Heinrich Bullinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Bullinger
Heinrich Bullinger.jpg
Festmény Heinrich Bullingerről
Született 1504. július 18.
Bremgarten, Aargau
Elhunyt 1575. szeptember 17. (71 évesen)
Zürich
Nemzetisége svájci
Foglalkozása reformátor
Rézkarc Heinrich Bullingerről

Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau, 1504. július 18.1575. szeptember 17.) svájci reformátor.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[1] Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt párolta. Ekkor ismerkedett meg Uldrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.

1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.

Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.

Teológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858);
  • Christoffel, B. és felesége (1874).
  • Ráth Görgy: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből).
  • Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bullinger témájú médiaállományokat.