Tigrisszem
| Tigisszem | |
 |
|
| Adatok | |
| Névváltozat | sólyomszem |
| Ásványosztály | oxidok és hidroxidok |
| Alosztály | egyszerű oxidok |
| Kémiai elnevezése | szilícium-dioxid |
| Képlete | SiO2 |
| Kristályrendszer | trigonális α-kvarc |
| Megjelenési forma | hexagonális oszlopok, gyakoriak az ikerkristályok |
|
|
|
| Sűrűség | 2,66 g/cm³ |
| Keménység | 7 |
| Hasadás | nincs |
| Törés | kagylós |
| Szín | sárgás, piros, kékesszürke |
| Porszín | fehér |
| Fény | üvegfényű, törési felületén zsírfényű |
| Átlátszóság | átlátszó vagy áttetsző |
| Különleges tulajdonság | szerkezetének szimmetriájából adódóan cirkulárpoláros; az UV-fényt átereszti; piro- és piezoelektromos; egyedüli oldószere a HF |
A tigriszem vagy sólyomszem a kvarc ásvány egyik drágakőként használt változata.
A sólyomszem tompa kékesszürkeszínű, párhuzamosan elhelyezkedett, igen finom amfibol-azbesztszálakat tartalmazó, lemezes-rudas kvarcváltozat. Ritkán egyszínű az egész darab, rendesen vékonyabb-vastagabb aranysárga sávok váltakoznak a sötét alapszínnel. A sárga színt az amfibol-azbesztnek vas-hidroxid által festett mállásterméke okozza. A nagyobbrészt mállott, aranysárga, sárgásbarna példányok neve tigrisszem.
A sólyomszem is, a tigrisszem is a 19. században került először Európába s eleinte mind a kettő drágán fizetett, divatos kő volt. Egyedüli fontos lelőhelyük a dél-afrikai Oranje-folyótól északra fekvő Griquatown vidéke, hol átlagosan centiméter vastag lemezeik vörösbarna, okkersárga jáspispaláknak repedéseit töltik ki. A lemezeket a két ásvány rendesen együttesen alkotja. Németországban, Idar Obersteinban csiszolják őket.
Források [szerkesztés]
- Dudichné Dr. Vendl Mária, Koch Sándor - A drágakövek, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1935
- Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994
- Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
- Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.
