Foszfor-triklorid
| Foszfor-triklorid | |
|---|---|
| IUPAC név | Foszfor-triklorid |
| Más nevek | Foszfor(III)-klorid |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | 7719-12-2 |
| EINECS-szám | 231-749-3 |
| RTECS szám | TH3675000 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | PCl3 |
| Moláris tömeg | 137,33 g/mol |
| Megjelenés | színtelen folyadék |
| Sűrűség | 1,574 g/cm3 21 °C-on[1] |
| Olvadáspont |
−112 °C[1] |
| Forráspont |
76 °C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | hidrolizál[1] |
| Gőznyomás | 133,3 mbar 21 °C-on 194 mbar 30 °C-on 415 mbar 50 °C-on[1] |
| Dipólusmomentum | 0,97 D |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
‒319,7 kJ/ mol (folyadék) |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | Nagyon mérgező (T+), Maró (C)[1] |
| R mondatok | R14, R26/28, R29, R35, R48/20[1] |
| S mondatok | (S1/2), S7/8, S26, S36/37/39, S45[1] |
| LD50 | 18 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon foszforvegyületek | PCl5 POCl3 P2Cl4 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A foszfor-triklorid a foszfor kloridja, +3-as oxidációs számú foszfort tartalmaz. A képlete PCl3. Színtelen folyadék. Levegőn erősen füstölög, ennek az az oka, hogy nedvesség hatására sósavra és foszforossavra hidrolizál. Jól oldódik éterben, benzolban, szén-diszulfidban és szén-tetrakloridban. A foszfor-trikloridban jól oldódik a jód, a foszfor, illetve az arzén, az antimon és az ón halogénvegyületei. A foszfor-pentakloridhoz hasonlóan mérgező hatású.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
Nedvesség hatására hidrolizál, a reakcióban foszforossav és hidrogén-klorid keletkezik. A füstölgést az utóbbi vegyület okozza.
Klór hatására foszfor-pentakloriddá, oxigén hatására foszfor-oxikloriddá oxidálódik. Ha kén-hidrogénnel reagál, foszfor-triszulfiddá alakul.
Kálium-jodid hatására foszfor-trijodid képződik belőle.
Előállítása[szerkesztés]
Fehér foszfor klórgázban való elégetésével állítják elő.
Felhasználása[szerkesztés]
Foszfor-pentaklorid gyártásakor és egyes szerves kémiai szintézisekkor alkalmazzák.
Forrás[szerkesztés]
Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret




