Ametiszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ametiszt
Ametiszt.JPG
Általános adatok
Kémiai név szilícium-dioxid
Képlet SiO2
Kristályrendszer trigonális
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Oxidásványok
Alosztály 1:2 típusú fém-oxidok
Azonosítás
Megjelenés Hexagonális oszlopok, gyakoriak az ikerkristályok
Szín Ibolyaszínű
Porszín Fehér
Fény Üvegfényű, törési felületén zsírfényű
Átlátszóság Átlátszó vagy áttetsző
Keménység 7
Hasadás Nincs
Törés Kagylós
Sűrűség 2,66 g/cm³
Különleges tulajdonság Szerkezetének szimmetriájából adódóan cirkulárpoláros; az UV-fényt átereszti; piro- és piezoelektromos; egyedüli oldószere a HF


Az ametiszt a kvarc ásványnak az ibolyaszínű változata.

Ásványtani jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyaga szilícium-dioxid (SiO2), színezetét a mangán, illetve a vas-titán adja. Tiszta állapotban drágakő. Trigonális rendszerben kristályosodik. Hidrotermális eredetű, repedések, üregek falán találhatók az ametiszt prizma- vagy piramis alakú kristályai. Igen kemény, rideg anyag, nem hasad, hanem törik. Az üveget jól karcolja, keménysége 7-es. Vegyileg ellenálló.

A lila legkülönbözőbb árnyalataiban, az egész világos ibolyaszínen át a sötét kékesliláig sok árnyalatban fellelhető. Színe nem mindig egységes, gyakran világosabb és sötétebb részleteket látni rajta, hosszan tartó napfény hatására kifakulhat. A sötétebb színű kristályok általában ritkábbak. Melegítve a színét változtatja, megsárgul, többé-kevésbé megszíntelenedik. A kereskedők egy része ezt a sárga változatot citrinként árusítja. Kristályai egyszerűeknek látszanak, de az optikai vizsgálat azt árulja el róluk, hogy többnyire sokszorosan összenőttek. Az összenövés némelykor már egyszeri megtekintésnél is szembeötlik, mivel a kő törésén finom hullámos vonalakat látni.

Szokások és hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes kvarcváltozatok között a legkedveltebb kő. A régiek is nagy becsben tartották, amulettnek hordták, mert azt tartották róla, hogy hordozóját megvédi a részegségtől (az amethüsztosz görög szó, jelentése: nem részegítő). Az asztrológiai hagyományok szerint a februárban születettek, a Halak és a Vízöntő köve az ametiszt. A józanság, értelem, tiszta gondolatok köve, amely megvéd a mérgektől is. Neve női névként is használható.

Előfordulási helyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ametisztet többnyire telérekben, kőzeterekben vagy az úgynevezett ametisztmandulákban lehet megtalálni. Az ilyen mandulák nagy mennyiségben találhatók Brazíliában. Külföldi lelőhelyek vannak még Uruguayban, Szibériában, Mexikóban és Kanadában. Hazánkban Gyöngyösoroszi és Telkibánya mellett fordul elő.

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg ékszerként használják. Hasonló módon munkálják meg, mint a többi kvarcot, de féldrágakő változatát a briliánshoz hasonlóan sokszöglapocskásnak köszörülik, hogy ragyogása elevenebb legyen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dudichné Dr. Vendl Mária, Koch Sándor - A drágakövek, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1935
  • Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994
  • Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
  • Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.
  • Lakatos Levente-Lakatos Levente filmje:"Ásványok"
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ametiszt témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

asvany.linkindito.hu