Demokratikus centralizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A demokratikus centralizmus olyan szervezeti működési és irányítási alapelv, mely célja szerint biztosítja, hogy a döntések az érintett tagság legszélesebb körének véleményét tükrözzék, egyúttal azok végrehajtásában a szervezet tagjai egységesen vegyenek részt. Alapjait Lenin Mi a teendő? című művében fektette le 1902-ben.

A demokratikus centralizmus az elméleti alapon vett működési alapelve a kommunista pártoknak, illetve a kommunista országok egész politikai intézményrendszerének, a kommunista diktatúrák gyakorlatában azonban szinte kizárólag a döntéshozatal hierarchikus jellege és azok egységes végrehajtása érvényesült, így az elv ott valójában a diktatórikus hatalomgyakorlás egyik eszköze.

A demokratikus centralizmus főbb elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vezető testületek tagjait demokratikusan és titkosan, alulról felfelé választják meg.
  • A testületek tagjai választóik által visszahívhatók tisztségükből
  • A döntések demokratikus vitában, többségi alapon születnek
  • A választott testületek rendszeres beszámolással tartoznak választóiknak
  • A felsőbb testület döntései kötelezőek az alsóbb szervekre és a tagokra
  • A meghozott döntéseket a kisebbség is köteles képviselni és végrehajtani, esetleges további ellenvélemény pedig csak a döntést hozó vagy a felsőbb fórumokon képviselhető

A demokratikus centralizmus a szovjet alkotmányban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió 1977-es alkotmánya (a 3. szakaszában) a következőképpen határozta meg a demokratikus centralizmust és szerepét az állami életben:

„A szovjet állam szervezete és működése a demokratikus centralizmus elvével összhangban épül fel: az államhatalom minden szervét alulról fölfelé választják és ezek a népnek alárendeltek, a felsőbb szervek döntései kötelezőek az alsóbbakra. A demokratikus centralizmus egyesíti az egységes vezetést a helyi szintek kezdeményezéseivel és alkotó tevékenységével, minden állami szerv és hivatalos személy felelős feladatellátásával.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Статья 3. Организация и деятельность Советского государства строятся в соответствии с принципом демократического централизма: выборностью всех органов государственной власти снизу доверху, подотчётностью их народу, обязательностью решений вышестоящих органов для нижестоящих. Демократический централизм сочетает единое руководство с инициативой и творческой активностью на местах, с ответственностью каждого государственного органа и должностного лица за порученное дело."