Foszfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfin
Phosphine.png
Phosphine
Phosphine-3D-balls.png Phosphine-3D-vdW.png
IUPAC-név Foszfán
Más nevek Foszfor-hidrogén
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7803-51-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PH3
Moláris tömeg 34,00 g/mol
Megjelenés színtelen gáz
Sűrűség 1,5312 kg/m3 (0 °C, gáz)[1]
0,7653 g/cm3 (folyadékfázis, forrásponton)[1]
Olvadáspont ‒133,80 °C[1]
Forráspont ‒87,77 °C[1]
Oldhatóság (vízben) 330 mg/l (20 °C)[1]
Kristályszerkezet
Molekulaforma Trigonális piramis
Dipólusmomentum 0,58 D
Veszélyek
EU osztályozás Rendkívül gyúlékony (F+)
Nagyon mérgező (T+)
Veszélyes a környezetre (N)[2]
R mondatok R12, R17, R26, R34, R50[2]
S mondatok (S1/2), S28, S36/37, S45, S61, S63[2]
Öngyulladási
hőmérséklet
38 °C
Rokon vegyületek
Azonos anion Ammónia
Arzin
Sztibin
Bizmutin
Rokon vegyületek Trimetilfoszfin
Trifenilfoszfin
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A foszfin vagy foszfor-hidrogén egy szervetlen foszforvegyület, amelynek összegképlete PH3. Az ammóniáéhoz hasonló szerkezetű molekulákat alkot. Színtelen, kellemetlen szagú gáz. Vízben alig oldódik. Erősen redukáló hatású. Erős méreg.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foszfinmolekula az ammóniamolekulához hasonlóan trigonális piramis alakú. A központi foszforatomon egy nemkötő elektronpár van. A foszfin molekulájában a foszforatom nitrogénatomnál nagyobb atomsugara miatt jobban érvényesül a nemkötő elektronpár deformáló hatása, mint az ammóniában, ezért a kötésszög itt kisebb, 93,5°.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foszfin gyengén bázisos jellegű, hidrogén-halogenidek hatására foszfóniumsókká alakul. Azonban az ilyen PH+4-iont tartalmazó vegyületek sokkal bomlékonyabbak, mint az ammóniumsók. A foszfin hevítés hatására meggyullad és foszforsav képződése közben elég.

\mathrm{PH_3 + 2 \ O_2 \rightarrow H_3PO_4}

Klór hatására foszfor-pentakloriddá oxidálódik:

\mathrm{PH_3 + 4 \ Cl_2 \rightarrow PCl_5 + 3 \ HCl}

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Foszfin keletkezik, ha fehérfoszfort erős lúggal főznek. Az így nyert foszfor-hidrogén azonban mellékterméket, difoszfint (P2H4) tartalmaz. Ez a vegyület a levegőn magától meggyulladhat.

\mathrm{P_4 + 3 \ KOH + 3 \ H_2O \rightarrow PH_3 + 3 \ KH_2PO_2}

A foszfidokból (például kalcium-foszfidból) víz hatására szintén foszfin fejlődik.

\mathrm{Ca_3P_2 + 6 \ H_2O \rightarrow 2 \ PH_3 + 3 \ Ca(OH)_2}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A foszfint kártevőirtásra használják, emellett alapanyag kémiai szintéziseknél.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e A foszfin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 24. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A foszfin (ESIS)