Lizozim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lizozim térszerkezete
Lizozim kristály.

A lizozim (INN: lysozyme) egy enzim, amely a Gram-pozitív baktériumok lízisét képes előidézni sejtfaluk roncsolása révén. Valójában nem egy enzimről, hanem hasonló szerkezetű enzimek egy csoportjáról van szó. L-forma baktériumok laboratóriumi létrehozására is használják.

Fontos szerepet játszik az immunrendszer működésében, elsősorban a szervezet „kapuinál” (száj, szem, orr). Megtalálható a könnyben, a nyálban, a verejtékben, az anyatejben, az orrváladékban és a gyomornedvben egyaránt. Egyes növényekben (pl. torma) is előfordul. Az emlősök lizozimje csak kis mértékben különbözik egymástól, mindegyikük 129 aminosavból felépülő, kb. 14,6 kilodalton molekulatömegű polipeptid. Ezzel szemben a bakteriofágokban megtalálható lizozim 164 aminosavból áll, molekulatömege 18 kDa.

Az első lizozim felfedezése Alexander Fleming nevéhez fűződik, aki 1922-ben tyúktojásfehérjében talált rá az antibiotikus hatású enzimre.

Élelmiszeradalékként E 1105 kóddal használják mint tartósítószert (érett sajtokhoz engedélyezett). 2009-től engedélyezett a borászati alkalmazása is. Elsősorban a nem kívánatos tejsavbaktérimok elpusztítására alkalmazzák.

Gyógyszerek hatóanyaga. ATC-kódja D06BB07 és J05AX02.

Hatásmechanizmusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baktériumok sejtfalának alapanyagául szolgáló murein (N-acetil-glükóz-amin és N-acetilmuraminsav egységekből álló mukopoliszacharid, aminosav oldalláncokkal) alapláncának glikozidkötéseit bontja.

Gyógyszerkészítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben számos készítmény hatóanyaga önállóan, klorid vagy hidroklorid formájában vagy más szerekkel kombinációban[1].

Magyarországon nincs forgalomban[2].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lysozyme (Drugs-About.com)
  2. Még a hatóanyag sem szerepel az OGYI adatbázisában.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Neumüller, O.A.: Römpp Vegyészeti lexikon
  • Csapó János, Csapóné Kiss Zsuzsanna: Élelmiszer-kémia; Mezőgazda Kiadó, 2003
  • E-szám adatbázis: E1105