Verduni szerződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A három részre osztott Frank Birodalom

A 843-ban kötött verduni szerződés I. Jámbor Lajos három fia között létrejött egyezmény a Frank Birodalom felosztásáról.

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legidősebb fiú, Lothár háborúban állt testvéreivel apjuk 840-ben bekövetkezett halála óta. Miután a fontenay-i csatában (841) vereséget szenvedett, és testvérei 842-ben megerősítették szövetségüket a strasbourgi esküvel, Lothár késznek mutatkozott a tárgyalásra.

843-ban a három uralkodó 110 fős küldöttsége előtárgyalásokat folytatott a koblenzi Szent Kasztor-bazilikában. Ezen tárgyalások eredménye nem maradt meg írásos formában, de tudható, hogy a Frank Birodalom három részre osztásáról való megegyezéssel zárult.

A szerződés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fentiek szerint:

  1. A Nyugati Frank Királyság ura II. Kopasz Károly, aki a nyugati területek felett uralkodhatott – ezekből alakul ki majd Franciaország.
  2. A Keleti Frank Királyság ura Német Lajos - uralmát Bajorországban alapozta meg, a keleti tartományok ura lett – amelyek a későbbi Német-római Birodalom, és végső soron a modern Németország alapjául szolgálnak majd.
  3. Lotaringia ura I. Lothár, aki a császári címet is örökli - uralma Itália északi részére terjedt ki. Ő kapta meg a birodalom középső részeit (a későbbi Németalföldet, Lotaringiát, Elzászt, Burgundiát, Provence-ot).

Ez a hármas felosztás azonban csak rövid ideig állt fenn. Már 855-ben felosztották a középső királyságot. Ezután a 870-es merseni, valamint a 880-as ribemont-i szerződés további felosztásokról rendelkeztek.

A felosztások ellenére a Karoling-birodalmat névlegesen és ideológiailag még mindig egységnek tekintették. A felosztások csupán a királyi családon belüli uradalmi területekre vonatkoztak, nem a birodalom valódi felosztására. Mégsem látszódott esély az újraegyesítésre.

Értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verduni szerződést nem szabad csupán a hanyatlás és a bomlás jeleként értelmeznünk: figyelembe kell venni azon frank hagyományt, amely szerint – a primogenitúra elvének ellentéteként – a területek és a hatalom megosztandó a fiúutódok között.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]