La Tène

A hallstatti kultúra és a La Tène kultúra elterjedése. A fő Hallstatt terület (i. e. 800) narancssárga színű, a terjeszkedés (i. e. 500 körül) sárga színű. A La Tène kultúra (i.e. 450.) zöld színű, a végső La Tène elterjedés (i.e. 50.) világoszöld színű. A nagyobb kelta törzsek neve fekete felirattal

i. e. 1 századi kelta tükör Desborough-ból

La Tène svájci község, a közép-európai késő vaskor második korszakának névadója (ahol első emlékeit feltárták). Itt nyílt meg 2001-ben a feltárás leleteit bemutató Laténium Múzeum.

La Tène kultúra (vagy La Tène műveltség, La Tène periódus, La Tène korszak) a közép-európai vaskornak a hallstatti korszakot követő második korszakára (az i. e. 5. századtól időszámításunk kezdetéig) jellemző anyagi kultúra.

Nevét a Neuchâteli-tóban (az északi partján) Marin közelében talált, a tó iszapjába ágyazódott cölöpépítménynek, ennek az időszaknak legnevezetesebb lelőhelyéről nyerte.

Hordozói, akiket a római források keltoi vagy galli néven említenek, a nagy kelta expanzió idején Spanyolországtól a mai Törökországig terjedtek szét. Ennek során, az i. e. 4. század elején érkeztek Magyarország területére is a nem túlságosan nagy létszámú kelta népcsoportok, de a Duna-könyök térségét kivéve nem lépték át a folyót. Ettől keletebbre csak az i. e. 4. század második felében jutottak el.

A középső és késő La Téne korszakban nagyobb sűrűsödés figyelhető meg a Tisza mentén Gávavencsellő és Tiszalök között és a Rétköz peremén. A vaskor éles határ nélkül megy át a népvándorlás korába, a kelta népesség továbbélő alaplakosság volt a szarmata, szkíta népeknek.

Az i. e. 5. században már fazekas-korongot is használtak, s kezdtek az edényeknek díszesebb alakot adni, nagyobbrészt mértani rajzokkal is találkozunk rajtuk. A leletek kifejlett vas-, zománc- és üvegiparukról tesznek tanúságot.