Küzmics Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Küzmics Miklós
Életrajzi adatok
Született 1737. szeptember 15. körül
Alsószlavecsa
Nemzetiség magyarországi szlovén
Elhunyt 1804. április 11. (66 évesen)
Kancsóc
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1763. augusztus 28.
Küzmics Újtestamentuma. A könyvet 1840-ben Radgonában Weitzinger János nyomdász újra kiadta, az átdolgozó azonban ismeretlen. A könyv otthoni használatra és templomi fölolvasásra egyaránt való, továbbá imádságokat és egyházi énekeket is tartalmaz.

Küzmics Miklós vendül és szlovénül Mikloš Küzmič, németesen Nikolaus Küzmitsch (Alsószlavecsa 1737. szeptember 15. k. – Kancsóc 1804. április 11.) magyarországi szlovén (vend) római katolikus plébános, imakönyvszerkesztő, bibliafordító, vallási író, a tótsági kerület esperese. Sokan úgy vélik, hogy rokoni (unokatestvéri) kapcsolat fűzte kortársához a nála körülbelül tizenhárom évvel idősebb Küzmics Istvánhoz, aki evangélikus lelkész volt. Valójában csak névrokonok, a Küzmics nagyon gyakori név a Muravidéken (Prekmurje).

Küzmics Miklós a vend nyelvű magyarországi szlovén irodalom egyik oszlopos személye, a vend sztenderd nyelv tulajdonképpeni atyja. Művei egyedülállónak számítanak a délszlávok irodalmában is, bár csak az utóbbi időben kezdték el jelentőségét fölfedezni.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Küzmics Vas vármegyéből való, alsócsalogányi (ma Dolnji Slaveči,[1] Szlovénia) szlovén paraszti családból. A felsőlendvai templomban keresztelték szeptember 15-én, de a szlavecsaiak később jártak Vízlendvára is templomba. Szülei Küsmics (sic!) János és Lev Erzsébet voltak. 1763. augusztus 28-án szentelték pappá. Szülőháza a község ún. Kukojcza (Kukojca) nevű részén. Korábbi életéről alig tudni valamit.
Először Felsőlendván (ma Grad, Szlovénia), az ottani várban volt udvari káplán. Később áthelyezték Kancsócra, a későbbi Felsőszentbenedekre (ma Kančevci, Szlovénia). Az itteni plébániát igazgatta egészen haláláig.

Küzmics imakönyveket írt szülőföldje nyelvjárásában, s annak különféle dialektusait ismerte. Kortársa Küzmics István, aki Surdon volt pap, már lefordította az evangélikus Újszövetséget vendre.

Küzmics a katolikus változatot ültette át, amely mint Szvéti evangéliomi za nedele i szvétke celoga leta (Evangélium vasárnapra és egész évre) címmel jelent meg 1780-ban. Imakönyvét a Kniga Molitvena na haszek Szlovenszkoge národá-t (Imnakönyv a tót nemzet hasznára) 1783-ban adták ki és még 24 kiadást élt meg. Küzmics munkáira elsősorban Nikola Krajačević 17. századi kaj-horvát író gyakorolt hatást, akitől az imakönyvet és az evangéliumot fordította, de a többi művében is egyértelműen megmutatkozik Krajačević befolyása.

1783. május 8-án a szombathelyi püspök Szily János tótsági esperessé tette, s az esperesség iskoláinak tanfelügyelője volt több mint húsz éven keresztül. Ez az esperesi került már Küzmics előtt létezett.
Szilyvel már körülbelül 1758 óta kapcsolatban állt, s a püspök aktív mecénása lett irodalmi munkásságának, továbbá támogatta a megye horvát, szlovén és német lakosságának, hogy anyanyelvükön oktassanak és misézzenek.
1790-ben Budán egy németből vendre és magyarra fordított kétnyelvű tankönyvet adott ki, az ABC Kni'siczana narodni soul haszek, Büdin (ABC könyvecske a nemzeti iskoláknak hasznokra). A könyvben együtt jelent meg egy vend-magyar szótár, mely az első szlovén-magyar szótár volt.

Küzmics hagyatéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Bibliában és az imádságokban található kifejezésekre nem mindig létezett megfelelő szó a vend nyelvben, ezért Küzmics más rokon nyelveket is fel kellett használjon. Ezért alkotásaihoz gyakran alkalmazta a horvát mellett a szlovén irodalmi nyelvet is, de természetesen túlságosan különbözőnek találta a saját nyelvétől. Épp ezért ő is, akárcsak Küzmics István is kimondták, hogy a Tótságban, illetve Krajnában és Stájerországban élő szlávok egy és ugyanazon néphez tartoznak, tehát szlovénok mindannyian, de a tótságiaknak van saját nyelvük.

Imakönyvét és egyéb műveit Kossics József néprajzi író, költő, történész szintén felhasználta és tovább terjesztette. A 20. században Szakovics József újra elővette és átdolgozva ismét kiadta többször is. Klekl József, aki törekedett a Szlovéniával való egyesülésre az első világháború után, szintén a küzmicsi elvet követte, miszerint a murai és magyarországi szlovének nyelvhasználata nem pusztán nyelvjárás, hanem külön nyelvi norma. A Szentgotthárd környéki szlovén családok többségénél a Küzmics művek 20. századi új feldolgozásai ma is megtalálhatók, s fontos eszközök a Magyarországon élő szlovénok nyelvének és nemzettudatának megőrzésében. Ennek azonban gátat szab, hogy az emberekből, de különösen a fiatalokból vallásos meggyőződés alig van, ez tulajdonítható a korábbi egyházüldöző rendszernek, amely igyekezett az ilyet elfojtani, belesulykolni az emberekbe azt a tudatot, hogy ezek értéktelen, demagóg dolgok.

A kommunizmus felbomlásával és a rendszerváltással együtt új megvilágításba helyezhetőek a Küzmics művek. Akárcsak Küzmics István biblia-fordítása a Nouvi Zákon, úgy Miklós Szvéti evangyeliomi és Molitvena kniga c. művei egyedülálló alkotások az egész délszláv irodalomban. A vendet, mint regionális nyelvet ezen művek figyelemre méltó rangra emelték, ugyanis kevés ehhez hasonló nyelv mondhatja el magáról, hogy tudod Biblia-fordításokat produkálni.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szvéti evangyeliomi

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egykor Alsószalvecsa.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csaplovics János: Croaten und Wenden in Ungarn, Pozsony 1829.
  • Ivan Zelko: K. bibliografiji Mikloša Küzmiča, 1934.
  • Vilko Novak: Delo in pomen Mikoša Küzmiča, Murska Sobota 1976.
  • Izbor prekmurskega slovstva, Lubljana 1976.
  • Ivan Skafar: Bibliografija prekmurskih tiskov od 1715 do 1919

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Küzmics Miklós témájú médiaállományokat.