Teleportáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A teleportáció művelete anyag, energia és információ átvitele két térbeli ponthalmaz között valamilyen sugárzás vagy fázisátmenet használatával, a tárgyak szokásos mozgásának sebességét jelentősen meghaladó módon. A teleportációt megvalósító eszköz a teleport.

A teleport egy fantasztikus eszköz, ami tárgyak térbeli és (gyakorlatilag) azonnali áthelyezésére szolgál, miközben a tárgy a kiindulási helyen lebomlik ill. megszűnik létezni, de a rendeltetési helyen az átsugárzott információ alapján egy (viszonylag) tökéletes másolat képződik. A tudományos-fantasztikus irodalomban előszeretettel használják az eszközt, valamint az átviteli műveletre alkotott 'teleportáció' kifejezést.

Stanisław Lem lengyel tudományos-fantasztikus szerző Summa Technologiae c. művében (6. Fantomológia; Személyiség és információ r.) részletesen elemzi a teleportáció műveletét és technikáját, amely során két alapvető csoportba osztja a teleportációs eszközöket: destruktív és nemdestruktív eszközökre. A nemdestruktív teleportációs eszközök bonyolult társadalmi problémákat vetnek föl, mivel általuk lehetséges az eredetivel egyező tökéletes másolat(ok) készítése, ami megkérdőjelezi a kapitalista berendezkedés létjogosultságát. A destruktív eszközök ellenben filozófiai problémákat vetnek föl, pl. a céltárgy - ami alkalmas esetben élőlény vagy akár ember is lehet - azonos marad-e, vagy mennyire marad azonos a kiinduló tárggyal? A testtel együtt vajon a lélek is teleportálódik? Lehet-e másolni a lelket?

A fogalmat a tudományos-fantasztikus irodalomból a tudományok is átvették, így pl. a kvantumfizika is kutatja a kvantum-teleportáció jelenségét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]