Kettős kereszt (heraldika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Névváltozatok: apostoli- vagy kettõs- vagy lotharingiai kereszt (Bárczay 117-), pátriárkai kereszt (Nagy IV. 284.), bencés kereszt, érseki kereszt, a felszabadítás keresztje
Francia nyelven: croix double, croix patriarchale, croix de Lorraine, nouvelle Hongrie
Angol nyelven: double cross, two barred cross, patriarchal cross, archiepiscopal cross, Lorraine cross, Caravaca cross, Salem Cross
Német nyelven : Patriarchenkreuz, ungarisches Kreuz, Lothringer Kreuz, Doppelkreuz, Erzbischofskreuz, spanisches Kreuz
Latin nnyelven: crux gemina, crux patriarchalis


Rövidítések

A kettős kereszt olyan latin kereszt, melynek két vízszintes szára van. A bizánci birodalomban a 6. században jelent meg, ahol nemcsak vallási, hanem elsősorban politikai jelvényként használták. Rendkívüli módon el volt terjedve a vallási tárgyakon, fegyvereken, az érméken, a ruhákon, a személyi pecséteken, a katonáktól a művelt rétegekig, a diplomatákig és egyházi személyekig.

A szokványos kettős keresztnél a felső vízszintes szár rövidebb, mint az alsó. Ezt a Jézus keresztjére erősített táblával szokták magyarázni, melynek felirata az I. N. R. I. (Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum; Názáreti Jézus, a zsidók királya) rövidítés, de ezt a feltevést semmi sem igazolja.

A kettős kereszt az egyházi heraldikában eredetileg a pátriárkákat, majd az érsekeket illette meg. A ferde lábtartóval kiegészített változata az orthodox kereszt a keleti egyház szimbóluma. A hármas kereszt a pápaság szimbóluma.

A kettős kereszt a magyar címer egyik eleme, mely Magyarországról széles körben elterjedt az egész nyugat- és kelet-európai címerhasználatban.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agnolo Gaddi: A "valódi kereszt" megtalálása (1380)
Bizánci kereszt-ereklye tartó (sztaurotéka) fedelén kettős kereszt ábázolás (1160-1170)
Kőből készült kettős kereszt Les Mesnuls, Franciaország Amikor I. René nápolyi király (1409-1480), aki időnként használta a "Magyarország királya" ill. "Jeruzsálem királya" címeket is, megörökölte a lotharingiai hercegséget, jelvényül felvette az Árpádok címerében szereplő kettős keresztet.
Szent István király hadiöltözetben. A jobbjában zászlót, bal kezében pajzsot tart, mindkettőn jelvénye a kettős kereszt

A kettős kereszt eredete és használatának elsősége számos vitát váltott ki a történészek között. Szent István király dénárján láthatunk egy kettős keresztet, ám ezt egyesek vitatják.[forrás?] Kettős kereszthez hasonló jelkép van I. Béla (1060-1063) egyik pénzén is, ezt azonban inkább egy keresztre helyezett kisebb keresztnek tartják. A 12. századig kizárólag Bizáncon keresztül terjedt el a nyugati kereszténység területén. A kettős kereszt címerpajzson először III. Béla király (1172-1196) ezüst dénárán fordul elő, 1190 körül. Az általános vélemény szerint ezt a jelképet ő hozta magával a bizánci udvarból, ahol fiatal kora óta nevelkedett. A bizánci császár után a második ember, a deszpotész volt, majd 1165-ban ünnepélyesen a Bizánci Birodalom trónörökösének nyilvánították és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. Pajzsára a kettős keresztet festette. Valószínűleg ezzel a bizánci jelképpel is ki akarta fejezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát. I. Mánuel bizánci császárnak később fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét pedig felbontották. I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vette feleségül és tovább használhatta a kettős keresztet hatalmi szimbólumként.[1] Semmilyen forrás nem szól azonban amellett, hogy már III. Béla, vagy II. András használt volna kettőskeresztes címert.[2] A 13. századtól a kettős kereszt bekerült egyes magyar városok és udvari főméltóságok címerébe[3], és változatos formái alakultak ki. Részben Magyarországon át idővel egész Európában elterjedt.

A 12. századtól a kettős kereszt terjedésének másik kiindulópontja a Szentföld volt, ahol gyakran nevezték "valódi keresztnek". A szomszédos bizánci hatás mellett nem zárható ki a magyar hatás sem, a magyar zarándokok és II. András keresztes hadjárata révén. Az egyházi lovagrendek is használták a pecsétjeiken és érméiken, de a címerükben sohasem. A kettős kereszt megtalálható a Szent Sír Lovagrend régebbi pecsétjén, a jeruzsálemi királyok érméin, melyet gyakran alfa és omega betűk kísérnek, mint például Guy de Lusignan (1186-1192) pénzén, II. Baudouin de Bourcq (1100-1118), edesszai gróf pénzein és az akkoni püspökök 12-13. századi pecsétjein. A Montpellierben 1170-ben (illetve 1196-ban) létrejött Szentlélek Rend tagjai gyakran használták a kettős keresztet a pecsétjeiken, palástjaikon, zászlójukon és a címerükben is, mely fekete alapon ezüstszínű volt. Ezen az úton aztán a kettős kereszt a 13. században bekerült az egyházi heraldikába.

Kettős keresztet használ címerként Szlovákia. Az 1848-as nacionalista értelmiségi körben kialakult nézet szerint a kettős keresztet a 9. században Szent Cirill és Szent Metód hozta magával Bizáncból a Nagymorva Birodalomba, ezért a 19. századtól a szlovákok a saját jelképüknek kezdték tekinteni, mely nézetet a modern szlovák történetírás is igyekszik alátámasztani, de ezt semmilyen régészeti lelet ikonográfiai vagy írásos dokumentum nem igazolja.

[[Franciaországban a kettős kereszt lotharingiai keresztként ismert, de Magyarországról származik. 1270-ben V. István leánya, Mária férjhez ment I. Anjou Károly (1264–1285) Nápoly (Szicília) királyának (és IX. Lajos francia király öccsének) fiához, II. (Sánta) Károlyhoz (1250–1309). Fiuk Martell Károly, 1292-ben felvette a "Magyarország" királya címet is, de a trónt csak fia, Károly Róbert foglalhatta el. Sánta Károly testvére, Izabella (1261-1304), pedig IV. László magyar király felesége lett. Amikor I. René nápolyi király (1409-1480), aki időnként használta a "Magyarország királya" ill. "Jeruzsálem királya" címeket is, felesége, Lotaringiai Izabella révén megörökölte a lotharingiai hercegséget, jelvényül felvette az Árpádok címerében szereplő kettős keresztet, de ez nem került pajzsra, hanem a pajzstartó sasok nyakában [[rózsafüzéren volt látható. Ez később annyira közismertté vált, hogy a nyugati heraldikai szakirodalom már lotharingiai kereszt néven említették. [[Anjou René fehér kettős keresztet vitt a király után roueni bevonulásakor. Fia, Kalábria hercege 1465-ben fekete kettős keresztet viselt. II. René, lotharingia hercege viszont a zászlaján arany kettős keresztet viselt a Burgundia elleni háborúban és az utódai is ezt használták. A lotharingiai kereszt az 1870-71-es francia-porosz háborútól kezdve, mint a "Felszabadítás keresztje", óriási népszerűségre tett szert, miután a franciák a háborúban elvesztették Lotaringia északi részét Metz körül, valamint Elszászt is. Ekkor nagy menekülthullám indult Franciaországba (beleértve Algériát is). Ezeket a területeket a franciák csak az első világháború után szerezték vissza, de 1940-ben a náci Németország ismét annektálta azokat. 1940-től De Gaulle tábornok Nemzeti Ellenállási Bizottságának a jelvényeként a kettős keresztet választotta, mert a lotharingiai keresztet tévesen Jeanne d'Arc hadi jelvényének tartották.

A kettős kereszt megtalálható Litvánia címerében, a lovast ábrázoló alak pajzsán, mely először Jogaila 1386-os vagy 1387-es pecsétjén tűnik fel. Valószínűleg Nagy Lajos leánya, Hedvig lengyel királynő által került Litvániába, amikor 1386-ban férjhez ment Jagelló Ulászló litván fejedelemhez. 1991-1995 között ez a címer Belorusszia címere is volt. A. Titov, fehérorosz történész kétségbe vonta Litvánia kettős keresztes címeréhez való jogát és azt kizárólag belorusz jelképnek tartotta. S. Dumin ezt cáfolta és rámutatott, hogy a litván és a fehérorosz heraldikának közös az eredete és Litvánia régi címerét a két világháború között is megtartotta.[4]

Az egyházi heraldikában rangjelző eszköz. A pajzs mögött vagy fölött helyezték el. Az érsekeket és a pátriárkákat illeti meg. (A püspökök pajzsa mögött egyszerű arany latin kereszt van.) A pátriárkakeresztet és az érseki keresztet a 15. századtól kezdték használni. (Egyes források szerint az érsekek kettős keresztet használtak, míg a pátriárkák hármas kereszet.) A metropoliták korábban egyszerű keresztet használtak, majd a 16. századtól kettős keresztet viseltek rangjelölő eszközként. A 15. századtól szerepel a bencések keresztjeként is.

Apostoli kereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késő-középkori magyar felfogás szerint a kettős kereszt, mint apostoli címerjelvény, II. Sylvester pápa adományából illette meg Szent Istvánt és utódait.[5]

Ennek az elméletnek alapvető hibája az, hogy a XI–XII. században az apostoli vagy pátriárkai kereszt nem volt kettős. Általában a nyugati egyházban a kettős keresztnek semminő szimbolikus jelentősége nem volt. Az apostoli vagy pátriárkai, később érseki kereszt csupán abban különbözött a többitől, hogy hadijelvények és zászlók módjára hosszú nyélre volt tűzve. Ilyen hordozható keresztet látunk az összes pápák bulláin II. Orbán (1085–1099) óta,[6] s a pápai pénzeken is hiába keresünk kettős keresztet.[7] A pátriárkai kettős és a még később előforduló pápai hármas kereszt a késő középkorban címereken, pénzeken és képeken itt-ott már előfordul, de szimbolikus jelentőséghez még nem jutott.[8] A legtöbb egyházi archeológus meg sem emlékezik róluk, noha a kereszt változó formáival lapokon keresztül foglalkoznak. A kettős kereszt nyugaton a XIII. századig egyszerű heraldikai és numizmatikai ábrázolás volt, de mint ilyen is szokatlan. A Karoling-kori, valamint a X–XII. századi itáliai, francia- és németországi pénzeken a kereszt igen nevezetes szerepet tölt be. Alig van éremfaj, melyen a kereszt akár mint főrajz, akár mint mellékjegy vagy díszítő motívum ne szerepelne. Kettős alakjával azonban a XII. század végéig nem igen találkozunk.[9] Kivételesen fordul elő egy-egy pénzen, az egyházfők érmei közül a X. században VII. Benedek pápa (974–983) ezüst dénárjain s a XII. és XIII. század fordulóján Ludolf magdeburgi érsek (1192–1205) pénzén.[10]

A nyugati heraldikában is teljesen alárendelt szerepet játszik. A heraldikusok a pátriárkai kereszt elnevezés mellett lotaringiai és magyar keresztnek nevezik.{V.ö. egyebek közt: Biedermann: Die Kreuze in der Heraldik. (Adler. I. 1874. 65. l.); Stockbauer: Kunstgesch. d. Kreuzes. 1870. 123. l.; Bárczay id. m. 117. lap.} Ez is mutatja, mennyire szokatlan heraldikai alakzat volt. A lotaringiai címerbe a XV. században a magyar címerből került{Maier: Das Lothringer Kreuz. (Im Süden von Metz. Ein Erinnerungsblatt. Metz, 1917. 64–66. l.)} s valószínűleg az aragóniai uralkodóház is II. András leánya révén kezdte a kettős keresztet címerjelvényül használni.[11]

Nyugaton a XII. századig a kettős kereszt sem mint egyházi szimbólum, sem mint uralkodói jelvény nem használatos, s amennyiben itt-ott előfordul, egyszerű díszítő ábrázolás. II. Sylvester pápa nem ajándékozhatott Szent Istvánnak kettős keresztet és nem jogosíthatta fel ilyennek használatára, mert ő maga s vele korának egyetlen nyugati egyházfejedelme sem használt jelvényül kettős, hanem igenis hosszú nyélre tűzött, hordozható, apostoli keresztet.

XII–XIII. századi forrásainkból kétségtelenül bizonyítható, hogy a magyar királyokat megillette – a hagyomány szerint Szent István óta s a pápa adományából – az apostoli kereszt használatának joga, melyet ünnepélyes alkalmakkor előtte hordoztak.[12] Ez a kereszt történeti, archeológiai és numizmatikai emlékeink tanúsága szerint csupán a hordozható egyes kereszt lehetett.

A Gizella királyné környezetében hímzett koronázási paláston, a XI–XII. századi összes pecséteken és Salamon egyik érmén (C.N.H. I. 22. sz.) a király egyszerű kereszttel díszített országalmát tart a kezében. A kettős keresztes országalma először Imre nagy pecsétjén tűnik fel, használata csak IV. László óta folytonos. A koronázási jelvények közt levő kettős keresztes országalma az Anjou-korban készült, a koronázáskor használt apostoli kereszt azonban ma is egyszerű hordozható kereszt. Sem Hartvik, sem IV. Béla oklevele nem mondja a király előtt hordozott keresztet kettősnek, amit – ha ilyen lett volna s a kettősségnek bárminő jelentőséget tulajdonítottak volna – semmiesetre sem mulasztanak el. Bizonyos az is, hogyha királyaink III. Béla előtt kettős keresztet használtak volna jelvényül, annak legalább itt-ott a változó rajzú pénzeken is szerepelnie kellene, melyeken Szent István óta az egyes kereszt állandó, Szent László, sőt már Salamon óta a hordozható apostoli kereszt is (Szent László: C.N.H. I. 33., 34., Kálmán: 42., II. István: 53., II. Béla: 56. sz.)[13] állandóan visszatérő éremrajz volt.

Forrásaink alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar királyi hatalom jelvénye a XI. század közepe óta kimutathatóan – tehát minden bizonnyal Szent István óta – a nyélre tűzött, hordozható egyes apostoli kereszt volt, melyet III. Béla cserélt fel a kettős kereszttel.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereszt vízszintes szárai lehetnek közel egymáshoz (en: condensed) vagy távolabb. A középponthoz viszonyítva el lehetnek helyezve szimmetrikusan vagy afölött, illetve az alatt. Végül a vízszintes szárak lehetnek egyforma hosszúak vagy eltérő hosszúságúak. A szárak végének alakja nagyon változatos lehet. A függőleges szár lehet hegyes, végződhet gyökéralakzatban stb.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A legújabb numizmatikai vizsgálatok alapján, a kettőskeresztet ábrázoló pénzérmek nem III., hanem IV. Béla uralkodásának kezdeti, tatárjárás előtti időszakához köthetők. Ez alapján az Árpádok első ismert címere a sávozott pajzs lehetett. A kettőskereszt, előbb nem mint dinasztikus uralkodói címer, hanem mint hatalmi szimbólum jelenik meg, és csak IV. Béla uralkodásától válik a királyi hatalom jelképévé. (Körmendi Tamás 2011: A magyar királyok kettőskeresztes címerének kialakulása. Turul 84/3, 73-83.)
  2. Körmendi 2011, 82.
  3. Hasonlóan az Árpádok sávozott címeréhez, a hivatalukat a királytól elnyerő főurak pecsétjeiben (Rácz György 1992: Az Árpádok sávozott címere egyes főúri pecséteken a XIII-XIV. században. Levéltári Közlemények 63, 123-135.)
  4. Genealogicko-heraldický hlas. 1991/1. 34. l.
  5. Werbőczy: Hármaskönyv. I. R. 11. c. 3. §. V. ö. Das Concilium so zu Constanz… 1413. Jar. (Augsburg, 1536.) XCIX. lev., hol a kettős keresztet Szent István címerének mondják.
  6. Pflugk–Hartung: Specimina. III. Sigilla. Stuttgart, 1887. és Pflugk–Hartung: Die Bullen der Päpste. Gotha, 1901. 44–58. l.: II. Orbánt megelőzőleg a bullákon egyszerű kereszt látható.
  7. V.ö. Serafini Camillo: Le monete e le bolle plumbee pontificie. I. Milano, 1910.
  8. Kraus: Kreuz (Real-Encycl. d. christl. Altertümer. II. Freiburg i. B. (1886. 236. l.); Barbier de Montault: Traité d’iconographie Chrétienne. 1890. I. 328., 329., II. 258. l.; Wetzer– Welte’s Kirchenlexikon. 2. Aufl. VII. 1080. has.; Thurston, Herbert: Cross. (The Catholic encycl. IV. 1908. 533–534. l.)
  9. V.ö. Prou: Les monnaies Carolingiennes. 1896.; Serafini id. m.; Blanchet–Diudonné: Manuel de numismatique franc. I.–II. Paris, 1912–1916.; Dannenberg: Die deutsche Münzen. I–IV. Berlin, 1876–1905. közölt éremrajzokat, melyeken a kettős kereszt egyáltalában nem szerepel.
  10. Schlumberger: L’epopée Byzantin, à la fin du Xes. 1896. 273. l. és Luschin: Allg. Münzkunde. 50. l.
  11. V.ö. Rómer Flóris. A kettős kereszt. Arch. Ért. IV. 1870. 298–300. l.
  12. IV. Béla 1238: Item ut intra Ungariam, super terram Asoani procedentes, crucem nobis et nostro exercitui anteferre liceat. Fejér IV/1. 114. Hartvik leg.: Crucem insuper ante regi ferendam velut in signum apostolatus misit (t.i. papa). Hartvik a XII. század elején írta művét s a legendának ezt a részét a legszkeptikusabb kútfőkritikusok is legkésőbb a XII. század végén vagy a XIII. század elején (1213–1230 közt) keletkezettnek mondják.
  13. A chronologiára id. művem 246., 249–252. l. E pénzeken három hordozható kereszt látható, minek eddig numizmatikusaink nem tudták magyarázatát adni. Nyél nélküli hordozható kereszteket látunk már Salamon C.N.H. I. 21. sz. érmén is a királyi fő mellett.


Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]