Drágakő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csillaghatás megmunkált zafír kristályon
Tojás alakú tigrisszem
Hordozható törésmutató mérő

A drágakövek olyan természetes keletkezésű ásványok, melyek szépségük, ritkaságuk és megfelelő keménységük (időtállóságuk) alapján megnyerték az emberiség tetszését és megkülönböztető értékítéletét. A drágakövek tanulmányozásával a drágakőtudomány vagy gemmológia foglalkozik. A drágakövek többsége szervetlen eredetű, de biogén ásványos anyagok is ismertek csoportjukban: például gyöngy, korall, borostyán.

Szépség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos ásványokat színükért, másokat fényükért (például a gyémántot csodálatos csillogásáért) vagy a rajtuk észlelhető fényjelenségekért (például a zafírt aszterizmusáért=csillaghatásáért), esetleg szabályosan elhelyezkedő zárványaiért (például tigrisszem) kedvelünk jobban mint a többieket.

Ritkaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A drágakövek keletkezéséhez az alkotóelemeken kívül speciális külső körülmények (hőmérséklet, nyomás, megfelelő összetételű oldat stb.) szükségesek. Szénből csak szélsőséges nyomás és hőmérsékleti viszonyok között, a kimberlit kürtőkben kristályosodik gyémánt. A földkéregben uralkodó mennyiségű SiO2-ból nagyon ritka esetben képződik nemesopál. A drágakövek tehát nem találhatók bárhol és tetszőleges mennyiségben, felkutatásuk, kitermelésük és feldolgozásuk rengeteg időt, pénzt és emberi munkát igényel.

Keménység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A drágaköveket ősidők óta dísztárgyakba, ékszerekbe foglalják be, vagy éppen belőlük készítenek használati tárgyakat. Ezeknek a tárgyaknak bírniuk kell a hordást, a gyakori igénybevételt, azaz a drágaköveknek megfelelően ellenállónak kell lenniük ahhoz, hogy tartósan az emberek birtokában lehessenek.

A drágakövek kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színhatás fokozása érdekében gyakran kezelik a drágaköveket, de a kezelés nem mindegyik kőnél válik be, mert visszatérhet az eredeti tónus.

Hőkezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évszázadok óta bevett gyakorlat. A hő javítja a drágakövek színhatását. Az eljárást az ametiszt, az ametrin, az akvamarin, a citrin, a rubin, a tanzanit és a zafír színének javításánál alkalmazzák. Hőkezeléskor a gyémántot bórsavval kell bevonni, nehogy a felülete megégjen vagy akár az egész drágakő megsemmisüljön.

Viaszolás, olajozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A smaragd és a türkiz természetes repedéseit viasszal vagy olajjal álcázzák. Ez a kezelés nem csak a repedéseket tünteti el, hanem a drágaköveknek világosabb színt ad.

Sérülések eltüntetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyémánt, a smaragd és a zafír töréseit, repedéseit ólomüveggel tömik be, így próbálják eltüntetni a drágakövek sérüléseit, azonban az ilyen kezeléseket könnyű felismerni. 2006-ban egy "üvegszálas rubin" kapott nyilvánosságot.

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Drágakő témájú médiaállományokat.
  • Oberfrank Ferenc, dr. – Rékai Jenő: Drágakövek (Műszaki Könyvkiadó, 1982)
  • Walter Schumann:Drágakő biblia

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gemstone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]