Jens Stoltenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jens Stoltenberg
Jens Stoltenberg 2007 04 18.jpg
A NATO 15. főtitkára
Hivatali idő
2014. október 1.hivatalban
Előd Anders Fogh Rasmussen
Utód hivatalban
Norvégia miniszterelnöke
Hivatali idő
20052013. október 16.
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Erna Solberg
Norvégia miniszterelnöke
Hivatali idő
20002001
Előd Kjell Magne Bondevik
Utód Kjell Magne Bondevik

Született 1959március 16. (55 éves)[1]
 Norvégia, Oslo[1]
Párt Munkáspárt

Foglalkozás közgazdász, politikus
Vallás ateista

Jens Stoltenberg signature.svg
Jens Stoltenberg aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.

Jens Stoltenberg (Sound hallgat) (Oslo, 1959. március 16.) norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005. és 2013. között Norvégia miniszterelnöke volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[1]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[1]

Első miniszterelnöki időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

Május 1-jei beszéd 2009-ben

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös-zöld koalíció élén álló Stoltenberget, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[2][3]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[4]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[5]

NATO főtitkár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[6]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  2. Illésy Géza: Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  3. Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15
  4. -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
  5. HVG, 2013.10.14.
  6. Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.) 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2000–2001
Utódja:
Kjell Magne Bondevik
Elődje:
Kjell Magne Bondevik
Norvégia miniszterelnöke
2005 – 2013
Utódja:
Erna Solberg