Müstairi Szent János-kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Val Müstair és a Müstairi Szent János-apácakolostor
Világörökség
Muestair Kloster.jpg
A Müstairi Szent János-kolostor
Adatok
Ország Svájc
Világörökség-azonosító 269
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III
Felvétel éve 1983
Elhelyezkedése
Müstairi Szent János-kolostor  (Svájc)
Müstairi Szent János-kolostor
Müstairi Szent János-kolostor
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 38′, k. h. 10° 27′Koordináták: é. sz. 46° 38′, k. h. 10° 27′

Világörökség listán szereplő női kolostor.

Földrajzi koordinátái: é. sz. 46° 37′ 46″, k. h. 10° 26′ 52″

A Müstair-völgy (Val Müstair)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Münstertal hivatalosan egy történelmi jelentőségű rätoromán mark (területi megjelölés) volt a svájci Inn megyében, egészen 2000-ig. A Svájc keleti részén található völgyben hat település helyezkedik el: TSCHIERV, FULDERA, LÜ, VALCHAVA, SANTA MARIA VAL MÜSTAIR, továbbá a központi település: MÜSTAIR. Tágabb környezete az Inn vizgyűjtő területéhez tartozó Mora völgy, azaz a közigazgatási Inn megye. A környék további területei már a Rom(Rombach)-tól a Glurns (Olasz o.: Glorenza) melletti Etsch (Adige) folyó vízgyűjtőjéhez tartoznak. Az Ofen-hágó-tól az olasz határig terjedő völgy mintegy 26 km hosszú és 19.908 hektárnyi felföld, amelyen :

Val Müstair 2008.
  • 1.850 = 1.483 fő
  • 1.900 = 1.505 fő
  • 1.950 = 1.787 fő
  • 2.000 = 1.605 fő

lakos él.

A terület magashegyvidéki jellege minden vonatkozásban meghatározó jelentőségű. Nyugati szomszédságában található a 2149 méter magas Ofen hágótól elterülő Svájci Nemzeti Park védett területe. Északról és délről a völgyet 3000 méter magasságig emelkedő hegyek határolják, ezeken csak magashegyi hágókon át lehet időszakos közúti kapcsolatot tartani Itália (Umbrail-hágó: 2501 m), és a svájci Engadin irányában.

Val Müstair 2008.

A keletre a kissé tölcséresedő völgy az év legnagyobb részében viszonylag könnyebben megközelíthető az olasz Vinschgau (Val Venosta) völgyben haladó utakról. Mindemellett a mindenkori időjárási viszonyok ebben a térségben bármikor előidézhetnek - elsősorban a magashegyi hágókon - útlezárásokat.:

  • É.: 40. sz.: Reschen hágó 1504 m > Ausztria,
  • K.: 38. sz.: Merano,
  • D.: 38.sz. Stilfen hágó: 2758 m > Bormio felé.

A Müstair völgy történeti képe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpház maradványair találtak, valamint rómaikori településnyomokat is, s ez a térség őskori lakottságát igazolja. A völgy szigorúan vett története azonban csak a 8. század második felétől, a münstairi kolostor létesítésétől számítható, aztán az ezt követően a középkori történelem során a Münster-völgy (Val Müsair)dinamikusan fejlődött tovább.

1170-ben tűnik fel a völgyben egy újabb település, Santa Maria in Silvaplana kápolnájával,(ma: Santa Maria Val Müstair és temploma, a mai Veiler Sielva). Majd 1230 körül ugyanitt létesült egy hegyvidéki menedékház is. Santa Mariában a közigazgatást 1290–ban a korabeli források kommunaként (önkorányzati közösség) jegyzik. Az Ofen-hágó (Ofenpaß, vagy Pass dal Fuorn: 2149 m) vonaláig terjedő völgy virágzása töretlen volt (ebben az időben a völgy felett a Chur-i püspök gyakorolt felügyeletet). Az innen induló, déli Veltlin felé, az Ortles oldalához vezető hágó (Umbrailpaß: 2501 m) kiépítése (Livigno, Scharl, és az Engadin felé biztosított kapcsolatot) tovább növelte a völgy és az itteni települések jelentőségét.

A 14. századtól a völgy felső részén bányászat folyt. Az 1367-ben létrejött templomosszövetségen (Gotteshausbundes?) belül, az Oberes (Felő-) Vintsgau településeit magába foglaló völgyet hivatalosan Obcalvennek, a másik felét Untercalvennek nevezték. A közigazgatási központi hely (a magyar ezt "hites hely"-nek nevezte, ahol hitelesített jogi írások, szerződések, bíráskodások, iratok készültek) Müstair volt.

Az 1499. évi Calveni Csata előtt és alatt a völgyet az osztrák csapatok feldúlták és kirabolták. A felső völgy öt településén a reformáció meglehetősen korán megerősödött, az új hitet 1530 körül vették fel. Mindezzel szemben Müstair, - a kolostortelepülés - katolikus maradt. A szövetségi zavargások idején (1620-1635) a völgy felváltva volt a osztrák-, francia-, vagy a spanyol csapatok megszállása alatt. 1720-ban a Chur-i püspök az osztrákoktól a völgyet szerződéssel megvásárolta 21.000 guldenért. 1762-ben aztán a "Hármas Szövetség" ugyanezen szerződés alapján kierőszakolta a visszavásárlást. 1798-99-ben osztrák- és francia csapatok tartották megszállás alatt a völgyet. Helvetika létrejöttét köveően az Inn-völgyi Kerületbe tartozott.

Az 1854-es új, "szövetségi kanton-törvény" szerint vált a Münster-völgyi járás hat településével politikailag önállóvá. Az 1870-72 között megépített Ofen-hágó jobb összeköttetést teremtett a Müstair Völgy és a többi svájci terület között, 1898-1901 között az Umbrail-út egy könnyebb átjárót teremtett Veltlinhez. A 20. század kezdetén az Adolf Guyer-Zeller által kezdeményezett Ofenbahn Project (Ofen-vasút terve) nem realizálódott.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A völgy alapvetően agrárterületnek számít. A mezőgazdálkodáson belül a szarvasmarha-tartás és tejgazdálkodás mellett a gabonatermesztés dominál. A 60-as évektől kezdődően fejlődik a völgyben a természetközeli (természetbarát) turizmus. A továbbiakban is sérthetetlennek hagyandó táj mellett (Például a Rombaches - kisebb rész a Nemzeti Parkban - megóvása) számtalan vándor(túra)lehetőséget kínál a térségben. A környezet óvatos kiépítése Minschunsnál a sísport számára, téli turistákat fog hozni a völgybe. Ehhez kapcsolódnak még a hagyományos kézművesség és a jelentős bútoripar. Ezek jelenléte a térségben, szintén gazdági pezsdülést és számtalan idegent, vándorturistát ad Vinschgau-nak. 1973 óta létezik a Cooperaziun Regiunala Val Műstair.

Az UNESCO 2006-ban döntött a Müstair Völgynek bioszféra rezervátummá nyilvánításáról.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valhavában ma a Tal-Museum Chasa Jaur, Müstairban pedig a Kolostormúzeum található.

Müstair[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpházat, valamint rómaikori településnyomokat találtak. Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol bizonyos "szürke terítők" (?) előállítását és exportját is említik. (Közigazgatásilag 1943-ig hivatalosan Münster (GR) néven, község, a Val Müstair járásban, (Münstertal) a svájci Graubünden kanton Inn megyéjében.) Müstair ma is Svájc legkeletibb települése, az olasz határ közelében fekszik. Világhírú a női benedekrendi kolostora (Benediktinerinnen-Kloster St. Johann), amelyet világörökség-listán tartanak nyilván. Címere: Kék mezőben ezüstszínű Müstairi Kolostortemplom. A községi pecsét főmotívuma a templomépítésre utal vissza. 01. , 02. , 03.

Népessége: A település lakossága a jauert-beszéli, ami egy bünderromanische nyelvjárás. Annak ellenére, hogy a rätoromán nyelv visszaesett, arányaiban még ma is ez dominál. 1990=88%, 2000=86% rätoromán nemzetiségű. Anyanyelvként 1880=87%, 1910=88%, 1941=89%, a rätoromán. Mindemellett 1970 óta növekszik a német nyelvű kisebbség, a rätoromán-nyelvűség stagnálása miatt. 2000-ben az anyanyelv mellett 0,67% beszélt portugálul is.

A község története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Müstair - mint az Ofen-hágó melletti település, ős- és ókori jelentőégére utal a kolostorrehabilitáció során fellelt településmaravány. Maga a település az ide telepített benedekrendi kolostort kiszolgáló faluként jött létre, a 7-8. százd folyamán. A Müstair szó kolostort jelent, s a latin „monasterium” szóból származik. A rätoromán volt ezen a területen a legelterjedtebb nyelv a kolostor VIII. századi alapításának idejen, s napjainkban is a negyedik beszélt nyelvnek számít ebben a régióban. A múltról a völgybeli régi helységnevek tanúskodnak: Valchava, Fuldera és természetesen: Müstair. Mindegyik az Alpok déli oldalánál fekszik. Svájc más területeitől az Ofen-hágó 2149 m magas gerince választja el, ami télen igen nehezen járható.

Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol szürke terítők (?) előállítását és exportját is említik. A már korábban megtelepült lakosság 1367-ben "Gotteshausbund" szervezetbe tömörült, ezt a szervezetet 1499-ben az osztrák katonák megszüntették. A terület - 1728-tól 1762-ig (a chur-i érsek által történt) megvásárlásáig a habsburgok gazdaságához, illetve a német-római császárság osztrák főhercegségéhez tartozott. További élete és fejlődése Svájc önállóvá válása és a Müstair - völgy általános fejlődése keretében alakult.

Vallások és szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szomszédos völgybeli településekkel ellentétben a lakosság megmaradt kaolikusnak. A településre 8. évszázadban települt a benedekrendi kolostor. A falu lakossága 1696 óta a kapucinusokat szolgálta. A 805 lakosból 759 (94%) svájci állampolgár

  • Nyelv……. Lakos 1980 Lakos 1990.. Lakos 2000
  • …………….. szám…  %….. szám  %…. szám %
  • német……. 123… 17,40… 160 21,28… 184 24,70
  • rätoromán… 574… 81,19… 578 76,86… 543 72,89
  • olasz……. 8… 1,13… 10 1,33… 4 0,54
  • Lakosszám… 707… 100,0… 752 100,0… 745 100,0

Szt János benedekrendi apácakolostor (St. Johann Benediktiner Nonnenkloster)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostoregyüttes az UNESCO Világörökség listáján szerepel:

  • Hely: Ofental déli kijárata, Graubünden kanton
  • A világ kulturális öröksége: 1983. óta.)

Egy egész völgyet neveztek el erről a jelentős egyházi létesítményről: Müstair (eredetileg Münster > Münstair > Müstair) után, a Müstari völgyet > Val Müstair-t. Az itt található St. János bencés kolostor bizonyíték a frank Nagy Károlynak az Apoktól dél irányú politikai törekvéséről. Ebből az időből származik a kolostortemplom legtöbb – lenyűgöző - műalkotása, amelyből egy töredék a zürichi múzeum kiállítótermeibe is elkerült.04. , 05. ,

A kolostor története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostort 780-ban Chur püspöke alapította, a hagyomány szerint Nagy Károly megbizásából (a templom középső szentélyének déli pillérénél levő, 1.500 körül készült életnagyságú stukkó-figurája emlékeztet a hatalmas császárra(köztudott, hogy a császári titulust - a bizánci politikai zavartalanság megtartása érdekében - Nagy Károly sosem használta, ezt a pápa és a későbbi történelem adta). A Frank Birodalom uralkodója a kolostor létrehozásával nem csupán a kereszténységet szolgálta, hanem ez egyben politikai és katonai számításból is történt, mert ez a kolostor biztosította a stratégiailag fontos átkelést az Alpokon. Müstair fogadta be az elfáradt, Itáliába, vagy onnan törekvő idegeneket, az utazókat, követeket, kereskedőket is. (Ezek közt volt esetenként maga Chur püspöke is, ha meglátogatta a püspöksége egyes részeit az Alpenhauptkammer túloldalán.) Mindemellett a középkorban nemcsak egyedül ez a magas völgy, hanem az egész Vintschgau és az Etsch (ma: Adige)felső szakasza is a churi püspökséghez tartozott. A St Johann bencés kolostort eredetileg - a XII. századig - férfikonventként alapítottak és használták, s csak később költöztek ide az apácák (1163). A 13. században az oltáriszentség csodája révén Müstair zarándokhelyként lendült fel (az ereklyét 1799-ben a franciák elrabolták). A háromapszisos egyhajós csarnoktemplomot 1490 táján késő gótikus , háromhajós csarnoktérré alakították át. Ebből az időből származik a 16. században megmagasított harangtornya, valamint az erősített hely jellegét sugalló "Planta-torony" (Angelina Planta apátnőről kapta a nevét). Ekkor épültek az együttes déli és északi részei. Az együttest később többször átépítették. 06. ,

A kolostortemplom freskói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostor Karoling-korabeli freskói a maguk nemében a korszak legrégebbi, fennmaradt műalkotásai közé tartoznak. A negyvenes években - véletlen folytán - a kolostortemplom mind a négy oldalfalán található a XIX. századból származó festményei alatt fedezték fel azokat a Karoling-időkből származó festményeket, amelyek ma a kora középkor legnagyobb fennmaradt freskó-ciklusának számítanak.

A XI. sz-ban a churi Norbert püspök Müstairban egy toronyszerű lakóépületet is emeltetett, püspüki rezidenciaként. A hozzá tartozó kétszintes St. Ulrich- és Miklós-kápolna nyugati szárnyában értékes román kori diszitések és gipszből készült angyal-mellszobrok maradtak fenn. Figyelemre méltó a déli kápolna kórusa feletti lefedés román kori boltíves szerkezete is. (A kápolna felső szintjét kizárólag a mindenkori püspökök használhatták.)

A kolostor első lakói az északról, feltehetően Chur környékéről származó Benedek-rendi szerzetesek voltak. (A Benedek-rendi elnevezés Nursiai Szent Benedeknek, egy római katonacsalád leszármazottjának nevéhez kapcsolódik: szigorú rend, katonás fegyelem és szabályozott életmód jellemző rájuk. Híres jelmondatuk az „ora et labora": Imádkozz és dolgozz, ami arra utal, hogy céljuk nem csupán a világi hívságoktól való elvonatkoztatás, hanem a föld megművelése, a keresztény etika terjesztése). Ők nevezték végül is Müstairt "monasterium in Tuberis"-nek. E név eredete a ma már Itáliában fekvő vintschgaui Taufers telepulülésben rejlik.

A kolostor kiemelkedő művészettörténeti jelentőségét a 1947-1952 közti kutatások eredményeitől kapta. Azok a művészek, akik a kolostor templomának freskóit festették, a feltételezések szerint elsősorban délről jöttek. Valószínűleg Felső-Itáliában tanultak, mert amikor 1947-1951 között a kolostort renoválták, a 19. századi felső reteg alól karoling-kori freskók kerültek elő, s úgy tűnik, hogy ezek a kora középkori velencei egyházi művészet - a római képi tradíciók és a bizánci (ravennai?) stílus - befolyása alatt keletkeztek. A templombelső nyugati falán található "Utolsó ítélet" a téma legrégebbi ábrázolásának számít.

A freskók készítésének technikája is ismert: mielőtt felvitték volna a falakra az Ó- és az Újtestamentum különböző jeleneteit ábrázoló képeket, úgy csinálták, hogy először egy durva vakolatréteget, majd egy finomabb mésziszap réteget vittek fel a terméskő falakra. A színek - mindenekelőtt a fehér mész, a sárga és vörös okker, a zöld, az egyiptomi kék és a növényi fekete -világító fénye az évek folyamán elhalványult. Ma a sárga és vörös tónusok uralkodnak. Egy mennybemenetelt és egy Dávid életéből való jelenetet ábrázoló freskórészletet óvatosan eltávolítottak a falakról és ezek ma a zürichi múzeum kiállításán láthatók. 07. , 08.

Lényegesen teltebben világítanak a színek a kolostortemplom keleti falának festményein, mert ezek jó háromszáz évvel később, a XII. század vége felé keletkeztek. Az ezeken udvari öltözékben megjelenő és jellegzetes tartásukkal ábrázolt elegáns figurák legalább olyan sokat mesélnek az alkotások létrehozásának koráról, mint a képek témakörében levő kereszténységről. Így láthatunk például a Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló faliképen muzsikusokat, dalnokokat is. A szép Salome magasan felhasított szexis szoknyában táncol egy gazdagon terített asztal előtt. Ezek a legendás atmoszférába átültetett, Márk evangéliumából vett jeleneteket ábrázoló mellékrészletek egyáltalán nem illettek bele a bencés kolostorok szigorú szabályok által szervezett életébe, amit pedig az apáca Müstair az egykori férfi szerzetesektől vett át, s ez a mai napig meghatározza a kolostor életét. (Nappal hétszer, éjszaka egyszer imádkozzák és énekelik az apácák az Isten dicseretét. És ugyanúgy, mint a Benedek-rendi kolostor szerzetesei akkoriban, az apácák ma is naponta kivonulnak magasan fekvő földjeikre és segítenek a széna és gabona betakarításában). „Ora et labora - Imádkozz és dolgozz”.) A munkában nem szenvednek hiányt a mai nővérek sem. Télen faliszőnyegeket, finom takarókat, művészi megmunkálású viseleteket, emlék- és dísztárgyakat készítenek, s a falu óvodájáért is ők felelnek.

A völgynek csupán ezen a vidékén találhatunk katolikus vallású embereket, s ez nem utolsósorban a kolostor hatása. Tovább haladva, a völgyben a falvak lakói protestánsok, már a reformáció kezdeti idején Ulrich Zwingli (1483-1531) és Kálvin János(1509-1564) tanai felé fordultak.

Adatforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Müstair (település) - a Historishen Lexikon der Schweiz
  • I. Müller: Gesch. des Klosters - Müstair, 1978
  • P. Nolfi: Das bündner. Münstertal, 31980 (1958)
  • C. Foffa,: M., 2003
  • Fajth Tibor: Svájc - Panoráma Utikönyv 1973 - P-75095-i-7376
  • A Világ Természeti Csodái és Kultúrkincsei 2.k.35/p. 226 - ISBN 963-367-272-4
  • J. B. Duroselle: Európa népeinek története - Bp. Officina Nova K. 1990 - ISBN ?
  • Marianne Bernhard: Kolostorok - Impresszum K.1998. - ISBN 963-85913-3-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]