Bonkáló Sándor
Bonkáló Sándor (Rahó, 1880. január 22. – Budapest, 1959. november 3.) irodalomtörténész, szlavista.
Élete, és munkássága [szerkesztés]
Piarista gimnáziumba járt, majd elvégezte az ungvári Teológiai Líceumot. Felszentelésére nem került sor. Asbóth Oszkár irányításával szláv filológiát tanult. Szegeden, Gyöngyösön, Zalaegerszegen, Budapesten latint és németet tanított. 1917-től orosz nyelv és irodalom szakos magántanár, 1919 márciusától a Pázmány Péter Tudományegyetem rutén nyelv és irodalom tanszékének vezetője. 1924-től, tanszékének megszűnésétől nyugdíjas. Ezt követően is folytatta kutatásait. Számos tanulmányt írt, orosz klasszikusok műveit fordította magyarra. 1945-ben visszavették az egyetemre, de bírálta a zsdanovi kultúrpolitikát, ezért állásából felfüggesztették.
Bonkáló Sándor szláv tematikára írt műveinek korszakos jelentőségét 1945 után nem ismerték el. Nevét és a szlavisztika terén végzett munkásságát évtizedeken át azért is el kellett hallgatni a nagyközönség előtt, mert az 1930-as években szót emelt a sztálini despotizmus ellen, bírálta a szovjet kormány vallásellenességét, nemzetiségi politikáját, kifogásolta a trianoni békeszerződés következményeként Magyarországtól elszakított ruszin nép identitásától való megfosztását.
Kötetei [szerkesztés]
- A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana (Gyöngyös, 1910)
- A szlávok (Budapest, 1915)
- A magyar rutének (Budapest, 1920)
- Az ukrán mozgalom története 1917-1922 (Budapest, 1922)
- Az orosz irodalom története I-II. (Budapest, 1926)
- A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés (Pécs, 1935)
- A rutének (Budapest, 1940)
Forrás [szerkesztés]
- Ruszin Világ IV. évfolyam, 35-36. szám, 2006 augusztus-szeptember
