Müstairi Szent János-kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Val Müstair és a Müstairi Szent János-apácakolostor
Világörökség
Muestair Kloster.jpg
A Müstairi Szent János-kolostor
Adatok
Ország Svájc
Világörökség-azonosító 269
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III
Felvétel éve 1983
Elhelyezkedése
Müstairi Szent János-kolostor (Svájc)
Müstairi Szent János-kolostor
Müstairi Szent János-kolostor
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 38′, k. h. 10° 27′Koordináták: é. sz. 46° 38′, k. h. 10° 27′

A müstairi Szent János benedekrendi apácakolostor a karoling korszak jó állapotban megmaradt kolostoregyüttese Svájcban, Graubünden kantonban, Val Müstair községben, Müstair faluban.

A kolostort 800 körül Nagy Károly alapította, de valószínűbb, hogy az ő megbízásából a churi püspök járt el. A kolostor védőszentje Keresztelő Szent János lett. A kolostor latin nevéből (monasterium) alakult ki a település mai Müstair neve. A 12. századtól a kolostor benedekrendivé vált, s akkor lett férfikonventből apácakolostor.

A falakon és a templomhajó boltíves teteje alatt található karoling freskókat a 15. század végén eltakartás és csak a 20. század elején fedezték fel őket ismét. A kolostoregyüttes az UNESCO Világörökség listáján szerepel 1983 óta.

A völgy és a település névadója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy egész völgyet neveztek el erről a jelentős egyházi létesítményről: Müstair (eredetileg Münster > Münstair > Müstair) után, a Müstari völgyet > Val Müstair-t. Az itt található St. János bencés kolostor bizonyíték a frank Nagy Károlynak az Apoktól dél irányú politikai törekvéséről. Ebből az időből származik a kolostortemplom legtöbb – lenyűgöző - műalkotása, amelyből egy töredék a zürichi múzeum kiállítótermeibe is elkerült. [1][2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostort 780-ban Chur püspöke alapította, a hagyomány szerint Nagy Károly megbízásából (a templom középső szentélyének déli pillérénél levő, 1.500 körül készült életnagyságú stukkó-figurája emlékeztet a hatalmas császárra (köztudott, hogy a császári titulust - a Bizánccal fennálló politikai zavartalanság megtartása érdekében - Nagy Károly sosem használta, ezt csupán az ellenérdekű pápa és ennek folyományaként a későbbi történelem adta). A kolostor első lakói az északról, feltehetően Chur környékéről származó Benedek-rendi szerzetesek voltak. (A Benedek-rendi elnevezés Nursiai Szent Benedeknek, egy római katonacsalád leszármazottjának nevéhez kapcsolódik: szigorú rend, katonás fegyelem és szabályozott életmód jellemző rájuk. Híres jelmondatuk az „ora et labora": Imádkozz és dolgozz, ami arra utal, hogy céljuk nem csupán a világi hívságoktól való elvonatkoztatás, hanem a föld megművelése, a keresztény etika terjesztése). Ők nevezték végül is Müstairt "monasterium in Tuberis"-nek. E név eredete a ma már Itáliában fekvő vintschgaui Taufers telepulülésben rejlik.

A Frank Birodalom uralkodója a kolostor létrehozásával nem csupán a kereszténységet szolgálta, hanem ez egyben politikai és katonai számításból is történt, mert ez a kolostor a stratégiailag fontos átkelést is biztosította az Alpokon. Müstair fogadta be az elfáradt, Itáliába, vagy onnan törekvő idegeneket, az utazókat, követeket, kereskedőket is. (Esetenként ezek közt volt maga Chur püspöke is, ha a püspöksége egyes részeit az Alpenhauptkammer (hágó) túloldalán meglátogatta, mivel a középkorban nemcsak egyedül ez a magas völgy tartozott a churi püspökséghez, hanem az egész Vintschgau (ma olaszul: Venosta) és az Etsch (ma: Adige) felső szakasza is.

A 11. században a churi Norbert püspök Müstairban egy toronyszerű lakóépületet is emeltetett, püspöki rezidenciaként. A hozzá tartozó kétszintes St. Ulrich- és Miklós-kápolna nyugati szárnyában értékes román kori díszítések és gipszből készült angyalmellszobrok maradtak fenn. Figyelemre méltó a déli kápolna kórusa feletti lefedés román kori boltíves szerkezete is. (A kápolna felső szintjét kizárólag a mindenkori püspökök használhatták.)

A St Johann bencés kolostort eredetileg – a 12. századig – férfikonventként alapítottak és használták, s csak később költöztek ide az apácák (1163). A 13. században az oltáriszentség csodája révén Müstair zarándokhelyként lendült fel (az ereklyét 1799-ben a franciák elrabolták).

A háromapszisos egyhajós csarnoktemplomot 1490 táján késő gótikus , háromhajós csarnokterűvé alakították át. Ebből az időből származik a 16. században megmagasított harangtornya, valamint az erősített hely jellegét sugalló "Planta-torony" (Angelina Planta apátnőről kapta a nevét). Ekkor épültek az együttes déli és északi részei. Az együttest később többször átépítették. [3]

A kolostortemplom freskói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falakon és a templomhajó boltíves teteje alatt található karoling freskókat a 15. század végén eltakartás és csak a 20. század elején fedezték fel őket ismét. 1908-1909-ben a Dávid életét ábrázoló freskókat, amelyek körbevették az egész templomot, átszállították a zürichi Országos Múzeumba. A többi freskót 1947 és 1952 között ismét láthatóvá tették.

A belső tér északi és déli falán öt vízszintes csíkon kerszetül 82 többé-kevésbé jó állapotban fennmaradt karoling motívum húzódik keresztül. A három apszison a karoling festményeket részben románkori motíumokkal festették át. A legismertebb román kép a főapszison található a táncoló Salomét ábrázolja Heródes vacsoráján, ahogy eléri Keresztelő János lefejezését. A főapszis jobb végénél található Nagy Károly életnagyságú szobra.

A kolostor Karoling-korabeli freskói a maguk nemében a korszak, a Karoling művészet legrégebbi, fennmaradt műalkotásai közé tartoznak. A negyvenes években - véletlen folytán - a kolostortemplom mind a négy oldalfalán található a XIX. századból származó festményei alatt fedezték fel azokat a Karoling-időkből származó festményeket, amelyek ma a kora középkor legnagyobb fennmaradt freskóciklusának számítanak.

A kolostor kiemelkedő művészettörténeti jelentőségét a 1947-1952 közti kutatások eredményeitől kapta. Azok a művészek, akik a kolostor templomának freskóit festették, a feltételezések szerint elsősorban délről jöttek. Valószínűleg Felső-Itáliában tanultak, mert amikor 1947-1951 között a kolostort renoválták, a 19. századi felső réteg alól karoling-kori freskók kerültek elő, s úgy tűnik, hogy ezek a kora középkori velencei egyházi művészet - a római képi tradíciók és a bizánci (ravennai?) stílus - befolyása alatt keletkeztek. A templombelső nyugati falán található "Utolsó ítélet" a téma legrégebbi ábrázolásának számít.

A freskók készítésének technikája is ismert: mielőtt felvitték volna a falakra az Ó- és az Újtestamentum különböző jeleneteit ábrázoló képeket, úgy csinálták, hogy először egy durva vakolatréteget, majd egy finomabb mésziszap réteget vittek fel a terméskő falakra. A színek - mindenekelőtt a fehér mész, a sárga és vörös okker, a zöld, az egyiptomi kék és a növényi fekete -világító fénye az évek folyamán elhalványult. Ma a sárga és vörös tónusok uralkodnak. Egy mennybemenetelt és egy Dávid életéből való jelenetet ábrázoló freskórészletet óvatosan eltávolítottak a falakról és ezek ma a zürichi múzeum kiállításán láthatók. [4] [5]

Lényegesen teltebben világítanak a színek a kolostortemplom keleti falának festményein, mert ezek jó háromszáz évvel később, a XII. század vége felé keletkeztek. Az ezeken udvari öltözékben megjelenő és jellegzetes tartásukkal ábrázolt elegáns figurák legalább olyan sokat mesélnek az alkotások létrehozásának koráról, mint a képek témakörében levő kereszténységről. Így láthatunk például a Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló faliképen muzsikusokat, dalnokokat is. A szép Salome magasan felhasított szexis szoknyában táncol egy gazdagon terített asztal előtt. Ezek a legendás atmoszférába átültetett, Márk evangéliumából vett jeleneteket ábrázoló mellékrészletek egyáltalán nem illettek bele a bencés kolostorok szigorú szabályok által szervezett életébe, amit pedig az apáca Müstair az egykori férfi szerzetesektől vett át, s ez a mai napig meghatározza a kolostor életét. (Nappal hétszer, éjszaka egyszer imádkozzák és énekelik az apácák az Isten dicséretét. És ugyanúgy, mint a Benedek-rendi kolostor szerzetesei akkoriban, az apácák ma is naponta kivonulnak magasan fekvő földjeikre és segítenek a széna és gabona betakarításában). „Ora et labora - Imádkozz és dolgozz”.) A munkában nem szenvednek hiányt a mai nővérek sem. Télen faliszőnyegeket, finom takarókat, művészi megmunkálású viseleteket, emlék- és dísztárgyakat készítenek, s a falu óvodájáért is ők felelnek.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 04. www.panoramio.com
  2. 05. www.panoramio.com
  3. 06. www.panoramio.com
  4. 07. www.panoramio.com
  5. 08. www.panoramio.com

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Müstair (település) - a Historishen Lexikon der Schweiz
  • I. Müller: Gesch. des Klosters - Müstair, 1978
  • P. Nolfi: Das bündner. Münstertal, 31980 (1958)
  • C. Foffa,: M., 2003
  • Fajth Tibor: Svájc - Panoráma Utikönyv 1973 - P-75095-i-7376
  • A Világ Természeti Csodái és Kultúrkincsei 2.k.35/p. 226 - ISBN 963-367-272-4
  • J. B. Duroselle: Európa népeinek története - Bp. Officina Nova K. 1990 - ISBN ?
  • Marianne Bernhard: Kolostorok - Impresszum K.1998. - ISBN 963-85913-3-1