Roger Bacon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Roger Bacon (1214-1294) középkori angol gondolkodó, Robert Grosseteste tanítványa volt, az Oxfordi egyetemen tanított ferences rendi szerzetesként. Főként természetkutatással foglalkozott és Grosseteste fényről szóló tanítását fejlesztette tovább.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Filozófiája 4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Ilchester közelében Somersetben született. Születésének pontos dátuma nem ismert. Az egyedüli erre vonatkozó dokumentum az Opus Tertium-ban olvashatól, amit 1267-ben írt: „negyven éve már annak, hogy megtanultam az ábécét”.

Bacon családja viszonylag jómodú volt, egészen III. Henrik uralkodásának az idejéig, amikor is a birtokukat elkobozták és a család több tagja is száműzetésbe került.

Roger Bacon Oxfordban tanult, és főleg Arisztotelészt tanulmányozta. Nincs bizonyíték arról, hogy doktori cimmel rendelkezett volna a Doctor Mirabilis címet ugyanis halála után kapta.

1241-ben Franciaországba utazott és a párizsi egyetemen tanított, de mivel Arisztotelész művei akkoriban csak arabul voltak olvashatóak, hamarosan "felmondtak" neki.

1247-ben visszatért Oxfordba és további tanulmányokat folytatott. Később ferences rendi szerzetes lett.

[szerkesztés] Munkássága

A városok fejlődésével és az arab tudományosság elterjedésével a figyelem a spekulatív teológia helyett a természettudományok felé fordult, a tekintélyelvű érvelést a tapasztalati tudás váltotta fel – e kísérleti tudományosság egyik képviselője volt. Igazi polihisztor volt: a nyelvészettől az etikáig mindennel foglakozott, elsősorban mégis a természettudományok (optika, csillagászat, orvostudomány, alkímia) érdekelték. IV. Kelemen pápa pártfogolta, az ő halála után azonban a rendház főnöke rossz szemmel nézte eretnekségbe hajló nézeteit, gyanús kísérleteit, ezért az öregség éveit házifogságban kellett töltenie.

Az egyház és a társadalom reformjával akarta megjavítani az emberek életkörülményeit, és a kereszténységet szilárdabbá tenni.

[szerkesztés] Filozófiája

A kereszténység megerősítése érdekében egy biztos alapokon fekvő, megingathatatlan tudásra van szükség.

Fő művében az "Opus Majus" (A nagy mű) a tévedések forrását keresi. Bacon négy tévedésekhez vezető forrást nevez meg:

1. A hamis tekintélybe vetett vak hit.
2. A szokás ami a hamisat konzerválja.
3. A tapasztalatlan tömeg előitéletei.
4. A látszattudás ami mögött a tudatlanság bújik meg.

Bacon szerint a korabeli teológiának az a nagy tévedése van, hogy tudománytalan módszerekkel és látszatprolémákkal foglalkozik. Megoldásként négy tudásterületet javasol:

1. A Biblia exegézisének és filozófiai szövegének interpretációjának az eredeti nyelvre kell támaszkodni.
2. A matematika kell legyen minden tudománynak az alapja.
3. Az optika is alaptudomány kell, hogy legyen (a fény tanulmányozása miatt).
4. Minden tudásnak a tapasztalatból kell erednie. Ezért Bacon hangsúlyozza a kísérletek fontosságát. Azonban megkülönböztet egy belső tapasztalatot is, ez olyan mint a megvilágosodás, így ismerhetjük meg Istent.

A tudomány és a teológia között nem lehet konfliktus, mert a tudomány és a kinyilatkoztatás igazsága is egyaránt Istentől származik. Megjegyzendő, hogy Bacon kisérletei ellenére a végsőkig kitartott azon nézete mellett, miszerint a valóság bizonyításának ne kizárólag a kísérlet képezze alapját. Elképzelése szerint nem szabad, hogy a kísérletek megismételhetősége szükséges feltétele legyen egy megállapítás bizonyításának. Szerinte a legtöbb "dolog" ugyanis nem ismétlődő, legfeljebb spirálisan ciklikus.

[szerkesztés] Forrás

• Filozófia – Atlasz. Athenaeum Kiadó 1999. ISBN 9638596236