H. G. Wells

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herbert George Wells
H G Wells pre 1922.jpg
H. G. Wells 1922 előtti fényképe
Élete
Született 1866. szeptember 21.
 Anglia, Bromley
Elhunyt 1946. augusztus 13. (79 évesen)
London
Nemzetiség angol
Szülei Joseph Wells és Sarah Neal
Felesége Isabel Mary Wells (1891-1894)
Amy Catherine Robbins (1895-1927)
Gyermekei George Philip Wells (1901-1985)
Frank Richard Wells (1903-1982)
Anna-Jane Blanco-White (1909)
Anthony West (1914-1987)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Irodalmi irányzat sci-fi
Első műve Anticipations (1901)
Fontosabb művei Az időgép
Dr. Moreau szigete
A láthatatlan ember
Világok harca

Herbert George Wells (Anglia, Bromley, 1866. szeptember 21.London, 1946. augusztus 13.) angol író volt, aki főleg a science fiction műfajban írt műveiről ismert (például Világok harca, A láthatatlan ember, Dr. Moreau szigete). A világirodalom egyik legtermékenyebb írója, aki szinte minden létező műfajban alkotott.

Nyíltan védelmezte a (nyugati típusú) szocialista nézeteket, sok műve tartalmaz politikai, vagy szociális jellegű utalásokat. Késői művei egyre politikusabbak és didaktikusabbak lettek, ma már jobbára csak korai science fiction regényeit olvassák széles körben.

Hugo Gernsbackkel és Jules Verne-nel együtt a „science fiction atyjának” tartják.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Herbert George Wells Kent megyében, Bromleyban, a High Street 47 alatti Atlas Házban született, Joseph Wells korábbi kertész, akkor boltos és krikett játékos és felesége, Sarah Neal korábbi szolgálólány negyedik, utolsó gyermekeként. A család az elszegényedett alsó középosztályba tartozott. Egy örökség folytán porcelánboltot vásárolhattak, de gyorsan rá kellett jönniük, hogy ez nem lesz jól menő vállalkozás, mert az árukészlet megkopott volt, az üzlet elhelyezkedése pedig rossz. A szerény megélhetést csak más jövedelemforrások segítségével tudták biztosítani maguknak, Joseph például krikettütőket és labdákat adott el a meccseken, ahol játszott, és a játékért is kapott kisebb-nagyobb összegeket. (Ez is bizonytalan kereset volt, mert profi krikett ekkor még nem létezett és a játékosokat adományokból, vagy a rendező klub előteremtette szerény összegekből fizették.)

Hétéves korában, 1874-ben a gyermek Wells eltörte a lábát, hetekre ágyba került és ez a baleset fontosnak bizonyult későbbi sorsát illetően: rákapott az olvasásra, kíváncsivá vált a mindennapi életétől eltérő világokra, sőt megszületett benne az írás vágya. Ugyanebben az évben kezdte el Thomas Morley privát kereskedelmi iskoláját. Az iskola kevés dologra koncentrált a copperplate stílusú kalligrafikus kézírási stílus és a kereskedők számára hasznos ismeretek oktatásán kívül. Wells 1880-ig járt ebbe az iskolába. Korábban, 1877-ben újabb, a család életét erősen befolyásoló baleset történt: apja eltörte a combcsontját, ami véget vetett krikettkarrierjének, megfosztva a családot bevételei egy fontos részétől.

Anyagi nehézségeik miatt a szülők inasnak adták a fiúkat. 1881 és 1883 közt Herbert a Southsea Drapery Emporium szövetkereskedés inasa volt, ami kevés örömmel szolgált a számára. Itt szerzett tapasztalatait az inasok sanyarú sorsáról és a világ javai elosztásának igazságtalanságáról később felhasználta The Wheels of Chance és Kipps című regényeiben.

Szülei sohasem voltak különösen jó viszonyban egymással (anyja hívő protestáns, apja szabadgondolkodó volt). Amikor anyja visszatért régi foglalkozásához és szobalány lett egy sussexi vidéki házban, Upparkban, alkalmazásának egyik feltétele az volt, hogy családját nem vihette magával. Ettől kezdve Herbert szülei külön éltek, bár nem váltak el és más párkapcsolatra sem léptek. Herbert nem állta meg a helyét a szövetboltban, majd egy kémikus segédjeként és rossz tapasztalatokat szerzett tanári segédként is, és mindannyiszor – mint később elmesélte – "a rosszpénz visszatért" mondatra érkezett vissza anyjához Upparkba arra az időre, amíg más foglalkozást kerítettek a számára. Szerencséjére az upparki ház kitűnő könyvtárral rendelkezett, és megengedték neki, hogy az olvasásba merüljön.

Továbbtanulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1883-ban munkaadója elbocsátotta azzal, hogy elégedetlen a munkájával és Wells örömmel vált meg a segédi állástól. Ugyanebben az évben a west sussexi Midhurst általános iskolájában lett segédtanár, majd ösztöndíjat nyert Londonba, a Normal School of Science nevű tudományos felsőoktatási intézménybe (a későbbi Royal College of Science, ma az Imperial College része), ahol Thomas Huxleytól, Darwin követőjétől tanult biológiát. Végzősként részt vett a Royal College of Science Association nevű tudományos egyesület megalapításában (1909-ben elnöke is lett). 1887-ig tanult az intézményben heti 21 shillinges ösztöndíjjal.

Beiratkozása után röviddel csatlakozott az intézmény vitaköréhez. Már ezekben az években megformálódtak gondolatai a társadalom megreformálásáról. Platón A köztársaság című művének tanulmányozása után a korabeli szocialista eszmék irányába fordult, amelyeket például az 1884-ben alakult Fabiánus Társaság fejtett ki, vagy a Kelmscott Házban adott szabad előadásaiban William Morris. Wells részt vett a The Science School Journal című tudományos iskolaújság megalapításában is és ebben saját nézeteit is kifejthette az irodalomról és a társadalomról. Miután sikerrel letette biológiai és fizikai vizsgáit, a kevésbé kedvelt geológiából megbuktatták, ami ösztöndíjának elvesztésével járt.

Miután jövedelem nélkül maradt, Mary nagynénje, édesapja unokatestvére vette magához. Wells szerelmes lett a nagynéni lányába, Mary Wellsbe és 1891-ben feleségül vette.

Házasságai és viszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1894-ben elhagyta Isabel Mary Wellst egy diákjáért, Amy Catherine Robbinsért, akit 1895-ben feleségül vett. Két fiuk született: 1901-ben George Philip ('Gip') és 1903-ban Frank Richard.[1]

Újabb házassága alatt számos viszonya volt, többek közt az amerikai születési szabályozási aktivista Margaret Sangerrel. [2] 1909-ben lánya született, Anna-Jane, Amber Reeves írónőtől[1], akinek a szüleivel a Fabiánus Társaságban találkozott, 1914-ben pedig egy fia, Anthony West, a regényíró és feminista Rebecca Westtől, aki 26 évvel fiatalabb volt nála.[3] Bár Amy Catherine tudott ezeknek a viszonyoknak legalább egy részéről, haláláig, 1927-ig Wells házastársa maradt.

„Sohasem voltam nagy amoroso” – írta Wells 1934-ben Experiment in Autobiography („Kísérlet önéletrajzra”) című írásában, „habár többeket szerettem nagyon mélyről”.

Művész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játéktervező[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Író[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wells első könyv sikere az „Anticipations” (1901) volt. Eredetileg részekben jelent meg, „Kísérlet a jövendőmondásra” alcímmel és Wells legegyértelműbben jövővel foglalkozó művének tartják. Elképzelve a világot 2000-ben, a könyv érdekes, mind az azóta igazolódott „találatai”, mind a tévedések miatt. A „találatok” közé tartoznak például olyan társadalmi folyamatok előrejelzése, mint hogy a javuló közlekedésnek köszönhetően a lakosság egy része elhagyja a nagyvárosokat, hogy a morális korlátok lazulnak a szexuális szabadság iránti igény növekedése miatt, a német militarizmus bukása vagy egy egységes európai államalakulat létrejötte. Voltak benne természetesen „mellélövések is”: azt várta, hogy 1950 előtt nem lesz valódi repülőgép, és azt írta: „az én képzeletemben egy tengeralattjáró semmi másra nem képes, mint arra, hogy a tengerbe fullassza a legénységét és a feltalálóját”.

Tripod Wells tiszteletére készült szobra a Világok harcából Woking városközpontjában.

A maguk korában a scientific romance műfajába sorolt korai regényei – mint Az időgép, a Dr. Moreau szigete, A láthatatlan ember, a Világok harca, az Emberek a Holdban, a When the Sleeper Wakes – jó néhány maradandó új témát vezettek be a science fiction irodalomba. (Mindből film is született, kivéve a When the Sleeper Wakes.) Írt nem fantasztikus regényeket is, amelyek elismerést arattak, mint a Kipps és az Edward-kori hirdetéseket kigúnyoló, Tono-Bungay.

Több tucat novellát is írt, amelyek közül a legismertebb A vakok országa (1904). Az új gyorsító című novellája ihlette a Star Trek Wink of an Eye című epizódját.[4]

Még a Tono-Bungayban is, amely nem science fiction regény, apró, de következetes szerepet játszik egy olyan tudományos fogalom, mint a radioaktív bomlás. Ugyanez már sokkal nagyobb szerepet kapott A fölszabadult világ című írásában (1914), amely Wells egyik legnagyobb „találata” a jövőt illetően. A kor tudósai már ismerték azt a jelenséget, hogy a rádium évezredeken át energiát sugároz ki, alacsony intenzitással, de végösszegében nagyon nagy mennyiségben. Wells regénye egy olyan találmányról szól, amely felgyorsítja a radioaktív bomlás folyamatát és amelynek segítségével olyan bombát hoznak létre, amely nem nagyobb erővel robban fel, mint a normál robbanóanyag, de ezt napokig teszi. „A korai huszadik század embere számára semmi sem lehetett nyilvánvalóbb” – írta – „mint a háború lehetetlenné válásának gyorsasága… de nem ébredtek erre rá addig, amíg ügyetlen kezükben fel nem robbant az atombomba.” Szilárd Leó később elismerte, hogy a láncreakció elméletének kidolgozásában inspirálta a Wells-regény.[5]

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szocialistának tartotta magát, de számos vitája volt más szocialistákkal, így például a marxistákkal. Egy ideig a Fabian Society tagja volt, de nézetei radikálisabbnak bizonyultak, mint a fabianusoké, ezért szakított velük. A Munkáspárt képviselőjelöltje is volt az 1922-es és 1923-as általános választásokon, de soha sem azonosult teljesen ezzel a párttal sem. A világállam létrejöttének szükségességét hirdette. Az ő világállama tervezésre épül, megszünteti a nacionalizmust, elősegíti a tudomány fejlődését és az egyén előremenetelét kizárólag érdemei és nem születési körülményei alapján biztosítaná. Elképzelései szerint a világállam nem a parlamentáris demokrácia elveire épül majd és az érdemi kérdésekben való döntést fenntartotta volna, a megfelelő tájékozottsággal rendelkező tudósoknak, mérnököknek stb. Viszont az egyén szabadságát végig nagyon fontos értéknek tartotta. Politikai hatása, irodalmi népszerűsége ellenére, korlátozott maradt és a negyvenes évekre ő maga is csalódott elveiben.

Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja a művészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb művei (Az eredeti címekkel, a Gutenberg Project weboldalán megtalálható műveket * jelzi):

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b ThinkQuest Library. H. G. Wells Biography.
  2. University of Illinois News Bureau, December 2001. New biography on H. G. Wells focuses on late-life loves.
  3. Pegasos – A Literature Related Resource Site. H(erbert) G(eorge) Wells (1866-1946).
  4. Leeper, Evelyn C.: Philcon 2003. fanac.org. (Hozzáférés: 2008. február 22.)
  5. Williams, Donald: The Birth of the Bomb: Leo Szilard. The Jung Page. (Hozzáférés: 2008. február 22.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz H. G. Wells témájú médiaállományokat.

Életrajzok