Babérboroszlán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Babérboroszlán
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Babérboroszlán (Daphne laureola)
Természetvédelmi státusz
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Boroszlánfélék (Thymelaeaceae)
Nemzetség: Boroszlán (Daphne)
Faj: D. laureola
Tudományos név
Daphne laureola
L.
Szinonimák
  • Daphne arvernensis Gand.
  • Daphne cantabrica Willk.
  • Daphne kabylica Chabert
  • Daphne laureola var. latifolia Coss.
  • Daphne laureola subsp. latifolia (Coss.) Rivas Mart.
  • Daphne major Lam.
  • Daphne multiflora Thore ex Rchb.
  • Daphne pycnophylla Gand.
  • Daphne sempervirens Salisb.
  • Laureola mas Garsault [Invalid]
  • Laureola sempervirens C. Bauhin ex Fourr.
  • Thymelaea laureola (L.) Scop.

a Daphne laureola subsp. philippi szinonimái:

  • Daphne laureola var. philippi (Gren. & Godr.) Meisn.
  • Daphne philippii Gren. & Godr.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Babérboroszlán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Babérboroszlán témájú kategóriát.

A babérboroszlán (Daphne laureola) a boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjába tartozó, körülbelül 100 centiméter magas, örökzöld cserje.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mészkedvelő, szubatlanti, szubmediterrán jellegű faj. Nyugat- és Dél-Európában, szórványosan Közép-Európában, Észak-Afrikában, Szicílián és Korzikán fordul elő.

Magyarországon a Vértesben, Bakonyban, Keszthelyi-hegységben fordul elő. Nálunk főként bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, szurdokerdők, törmeléklejtő- erdők és karszterdőkben él.

Védett, reliktum faj.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A babérboroszlán téli nyugalmi időszaka már az első hosszabb, enyhébb periódus alatt véget érhet. Ekkor kinyílik ugyan néhány virága, de a tömegvirágzásra csak március-áprilisban kerül sor. A virágok képződése már a nyílást megelőző nyáron megkezdődik. A 4-9 gyengén illatos, apró, sárgászöld színű virág ülő, vagy rövid kocsányú levélhónalji fürtben helyezkedik el. A virágok beporzását rovarok (méhek (Apoidea) család fajainak nőstényei) végzik.

A termés tojás alakú, hegyesedő, húsos burkú csontár, melynek színe lilásfekete. A termés érése május közepétől június-júliusig tart.

Az érett húsos termést madarak (főként rigófélék) és kisemlősök (borz, nyest) fogyasztják és terjesztik. A termésterjesztés módja tehát endozoochoria. A mag hossza átlagosan 8mm, szélessége 6 mm.

Az ürülékkel együtt távozó mag csírázását megkönnyíti az emésztőnedvek maghéjat vékonyító, gyengítő hatása. Az „előkezelt” magvak elfekvők, csírázásuk márciusban kezdődik. A csíranövények csak árnyasabb, a közvetlen fénytől védett zugokban maradnak meg.

Az idősebb tövek tősarjképzéssel, illetve a lehajló oldalágak legyökeresedésével újulnak meg. Így gyakran több m2 –es sarjtelepeket is létrehozhatnak.

A faj visszaszerzőképessége jó. Keller József megfigyelései szerint a taposás miatt törpe növésű, illetve az ember/állat által letördelt egyedek is mind újra fejlődtek egy-egy alvórügyből.

Alfaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Daphne laureola subsp. philippi (Gren. & Godr.) Rouy

Visszatelepítésének szükségessége és lehetőségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A babérboroszlán állományainak fennmaradását természetes életterük beszűkülése, ezáltal egyedszámuk csökkenése veszélyezteti. Állományaikban génerózió nem figyelhető meg. Régen koszorúkötés céljából gyűjtötték. Ma már a faj természetvédelmi oltalom alatt áll. Közvetetten a természetes erdőállományok visszaszorulása veszélyezteti. A roncsolt, erősen bolygatott területekre a babérboroszlán nem tud visszatelepedni. A mesterséges visszatelepítések célja az életképes populációk számának növelése, ezáltal a genetikai stabilitás megőrzése lehet. Visszatelepítéseknél szaporítóanyagként magokat kell használni. Ügyelni kell a maggyűjtés idejének helyes megválasztására. Ennek az előtt kell megtörténnie, mielőtt az állati terjesztők el nem kezdik fogyasztani a magokat. Olyan területeken szabad csak gyűjteni, ahol ez az állomány fennmaradását nem veszélyezteti. Mivel a természetben a csírázásuk a maghéj emésztésével elősegített, ezért a csírázást megelőzően, a jobb hasznosulás érdekében valamilyen magkezelési technológiát kell alkalmazni. A visszatelepítések eredményessége több éven keresztül megismételt pótlásokkal fokozható. A módszer előnye, hogy így egy több korú, természetesebb populáció kialakulása válik lehetővé. Jelenleg a Keszthelyi-hegységben és az egykori börzsönyi előfordulási területén indokolt.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bartha D. (2000): Növényrendszertan I. (Dendrológia). Egyetemi jegyzet, Sopron. Farkas S. (szerk.) (1999): Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó. Keller J. (1999): Babérboroszlán- Daphne lureola L.- in Bartha D. (szerk.): Tilia: VII. Sopron. pp. 97-110.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]