Biliárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabadtéri gyeppályás biliárd 1480-ban
Biliárd a középkorban, illusztráció Charles Cotton 1674-ben kiadott The Compleat Gamester című könyvéből
Jean Béraud Le Billard című festménye.
A londoni Royal Automobile Club biliárdterme 2010. októberében

A biliárd egy játékcsoport összefoglaló neve, melyben két ember vagy két csapat játszik egymás ellen. Golyókat kell egy keretezett asztalon, farudak (úgynevezett dákók) segítségével ütni. A játékos csak a fehér golyót lökheti meg a dákóval. A golyók manapság túlnyomórészt fenolgyantából készülnek, ilyen pl. az Aramith.

A biliárdnak hosszú és gazdag történelme van, 15. századi keletkezésétől kezdve I. Mária skót királynő temetése idején testének saját biliárdasztala borításába való helyezéséig, ill. Shakespeare műveiben történő számtalan említésig. Kb. 35 fajtáját lehet megkülönböztetni. A francia bille szó golyót, ill. labdát jelent.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név eredete nem egyértelmű. Egy történet a biliárd és a dákó (angolul cue stick) szavak eredetét is magyarázhatja: az angol pénzkölcsönző, Bill Kew 1550-ben állítólag egy yard hosszúságú faütővel a padlón golyókat ütögetett ide-oda. Ebből jöhetett létre a „Bill's Yard“, ill. a Cue.[1] Egy másik lehetőség a francia bille szó vagy a bille és yard szavak összetétele.

Ősi formák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb, a biliárd eredetével foglalkozó mai elmélet más labdásjátékokkal, pl. a krikettel, a krokettel, ill. a golffal való kapcsolatra utal. A 13. századtól találhatóak utalások olyan labdásjátékokra, melyeket a szabadban játszottak és melyeknél a labdát egy ütővel vagy bottal ütötték meg. Azért, hogy olyan helyeken is játszani lehessen, ahol többnyire rossz az időjárás, egyre inkább zárt helyeken folytatták, végül egy asztalon. Ugyan a játéktér így jelentősen kisebb lett, a játék alapjaiban ugyanaz maradt. Azért, hogy a labdák ne essenek le az asztalról, a szélekre keretet erősítettek. Az asztalon játszott labdásjátékok ezen kezdeti formái fel voltak szerelve különböző bonyolító tényezőkkel, mint pl. kapuk, ívek, kúpok, és lyukak, a labdákat pedig az ütő vastag végével ütötték meg, hasonlóan a mai jégkoronghoz. Nincs egyértelműen tisztázva, hogy a játék Franciaországból vagy Nagy-Britanniából származik. Egy biliárdasztal egyik legkorábbi leírása szerint viszont a francia XI. Lajos király egy ilyen asztalt Henri de Vigne asztalosmestertől vásárolt 1470-ben.

A 16.-tól a 18. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. század közepétől a biliárdjáték Európa számos uralkodóházában jelen volt és a társasági élet szerves részét képezte. A hagyomány szerint a játékot Stuart Mária skót királynő és IX. Károly francia király is ismerte. A 16. század végén a spanyolokkal az első biliárdasztalok elérték Amerikát is. Körülbelül ugyanekkor angol írók is megemlítik a játékot. Edmund Spenser Mother Hubberd's Tale c. művében (1591-ben jelent meg): „...With dice, with cards, with billiards far unfit...“[2] William Shakespeare Antonius és Cleopatra c. művében (1606) Cleopatra is megemlíti: „Let it alone, let's to billiards. come, Charmian.“[3] A biliárdjáték első részletes leírása az angol Charles Cotton 1674-es „The Compleat Gamester“ c. művében található.[4] Cotton hozzátette még, hogy a biliárd elterjedt játék volt Európa korabeli labdaházaiban. A 17. század vége felé egyre inkább a játékhoz használt rúd vékonyabbik végét kezdték használni a labdák mozgatásához, ezzel a dákó fokozatosan elnyerte mai formáját. A 18. században a játék fejlődése két irányban haladt. Mialatt legkésőbb az 1780-as évektől a forradalom szellemében Franciaországban eltűnt minden "akadály", így az asztalról a zsebek is, létrejött a mai Carambolage, addig Angliában a lyukbiliárd továbbfejlesztése révén az angol biliárd. James Beaufort „An Epitome of Hoyle“ c. könyvében (1791)[5] a "Carambole" fogalmát is megemlíti, akárcsak egy vörös golyó használatát egy három golyóval játszott verzióban.

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután 1807-ben a büntetését töltő francia Francois Mingaud egy bőrdarabot helyezett el a dákó végén[6], mely révén forgatóütések is lehetővé váltak, a 19. század ipari forradalma idején a biliárdjáték gyors fejlődést ért el. A bőrvéget speciális biliárdkréták kifejlesztése követte, hogy a dákó labdán való csúszását elkerüljék. 1827-ben John Thurston angol asztalos mutatott be először biliárdasztalt pala játéktérrel az addig használt fa helyett, ezzel a labda futása sokkal simábbá vált. Thurston a zsebeknél is újítást vezetett be. Addig különböző anyagokat használtak a faalap befedésére, mint pl. vászon, lószőr, állatbőrök, 1835-ben Thurston mutatta be az első zsebet kaucsuk-belsővel. Az anyag hőmérsékletfüggőségét állandó fűtéssel, ill. hűtéssel próbálták csillapítani. 1845-ben jelentette be Thurston a végső megoldás szabadalmaztatását, ekkortól az 1839-ben Charles Goodyear által feltalált vulkanizált kaucsukot használta. Eközben a biliárdgolyók már szinte mindenütt elefántcsontból készültek, melyre a korábbi fát cserélték.

Technikai fejlesztésekkel, szabályok kialakításával, továbbá a játék pénzügyi dimenziójának felfedezésével 1850-től alakultak meg az első játékosszervezetek és jöttek létre az első bajnokságok, mely folyamat Angliában már a 19. század elején beindult. A kihívásos meccs később is – különösen a profiknál – elidegeníthetetlen és kedvelt elem maradt. Jóval a 20. század kezdete előtt lejátszották már az első bajnokságokat. Különösen Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban nőtt meg az érdeklődés a biliárd iránt ebben az időben, mely nem ritkán több ezer nézőt csábított a szalonokba és rendezvénytermekbe.

Kb. 1880-ra a játék minden ma ismert formájának alapjai kialakultak. Későbbi fejlesztések új verziók, ill. részlegesen új fajták kialakulásához vezettek. Az első mérföldkövek a Michael Phelan és John Seereiter között 1859-ben Detroitban lejátszott kihívásos játszmák voltak négy golyós biliárdban (ez az angol biliárd egy amerikai változata négy golyóval)[7], ill. a William Cook és id. John Roberts között 1870-ben Londonban rendezett angol biliárd meccs.[8] Ezután 1873-ban New Yorkban megrendezték az első profi világbajnokságot a karambol egy változatában, a szabad játékban.[9] 1878-ban következett az első pool világbajnokság, szintén New Yorkban.[10]

Miközben az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a kezdeményezések elsősorban a profik részéről indultak, kontinentális Európában a biliárdot amatőr szinten űzték, ezt a francia forradalom és az újra megélt olimpiai szellem befolyása is áthatotta. Mindenekelőtt karambolban voltak mind európai profik, mind pedig sok amerikai amatőr.

Az anyagok terén a 19. sz. végén még egy komoly változás ment végbe, a golyókat elefántcsont helyett mesterséges gyantából kezdték előállítani. Az artisztikus biliárd kivételével a golyókat manapság kizárólag fenolgyantából készítik.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karambol egy verziójában 1903-ban Párizsban megrendezett amatőr világbajnokság számít az első, kontinentális Európában megrendezett komoly rendezvénynek. Az első világháború és a karambol ezzel járó európai holtpontja leállította a tengerentúli versenyzőkkel lebonyolított találkozókat. A biliárd időközben már Ázsiában is elterjedőben volt, főleg Japánból utaztak háromfalas karambol játékosok a 20. század elején Amerikába, később Európába is. Nagy-Britannia, kontinentális Európa, Amerika és Ázsia biliárdsportjában – elsősorban a profiknál, akik megélhetése közvetlenül függött a fizető nézőktől,– is nyomot hagyott a két világháború, az 1929-es gazdasági világválság, továbbá az 1919 és 1933 közötti amerikai alkoholtilalom. Az erősödő amerikai, majd brit válságot súlyosbította az 1950-es és 1960-as években teret nyerő televízió, mely kezdetben a nézők számát csökkentette. A pool viszont nemsokára A Svindler c. film (1961) megjelenésével amerikai reneszánszát élte. Az 1986-ban megjelent A pénz színe c. filmmel közösen növelték a pool iránti érdeklődést Európában és Ázsiában is. Az 1960-as évek végén a biliárd új korszaka köszöntött be Nagy-Britanniában, a BBC ugyanis olyan sportformátumot keresett, mely a nézők számára egyértelművé teszi a színestévék előnyeit, a választás a snookerre esett. A kontinentális Európa területén a második világháború után állomásozó amerikai és brit erők jelenléte révén legkésőbb az 1970-es és 1980-as években a karambol mellett a pool és a snooker is meghonosodott.

A vasfüggöny eltűnésével mindenekelőtt a pool és a snooker talált magának utat Kelet- és Közép-Európába és azóta egyre több követőjük van. A globalizációnak köszönhetően a biliárd ma már a világ minden részén jelen van, világ-, kontinentális- és nemzeti szintű szövetségekkel.

A biliárd a nemzetközi sportrendezvényeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biliárd 1998. február 5. óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által elismert sportág, de nem az olimpiai program része. A biliárdsportok világszervezetét (WCBS) az ARISF (Association of Recognized International Sports Federations) képviseli az olimpiai programba való felvételért folyó tárgyalásokon.

A biliárd a World Games programjának része 2001 óta Akitában, az Ázsiai Játékok része 1998 óta Bangkokban, ill. Jakartában a Délkelet-Ázsiai Játékoké 1987 óta.

A játék típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A biliárd golyókat egy keretbe kell rendezni a játék kezdetekor

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biliárd témájú médiaállományokat.