Akvamarin (drágakő)

Akvamarin
Adatok
Ásványosztály	szilikátok
Kémiai elnevezése	berillium-alumínium-szilikát
Képlete	Be3Al2(SiO6O18)
Kristályrendszer	hexagonális
Megjelenési forma	hatszöges oszlopos, prizmás kristályai néha igen nagy mértűek lehetnek
Sűrűség	2,65-2,90 g/cm³
Keménység	7,5-8
Hasadás	rossz
Törés	egyenletlen,kagylós
Szín	tengerzöldtől a kékig
Porszín	fehér
Fény	üveges
Átlátszóság	átlátszótól az áttetszőig
Különleges tulajdonság	pleokroizmus

Elnevezését a latin aqua (=víz) és mare (=tenger) szavakból kapta, és a tengervíz színére utal, egy legenda szerint a hableányok tengerfenéken őrzött ládáikból származik, ezért lett a tengerészek és a tengeren utazók szerencse köve.

Kékeszöld színének és a vízhez hasonló visszatükröződésének köszönhetően az akvamarin már az ókorban is keresett volt, amikor még népszerűbbek voltak a kékeszöld drágakövek. A rómaiak úgy állapították meg minőségét, hogy a tengerbe merítették a követ, és csak azokat tartották értékesnek, amelyek "eltűntek" a vízben.

Általános tulajdonságai

Az akvamarin a berill nevű ásvány egyik változata. Kristályai nyúlt hatszöges prizmák. Színe a tengerzöldtől (innen kapta a nevét) a kékig változik. Az akvamarin kristályait gyakran szennyezik idegen ásványok zárványai vagy egyéb anyagok.

Fizikai-kémiai tulajdonságai

Az akvamarin leggyakoribb színelőfordulása a kék, amelyet a kristályrácsban elhelyezkedő vasatomok okoznak. Az akvamarin jellegzetes tulajdonsága, az úgynevezett pleokroizmus (többszínűség) érdekes jelenség okozója: a poláros fénnyel átvilágított kristály különböző irányokba forgatva más-más színt ölt magára. Az akvamarin következésképpen úgynevezett kettőstörő ásvány, azaz megkétszerezi és eltereli a fénysugarakat. Ha akvamarinon keresztül nézünk valamit, azt megkettőzve látjuk. Bizonyos esetekben macskaszem-hatás is észlelhető, amely a tigrisszemhez hasonló kövek jellegzetessége. Előfordulhat aszterizmus (csillagalakzat) is, amikor a kő felületén négy- vagy hatágú csillag jelenik meg.

Csiszolás

A színes és törékeny akvamarin nyolcszögletű lépcsőzetes csiszolást igényel. Ez a módszer kiemeli csillogását és megóv a nemkívánatos törésektől. Néha azonban brilliáns módjára, vagy cabochon-csiszolással munkálják meg.

Lelőhelyei

A legfontosabb lelőhelyek Brazíliában (Minas Gerais, Paraíba, Rio Grande do Norte), Madagaszkáron, Oroszországban (az Urál és a bajkálon túli Szibéria) és az Egyesült Államokban (California, Connecticut, Maine) találhatók. Kisebb példányok Nigériában is előfordulnak. Olaszországban akvamarint nagyritkán a Codera-völgyben (Sondrio) és Elba szigetén találtak.

Források

• Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
• asvanytan.nyf.hu
• www.extremesilver.hu
• www.gyogyitaskovekkel.hu