Enargit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az enargit (réz-arzenoszulfid) réztartalmú rombos kristályrendszerű, a szulfidos egyes kénanionnal rendelkező ásványegyüttesek közé tartozik. Zömök oszlopos vagy táblás, kockatermetű kristályokban, tömeges halmazokban fordul elő. Előfordulnak szépen fejlett kristálycsoportokban is. Gyakoriak a hármas ikerkristályai.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: Cu3AsS4
  • Szimmetriája: rombos kristályrendszerben, több tengely és lapszimmetriája létezik.
  • Sűrűsége: 4,5 g/cm³.
  • Keménysége: 3,5 (a Mohs-féle keménységi skálán).
  • Hasadása: kitűnően hasad a kristálylapok mentén.
  • Színe: szürkésfekete, vasfekete, friss törési felülete ibolyaszínű.
  • Fénye: fémes vagy félig fémes.
  • Átlátszósága: opak.
  • Pora: szürkésfekete.
  • Elméleti réztartalma: 48,3%.
  • Elméleti arzéntartalma: 19,1%

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hidrotermás eredetű. Keletkezése során a mélyből feltörő oldatok átitatják a környező kőzetféleségeket, azokat átalakítják. Hasonló ásvány: a sötét színű szfalerit.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritkábban előforduló rézércfajta, melynek arzéntartalmát is hasznosítják. Telepszerű előfordulásai nagy mennyiségben találhatók Jugoszláviában Bor, Chilében, a Fülöp-szigeteken, Oroszországban az Ural-hegységben, az Amerikai Egyesült Államokban Utah és Montana területén, Mexikóban, Peruban, Argentínában, Namíbiában. Jelentős volt a Szardínia-szigetén az enargitban gazdag ércek bányászata.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Enargit

Nagyobb mennyiségben Recsken bányászták, ott a megkutatott de felhagyott mélyszinti ércesedésben is előfordul, a Velencei-hegységben ahol 20 km² területű vulkanikus területen és az azt környező utóvulkanikus környezetben több helyen előforul, így Nadapon és Pátkán ahol bányászták is, de a bányászat gazdaságtalansága miatt a termelést beszüntették.

Kísérő ásványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pirit, szfalerit, bornit, kalkozin, tetraedrit.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Enargit témájú médiaállományokat.