Szekuláris humanizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szekuláris humanizmus egy naturalisztikus világnézet, fő értékei az ésszerűség, az együttérzés, a tudományos vizsgálódás, az erkölcs, az igazság és az egyenlőség.

Másként fogalmazva a szekuláris humanizmus azon kevés filozófiai irányzatok közé tartozik, amelyek ténylegesen megkövetelik a logikus, kritikus gondolkodásmódot, és az emberi igazságkeresés során a tudományos módszerek alkalmazását.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szekuláris humanizmus elnevezést először 1846-ban George Jacob Holyoake használta „az olyan véleményekre, melyek csak tapasztalati módszerekkel próbára tehető kérdésekkel foglalkoznak”.

Ma a szekuláris humanizmus egy természeti világnézetű aktív élet-beállítottság, mely az értelem, együttérzés, tudományos érdeklődés, erkölcs, méltányosság és egyenlőség használatát támogatja. A szélesebb humanizmustól az különbözteti meg, hogy ez a dogma-bölcsesség helyett a szabad érdeklődést részesíti előnyben, és elutasítja az erkölcs vallási alapra helyezését. A szekuláris humanizmus főleg az ateisták, agnosztikusok, szabadgondolkodók, racionalisták, szkeptikusok és materialisták részére tűnik vonzónak. Alapelveit a következőképpen egyszerűsíthetjük:

  • Az emberek értékesek, és meg tudnak oldani emberi problémákat.
  • Tudomány, szólásszabadság, értelmes gondolat, demokrácia és művészeti szabadság együtt járnak.
  • A természetfölötti nem fontos az erkölcseink szempontjából.

A szekuláris humanizmus gyakran találja magát a vallási fundamentalizmus ellenfeleként, különösen az egyház és az állam szétválasztásának kérdésében. A szekularizmus eme elvével sok hívő is egyetért. Hasonlóan egyre elterjedtebb tendencia, hogy a hívők erkölcseiket nem kizárólag hitükre, illetve egyházuk tanításaira alapozzák, hanem részben olyan alapokra, mint a szekuláris humanizmus.

Társadalmi hatásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ humanista egyesületei szorgalmazzák az abortusz szabadon választhatóságát, a homoszexualitás egyenjogúságának teljes elismerését, a nemek egyenlőségét, a válás és újraházasodás magánügynek való tekintését. Emellett igyekeznek a nyomort felszámolni, a békét, erőszakmentességet és környezetvédelmet támogatni. Ilyen tekintetben számos hívő nézetével is találkozik a társadalmi hatásuk.

Híres szekuláris humanisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]