Müstairi Szent János-kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Val Müstair és a Müstairi Szent János-apácakolostor
Világörökség
Muestair Kloster.jpg
A Müstairi Szent János-kolostor
Adatok
Ország Svájc
Világörökség-azonosító 269
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III
Felvétel éve 1983
Elhelyezkedése
Müstairi Szent János-kolostor  (Svájc)
Müstairi Szent János-kolostor
Müstairi Szent János-kolostor
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 38′, k. h. 10° 27′Koordináták: é. sz. 46° 38′, k. h. 10° 27′

A Münstertal hivatalosan egy történelmi jelentőségű rätoromán mark (területi megjelölés) volt a svájci Inn megyében, egészen 2000-ig. A Svájc keleti részén található völgyben hat település helyezkedik el: TSCHIERV, FULDERA, LÜ, VALCHAVA, SANTA MARIA VAL MÜSTAIR, továbbá a központi település: MÜSTAIR. Tágabb környezete az Inn vizgyűjtő területéhez tartozó Mora völgy, azaz a közigazgatási Inn megye. A környék további területei már a Rom(Rombach)-tól a Glurns (Olasz o.: Glorenza) melletti Etsch (Adige) folyó vízgyűjtőjéhez tartoznak. Az Ofen-hágó-tól az olasz határig terjedő völgy mintegy 26 km hosszú és 19.908 hektárnyi felföld, amelyen :

  • 1.850 = 1.483 fő
  • 1.900 = 1.505 fő
  • 1.950 = 1.787 fő
  • 2.000 = 1.605 fő

lakos él.

A Zernectől Fuon hágóig terjedő völgyrész bioszféra-rezervátumként, a Müstairi Szent János női kolostor és környezete pedig kulturális világörökségi jegyzékben szerepel.



A Müstair-völgy (Val Müstair)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Val Müstair (2008.)
Val Müstair (2008)
Val Müstair (2008.)

A terület magashegyvidéki jellege minden vonatkozásban meghatározó jelentőségű. Nyugati szomszédságában található a 2149 méter magas Ofen hágótól elterülő Svájci Nemzeti Park védett területe. Északról és délről a völgyet 3000 méter magasságig emelkedő hegyek határolják, ezeken csak magashegyi hágókon át lehet időszakos közúti kapcsolatot tartani Itália (Umbrail-hágó: 2501 m), és a svájci Engadin irányában.

A keletre a kissé tölcséresedő völgy az év legnagyobb részében viszonylag könnyebben megközelíthető az olasz Vinschgau (Val Venosta) völgyben haladó utakról. Mindemellett a mindenkori időjárási viszonyok ebben a térségben bármikor előidézhetnek - elsősorban a magashegyi hágókon - útlezárásokat.:

  • É.: 40. sz.: Reschen hágó 1504 m > Ausztria,
  • K.: 38. sz.: Merano,
  • D.: 38.sz. Stilfen hágó: 2758 m > Bormio felé.

A Müstair völgy történeti képe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpház maradványair találtak, valamint rómaikori településnyomokat is, s ez a térség őskori lakottságát igazolja. A völgy szigorúan vett története azonban csak a 8. század második felétől, a münstairi kolostor létesítésétől számítható, aztán az ezt követően a középkori történelem során a Münster-völgy (Val Müsair)dinamikusan fejlődött tovább.

1170-ben tűnik fel a völgyben egy újabb település, Santa Maria in Silvaplana kápolnájával, (ma: Santa Maria Val Müstair és temploma, a mai Veiler Sielva). Majd 1230 körül ugyanitt létesült egy hegyvidéki menedékház is. Santa Mariában a közigazgatást 1290–ben a korabeli források kommunaként (önkorányzati közösség) jegyzik. Az Ofen-hágó (Ofenpaß, vagy Pass dal Fuorn: 2149 m) vonaláig terjedő völgy virágzása töretlen volt (ebben az időben a völgy felett a Chur-i püspök gyakorolt felügyeletet). Az innen induló, déli Veltlin felé, az Ortler oldalához vezető hágó (Umbrailpaß: 2501 m) kiépítése (Livigno, Scharl, és az Engadin felé biztosított kapcsolatot) tovább növelte a völgy és az itteni települések jelentőségét.

A 14. századtól a völgy felső részén bányászat folyt. Az 1367-ben létrejött templomosszövetségen (Gotteshausbundes?) belül, az Oberes (Felő-) Vintsgau településeit magába foglaló völgyet hivatalosan Obcalvennek, a másik felét Untercalvennek nevezték. A közigazgatási központi hely (a magyar szóhasználat ezt "hites hely"-nek nevezte, ahol hitelesített jogi írások, szerződések, bíráskodások, iratok készültek) Müstair volt.

Az 1499. évi Calveni Csata előtt és alatt a völgyet az osztrák csapatok feldúlták és kirabolták. A felső völgy öt településén a reformáció meglehetősen korán megerősödött, az új hitet 1530 körül vették fel. Mindezzel szemben Müstair, - a kolostortelepülés - katolikus maradt. A szövetségi zavargások idején (1620-1635) a völgy felváltva volt a osztrák-, francia-, vagy a spanyol csapatok megszállása alatt. 1720-ban a Chur-i püspök az osztrákoktól a völgyet szerződéssel megvásárolta 21.000 guldenért. 1762-ben aztán a "Hármas Szövetség" ugyanezen szerződés alapján kierőszakolta a visszavásárlást. 1798-99-ben osztrák- és francia csapatok tartották megszállás alatt a völgyet. Helvetika létrejöttét követően az Inn-völgyi Kerületbe tartozott.

Az 1854-es új, "szövetségi kanton-törvény" szerint vált a Münster-völgyi járás hat településével politikailag önállóvá. Az 1870-72 között megépített Ofen-hágó jobb összeköttetést teremtett a Müstair Völgy és a többi svájci terület között, 1898-1901 között az Umbrail-út egy könnyebb átjárót teremtett Veltlinhez. A 20. század kezdetén az Adolf Guyer-Zeller által kezdeményezett Ofenbahn Project (Ofen-vasút terve) nem realizálódott.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A völgy alapvetően agrárterületnek számít. A mezőgazdálkodáson belül a szarvasmarha-tartás és tejgazdálkodás mellett a gabonatermesztés dominál. A 60-as évektől kezdődően fejlődik a völgyben a természetközeli (természetbarát) turizmus. A továbbiakban is sérthetetlennek hagyandó táj mellett (Például a Rombaches - kisebb rész a Nemzeti Parkban - megóvása) számtalan vándor(túra)lehetőséget kínál a térségben. A környezet óvatos kiépítése Minschunsnál a sísport számára, téli turistákat fog hozni a völgybe. Ehhez kapcsolódnak még a hagyományos kézművesség és a jelentős bútoripar. Ezek jelenléte a térségben, szintén gazdági pezsdülést és számtalan idegent, vándorturistát ad Vinschgau-nak. 1973 óta létezik a Cooperaziun Regiunala Val Műstair.

Az UNESCO 2006-ban döntött a Müstair Völgynek bioszféra rezervátummá nyilvánításáról.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Valhavában ma a Tal-Museum Chasa Jaur,
  • Müstairban pedig a Kolostormúzeum található.
  • Nemzeti park, génrezervátum


Kolostortemplom és múzeumegyüttes (2014)
Templom és múzeum (2014)
Kolostortemplom: belső tér (2014)
Kolostortemplom: szentély és főoltár (2014)
Kő-relief: Jézus megkeresztelése
Kolostortemplom: freskómaradványok_1
Müstair: Temető és kápolna

Müstair[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpházat, valamint rómaikori településnyomokat találtak. Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol bizonyos "szürke terítők" (?) előállítását és exportját is említik. (Közigazgatásilag 1943-ig hivatalosan Münster (GR) néven, község, a Val Müstair járásban, (Münstertal) a svájci Graubünden kanton Inn megyéjében.) Müstair ma is Svájc legkeletibb települése, az olasz határ közelében fekszik. Világhírú a női benedekrendi kolostora (Benediktinerinnen-Kloster St. Johann), amelyet világörökség-listán tartanak nyilván. Címere: Kék mezőben ezüstszínű Müstairi Kolostortemplom. A községi pecsét főmotívuma a templomépítésre utal vissza. 01. , 02. , 03.

Népessége: A település lakossága a jauert-beszéli, ami egy bünderromanische nyelvjárás. Annak ellenére, hogy a rätoromán nyelv visszaesett, arányaiban még ma is ez dominál. 1990=88%, 2000=86% rätoromán nemzetiségű. Anyanyelvként 1880=87%, 1910=88%, 1941=89%, a rätoromán. Mindemellett 1970 óta növekszik a német nyelvű kisebbség, a rätoromán-nyelvűség stagnálása miatt. 2000-ben az anyanyelv mellett 0,67% beszélt portugálul is.

A község története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Müstair - mint az Ofen-hágó melletti település, ős- és ókori jelentőségére utal a kolostor-rehabilitáció során fellelt településmaravány. Maga a település az ide telepített benedek-rendi kolostort kiszolgáló faluként jött létre, a 7-8. század folyamán. A Müstair szó kolostort jelent, s a latin „monasterium” szóból származik. A kolostor VIII. századi alapításának idején ezen a területen a rätoromán volt a legelterjedtebb nyelv, s ebben a régióban még napjainkban is a negyedik beszélt nyelvnek számít. A múltról a völgybeli régi helységnevek tanúskodnak: Valchava, Fuldera és természetesen: Müstair. Mindegyik az Alpok déli oldalánál fekszik. Svájc más területeitől az Ofen-hágó 2149 m magas gerince választja el, ami télen igen nehezen járható.

Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol szürke terítők (?) előállítását és exportját is említik. A már korábban megtelepült lakosság 1367-ben "Gotteshausbund" szervezetbe tömörült, ezt a szervezetet 1499-ben az osztrák katonák megszüntették. A terület - 1728-tól 1762-ig (a chur-i érsek által történt) megvásárlásáig a habsburgok gazdaságához, illetve a német-római császárság osztrák főhercegségéhez tartozott. További élete és fejlődése Svájc önállóvá válása és a Müstair - völgy általános fejlődése keretében alakult.

Vallások és szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szomszédos völgybeli településekkel ellentétben a lakosság megmaradt kaolikusnak. A településre 8. évszázadban települt a benedekrendi kolostor. A falu lakossága 1696 óta a kapucinusokat szolgálta. A 805 lakosból 759 (94%) svájci állampolgár

  • Nyelv……. Lakos 1980 Lakos 1990.. Lakos 2000
  • …………….. szám…  %….. szám  %…. szám %
  • német……. 123… 17,40… 160 21,28… 184 24,70
  • rätoromán… 574… 81,19… 578 76,86… 543 72,89
  • olasz……. 8… 1,13… 10 1,33… 4 0,54
  • Lakosszám… 707… 100,0… 752 100,0… 745 100,0

Szt János benedekrendi apácakolostor (St. Johann Benediktiner Nonnenkloster)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostoregyüttes az UNESCO Világörökség listáján szerepel:

  • Hely: Ofental déli kijárata, Graubünden kanton
  • A világ kulturális öröksége: 1983. óta.)

Egy egész völgyet neveztek el erről a jelentős egyházi létesítményről: Müstair (eredetileg Münster > Münstair > Müstair) után, a Müstari völgyet > Val Müstair-t. Az itt található St. János bencés kolostor bizonyíték a frank Nagy Károlynak az Apoktól dél irányú politikai törekvéséről. Ebből az időből származik a kolostortemplom legtöbb – lenyűgöző - műalkotása, amelyből egy töredék a zürichi múzeum kiállítótermeibe is elkerült.04. , 05. ,

A kolostor története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostort 780-ban Chur püspöke alapította, a hagyomány szerint Nagy Károly megbizásából (a templom középső szentélyének déli pillérénél levő, 1.500 körül készült életnagyságú stukkó-figurája emlékeztet a hatalmas császárra (köztudott, hogy a császári titulust - a bizánccal fennálló politikai zavartalanság megtartása érdekében - Nagy Károly sosem használta, ezt csupán az ellenérdekű pápa és ennek folyományaként a későbbi történelem adta). A Frank Birodalom uralkodója a kolostor létrehozásával nem csupán a kereszténységet szolgálta, hanem ez egyben politikai és katonai számításból is történt, mert ez a kolostor a stratégiailag fontos átkelést is biztosította az Alpokon. Müstair fogadta be az elfáradt, Itáliába, vagy onnan törekvő idegeneket, az utazókat, követeket, kereskedőket is. (Esetenként ezek közt volt maga Chur püspöke is, ha a püspöksége egyes részeit az Alpenhauptkammer (hágó) túloldalán meglátogatta, mivel a középkorban nemcsak egyedül ez a magas völgy tartozott a churi püspökséghez, hanem az egész Vintschgau (ma olaszul: Venosta) és az Etsch (ma: Adige)felső szakasza is . A St Johann bencés kolostort eredetileg - a XII. századig - férfikonventként alapítottak és használták, s csak később költöztek ide az apácák (1163). A 13. században az oltáriszentség csodája révén Müstair zarándokhelyként lendült fel (az ereklyét 1799-ben a franciák elrabolták).

A háromapszisos egyhajós csarnoktemplomot 1490 táján késő gótikus , háromhajós csarnokterűvé alakították át. Ebből az időből származik a 16. században megmagasított harangtornya, valamint az erősített hely jellegét sugalló "Planta-torony" (Angelina Planta apátnőről kapta a nevét). Ekkor épültek az együttes déli és északi részei. Az együttest később többször átépítették. 06. ,

A kolostortemplom freskói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostor Karoling-korabeli freskói a maguk nemében a korszak legrégebbi, fennmaradt műalkotásai közé tartoznak. A negyvenes években - véletlen folytán - a kolostortemplom mind a négy oldalfalán található a XIX. századból származó festményei alatt fedezték fel azokat a Karoling-időkből származó festményeket, amelyek ma a kora középkor legnagyobb fennmaradt freskó-ciklusának számítanak.

A XI. sz-ban a churi Norbert püspök Müstairban egy toronyszerű lakóépületet is emeltetett, püspüki rezidenciaként. A hozzá tartozó kétszintes St. Ulrich- és Miklós-kápolna nyugati szárnyában értékes román kori diszitések és gipszből készült angyal-mellszobrok maradtak fenn. Figyelemre méltó a déli kápolna kórusa feletti lefedés román kori boltíves szerkezete is. (A kápolna felső szintjét kizárólag a mindenkori püspökök használhatták.)

A kolostor első lakói az északról, feltehetően Chur környékéről származó Benedek-rendi szerzetesek voltak. (A Benedek-rendi elnevezés Nursiai Szent Benedeknek, egy római katonacsalád leszármazottjának nevéhez kapcsolódik: szigorú rend, katonás fegyelem és szabályozott életmód jellemző rájuk. Híres jelmondatuk az „ora et labora": Imádkozz és dolgozz, ami arra utal, hogy céljuk nem csupán a világi hívságoktól való elvonatkoztatás, hanem a föld megművelése, a keresztény etika terjesztése). Ők nevezték végül is Müstairt "monasterium in Tuberis"-nek. E név eredete a ma már Itáliában fekvő vintschgaui Taufers telepulülésben rejlik.

A kolostor kiemelkedő művészettörténeti jelentőségét a 1947-1952 közti kutatások eredményeitől kapta. Azok a művészek, akik a kolostor templomának freskóit festették, a feltételezések szerint elsősorban délről jöttek. Valószínűleg Felső-Itáliában tanultak, mert amikor 1947-1951 között a kolostort renoválták, a 19. századi felső reteg alól karoling-kori freskók kerültek elő, s úgy tűnik, hogy ezek a kora középkori velencei egyházi művészet - a római képi tradíciók és a bizánci (ravennai?) stílus - befolyása alatt keletkeztek. A templombelső nyugati falán található "Utolsó ítélet" a téma legrégebbi ábrázolásának számít.

A freskók készítésének technikája is ismert: mielőtt felvitték volna a falakra az Ó- és az Újtestamentum különböző jeleneteit ábrázoló képeket, úgy csinálták, hogy először egy durva vakolatréteget, majd egy finomabb mésziszap réteget vittek fel a terméskő falakra. A színek - mindenekelőtt a fehér mész, a sárga és vörös okker, a zöld, az egyiptomi kék és a növényi fekete -világító fénye az évek folyamán elhalványult. Ma a sárga és vörös tónusok uralkodnak. Egy mennybemenetelt és egy Dávid életéből való jelenetet ábrázoló freskórészletet óvatosan eltávolítottak a falakról és ezek ma a zürichi múzeum kiállításán láthatók. 07. , 08.

Lényegesen teltebben világítanak a színek a kolostortemplom keleti falának festményein, mert ezek jó háromszáz évvel később, a XII. század vége felé keletkeztek. Az ezeken udvari öltözékben megjelenő és jellegzetes tartásukkal ábrázolt elegáns figurák legalább olyan sokat mesélnek az alkotások létrehozásának koráról, mint a képek témakörében levő kereszténységről. Így láthatunk például a Keresztelő Szent János lefejezését ábrázoló faliképen muzsikusokat, dalnokokat is. A szép Salome magasan felhasított szexis szoknyában táncol egy gazdagon terített asztal előtt. Ezek a legendás atmoszférába átültetett, Márk evangéliumából vett jeleneteket ábrázoló mellékrészletek egyáltalán nem illettek bele a bencés kolostorok szigorú szabályok által szervezett életébe, amit pedig az apáca Müstair az egykori férfi szerzetesektől vett át, s ez a mai napig meghatározza a kolostor életét. (Nappal hétszer, éjszaka egyszer imádkozzák és énekelik az apácák az Isten dicseretét. És ugyanúgy, mint a Benedek-rendi kolostor szerzetesei akkoriban, az apácák ma is naponta kivonulnak magasan fekvő földjeikre és segítenek a széna és gabona betakarításában). „Ora et labora - Imádkozz és dolgozz”.) A munkában nem szenvednek hiányt a mai nővérek sem. Télen faliszőnyegeket, finom takarókat, művészi megmunkálású viseleteket, emlék- és dísztárgyakat készítenek, s a falu óvodájáért is ők felelnek.

A völgynek csupán ezen a vidékén találhatunk katolikus vallású embereket, s ez nem utolsósorban a kolostor hatása. Tovább haladva, a völgyben a falvak lakói protestánsok, már a reformáció kezdeti idején Ulrich Zwingli (1483-1531) és Kálvin János(1509-1564) tanai felé fordultak.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adatforrások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Müstair (település) - a Historishen Lexikon der Schweiz
  • I. Müller: Gesch. des Klosters - Müstair, 1978
  • P. Nolfi: Das bündner. Münstertal, 31980 (1958)
  • C. Foffa,: M., 2003
  • Fajth Tibor: Svájc - Panoráma Utikönyv 1973 - P-75095-i-7376
  • A Világ Természeti Csodái és Kultúrkincsei 2.k.35/p. 226 - ISBN 963-367-272-4
  • J. B. Duroselle: Európa népeinek története - Bp. Officina Nova K. 1990 - ISBN ?
  • Marianne Bernhard: Kolostorok - Impresszum K.1998. - ISBN 963-85913-3-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]