[15][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ostobaság: a legfőbb bűn, mely ugyanakkor nem jár fájdalommal. Az egyén célja nem a társadalom-hirdette ideálok hajszolása kell legyen, hanem saját életének tudatos kiteljesítése.
  2. Pózolás: az üres pózolás irritáló dolog, mindenkit nagy embernek állít be, akár azok, akár nem.
  3. Szolipszizmus: veszélyes, ha az egyén elvárja másoktól, hogy akként viseltessenek iránta, miként azt ő természetesnek véli. "Tégy úgy másokkal, miként ők tesznek veled!" – mondja a sátánizmus törvénye.
  4. Önámítás
  5. Csordaszellem: helyes tett, ha az egyén igazodik egy másik emberhez, ha annak a vágyai, céljai számára is megfelelők. Együttesen nagyobb valószínűséggel érvényesítik azokat. Ellenben ha csak sodródik az árral, és hagyja, hogy egy számára ellenséges vélemény irányítsa, a sátánista szemében nem több egyszerű állatnál. A kulcs, hogy jól válasszon mestert (vagy társat), és ne hagyja magát rabszolgaságba taszíttatni.
  6. Szűklátókörűség: egy sátánistának soha nem szabad elfelednie, hogy másként gondolkodik és tevékenykedik, mint a többi ember. Szükséges, hogy átlássa a teljes képet, s azt, hogy ő abban milyen szerepet tölt be. Ez a sátáni mágia egyik fontos eleme.
  7. A múlt feledése: A modern korban gyakori jelenség, hogy a rég érvényben levő igazságokat újdonságként tárják a köz elé. A cél, hogy a jelen emberét magasztalják, elfeledve a történelem nagyjait. Egy sátánistának át kell látnia az ilyen megtévesztésen.
  8. Önromboló büszkeség: a fontos az első szó. A büszkeség helyénvaló dolog, mindaddig, míg az egyén képes beismerni tévedéseit.
  9. Az esztétika hiánya: fontos, hogy az egyén képes (és hajlandó) legyen meglátni és felismerni a szépet.[16] A szép mint fogalom körvonalazása többnyire az egyéntől függ, de vannak olyan egyetemesen megnyugtató és harmonikus összeállítások, amik természetüknél fogva tetszetősek az ember számára (C. G. Jung terminológiájával élve, a kollektív tudattalan részei). Az esztétika az Alsóbbrendű Mágia legfontosabb eszköze.

A sátánizmus a társadalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvető tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánisták nem folytatnak hittérítést, a függetlenséget hirdető filozófia következményeként a leendő sátánistának egyedül kell megtalálnia hitét.

Lex talionis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sátán Egyháza nem hirdeti a törvények önkényes áthágását, sem a bűnözést, bár némely esetek, mint a megtorló tettek (testi sértés, esetleg emberi élet kioltása) nincsenek nyíltan megtiltva. Ez azt jelenti, hogy az önkényes gyilkosság vagy testi sértés tiltott, de ha a sátánistát egy személy bántalmazza avagy megpróbálja megölni, ő a lex talionis értelmében hasonlóképp megtorolhatja a tettet. A nyilvánvalóan tiltott tettek közé tartozik a tolvajlás és a csecsemők bántalmazása.

Emberáldozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élet tiszteletéből fakadóan a sátánista soha nem hajt végre emberáldozatot. Hasonló szabály vonatkozik az állatáldozatokra is. A sátáni rítusban szigorúan tilos állatot vagy csecsemőt feláldozni (bántalmazni) a varázslás segítésére (vagy bármilyen más célból).

A Sátáni Bibliában LaVey bevezeti a „szimbolikus emberáldozat” fogalmát. Ez nem jelenti, hogy gyakorlatilag bármilyen módon kárt okoznának egy személynek a rítus során (mivel ez a személy nem is vehet részt a rítuson). Mindössze annyit jelent, hogy a rítus folyamán átkot bocsátanak egy személyre, vagy elpusztítanak egy tárgyat, mely őt jelképezi (baba vagy kép).

Jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baphomet-pecsét, A Sátán Egyházának jelképe
Pentagrammák a La Clef de la Magie Noire című könyvből

A Sátán Egyházának jelképe az ún. Baphomet-pecsét, mely két koncentrikus körből, és a beléjük írt lefele fordított pentagrammából tevődik össze. A pentagrammában egy kecskefej áll, mely egyaránt utal a kereszténység ördögeire és a görög mitológiára. A két kör között szerepel a Leviatán név, héber betűkkel (LVYTN). A jelkép eredete Stanislas de Guaita 1897-es La Clef de la Magie Noire című könyvéig vezethető vissza, melyben szerepelt ez a jelkép (bár még szerepelt benne a SAMAEL és LILITH név is - utóbbi a gonosz ősanyja).

A szimbólum jelentését tekintve összetett, részei kiegészítik és erősítik egymást. A lefele mutató pentagramma és a kosfej egyszerre fejezi ki az egyházakkal (keresztény/zsidó/iszlám) való szembenállását és az élet élvezetét. A pentagramma egyfelől az okkulthoz való vonzódásra és az ún. feketemágia használatára utal. A felfele mutató pentagramma a szellemi magasságok iránti vágyat jelképezi, így fordított párja kifejezi az érzéki örömök előtérbe helyezését a sátánizmuson belül. A kecskefej a démoni utalás (bővebben ld. Sátán) mellett utal az ókori görög mitológia szatírjaira (félig kecske, félig ember lény), akik Dionüszosz (vagy Pán) kísérői, az érzéki élet megszemélyesítői.

A köztudatban (a Jelenések könyve nyomán) a Sátán száma a 666, a LaVey-i sátánisták szerint azonban a 9, mert ez az ego száma, amely minden szorzata esetén visszatér, a számjegyeket összeadva.

A név, mint „sátánizmus”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név eredeti jelentése és története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az -izmus szó jelentése „elv”, „tan”. A „Sátán” szó héber eredetű, és ellenfelet, vádlót jelent. A keresztény, zsidó és iszlám mitológiában jelenik meg, mint Isten (Jahve avagy Allah) ellenfele. Tehát a sátánizmus nagyjából sátáni elv(tan)-ként fordítható.

A névválasztás okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sátánisták nem imádják a Bibliában szereplő Sátánt, aki Isten ellentéte és ellenfele. A sátánisták gyakorlatilag szkeptikus ateisták, akik szembenállnak minden, a Jobb Kéz Útját követő vallással, különösképp a kereszténységgel és judaizmussal, ezt jelzi a Sátán nevének nyílt használata is. A név ugyanakkor szoros összefüggésbe került az okkult tudományokkal (ld. inkvizíció, boszorkányüldözés), így jelzi, hogy a sátánizmus is erősen kötődik az okkulthoz, a mágiához.

A felsorolt racionális okok mellett egy pszichológiai ok is létezik. Sátán nevének említése, vagy a hozzá köthető dolgoké önkéntelenül visszatetszést (esetleg félelmet) kelt a keresztény kultúrában nevelkedettekben. Így a név már önmagában kulcs a megértéshez; az objektív vizsgálathoz szükséges, hogy az egyén elvonatkoztasson a kulturális hatásoktól.

Sátánizmus és nem Humanizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

LaVey a Sátáni Bibliában kifejti, hogy miért nem hívják egyszerűen humanizmusnak (esetleg egoizmusnak) a sátánizmust, annak ellenére, hogy ez is az egyén fontosságát hangsúlyozza (ld. reneszánsz/humanizmus). Legfőbb érve, hogy a humanizmus nem vallás, míg a sátánizmus egyértelműen az, rendelkezik dogmatikával és rítussal.[17] LaVey szerint „a dogma szükséges" ahhoz, hogy az egyén érzelmileg is elfogadhassa azt, mit már észérvek alapján elfogadott.[18] A dogma és a ceremónia szolgáltatja a fantáziát az említett érzelmi elfogadáshoz.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 40. o (1969) : „Gyakori tévhit, hogy a sátánista nem hisz Istenben… A sátánista számára, »Isten« - bármely néven, avagy semmilyenen se szóllíttassék – a világot egyensúlyban tartó erőként szerepel…”
  2. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 1. o (1969) : „Mivel a világi örömök imádata élvezetteli, lesz hát temploma a dicső élvezetnek…"
  3. Howe, Richard G.. Satanism - A Taste for the Dark Side. Christian Research Journal, 2. o (2005) :„… követői nem imádják az Ördögöt”
  4. Howe, Richard G.. Satanism - A Taste for the Dark Side. Christian Research Journal, 2. o (2005) : „Sok ember meglepődve hallja, hogy LaVey nem hitt az Ördögben.”
  5. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 27. o (1969) :„Mondd saját szívednek: Önmagam megváltója vagyok!”
  6. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 1. o (1969) : „[…] 1966 áprilisának utolsó éjjelén, […] LaVey leborotválta fejét […] és kihirdette A Sátán Egyházának megalapítását” – ekként ír W. H. Burton újságíró LaVeyről A Sátáni Biblia előszavában
  7. Kivonat a Handbook for Chaplains című kézikönyből, mely az Egyesült Államok hadseregében fellelhető vallásokról szolgáltat információt a tábori lelkészek számára
  8. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon (1969)  „Gyakran gondolnak úgy a sátánizmusra, mint a kegyetlenség és brutalitás szinonimája. […] Kizárólag azért, mert a sátánista beismeri, hogy képes szeretni és gyűlölni is, gyűlöletesnek tartják.”
  9. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 51. o (1969) 
  10. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 51. o (1969) :„Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek, de ha valaki nem viszonozza kedvességed, kezeld mindazzal a dühvel, amit megérdemel.”
  11. A szeretet parancsa: „Szeresd felebarátaidat, mint tenmagadat”
  12. LaVey, Anton. The Satanic Bible. Avon, 51. o (1969) :„A sátánizmus egyfajta irányított egoizmust képvisel. Ez nem jelenti az, hogy az egyén nem tesz semmit valaki másért. Ha valakit [...] boldoggá tesz, annak boldogsága őt is boldoggá teszi.”
  13. A kilenc sátáni kinyilatkoztatás a Sátán Egyháza hivatalos honlapján (The Nine Satanic Statements)
  14. A sátánizmus tizenegy törvénye a Sátán Egyháza hivatalos honlapján (Eleven Rules of the Earth)
  15. A kilenc sátáni bűn a Sátán Egyháza hivatalos honlapján (The Nine Satanic Sins)
  16. Immanuel Kant értelmezése szerint: „Szép mindaz, ami érdek nélkül tetszik.”
  17. Anton, LaVey. The Satanic Bible. Avon, 50. o :„A humanizmus nem egy vallás, pusztán egy életforma, ceremónia és dogma nélkül. A sátánizmusnak megvan a saját ceremóniája és dogmatikája. A dogma [...] szükséges.”
  18. Anton, LaVey. The Satanic Bible. Avon, 53. o :„Egy dolog elfogadni valamit észérvek alapján, de elfogadni ugyanazt érzelmileg is egészen más. A dogma szolgáltatja az ember számára a szükséges fantáziát.”

Anton LaVey könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]