Vend nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vend nyelvjárás szócikkből átirányítva)
Vend nyelv
Muravidéki nyelv
Prekmurščina, Prekmürščina, Prekmörščina
Beszélik  Szlovénia,  Magyarország,  Ausztria,  USA,  Kanada,  Németország
Terület Muravidék, Vendvidék
Beszélők száma Kb. 80-90 000 (becslés) fő
Nyelvcsalád indoeurópai nyelvcsalád
   balti-szláv nyelvek
    szláv nyelvek
     délszláv nyelvek
      szlovén nyelv
Írásrendszer latin ábécé
Nyelvkódok
ISO 639-1 pkm

A vend nyelv vagy muravidéki nyelv a szlovén nyelv keleti változata, tulajdonképpen önállósult nyelvjárása, amelyet a Muravidéken beszél a lakosság nagy része. A magyarországi szlovének is ugyanezt a nyelvet használják. A szlovén nyelvben rengeteg különféle nyelvjárás és nyelvjáráscsoport van, amelyek nehezen értik egymást, ezzel szemben a vend nyelv mögött még egy sajátságos kulturális és történelmi háttér is áll. Több személy emiatt hangsúlyozza, hogy a muravidéki nyelvnek egy speciális helyzete van a szlovén nyelven belül, amely túlmegy egy nyelvjárási szinten.[1][2] A szlovén nyelvjárásokban az idők folyamán számos irodalmi és sztenderdizációs kísérlet volt, amelyek a 19. századi egységesülési folyamatok során elhaltak. A szlovén irodalmi nyelvet a központi nyelvjárások elemei alkotják, de a Mura és a Rába között élő szlovénoknál nem honosodott meg még a 19. században sem a közép-szlovén irodalmi nyelv, mert Magyarországhoz tartoztak és az elmaradott paraszti közösség is gátolták ezt a folyamatot, noha az osztrák örökös tartományokban élő szlovének és a magyarországiak között ez idő tájt már elég szoros kapcsolat kezdett kibontakozni.

A vend nyelv irodalmi hagyományai már a 16. században kialakultak. Az oktatásban az 1907-es Lex Apponyi bevezetéséig szerepet játszott, a trianoni békeszerződést követően pedig a szlovén nyelvet vezették be a magyar helyett a muravidéki népi iskolákban. A magyarosító törekvések, majd a szlovén nyelv bevetése ellenére a regionális sajtó és számos író továbbra is aktívan használta 1941-ig. 1945-ben csak szórványosan jelentek meg kiadványok vendül, de teljesen nem lehetett elnyomni a hagyományait. A rendszerváltozás és Jugoszlávia szétesése óta mindinkább feléled a régi irodalom, bár átfogó nyelvi reform nem történt, sőt nincsenek komolyabb politikai lépések arra vonatkozólag, hogy esetleg hivatalosan is használhassák. Szlovéniában hivatalosan ez csak egy a többi nyelvjárás közül, nyelvi státusza mellett is legalább annyi érv lehetne, mint ellene, a kérdés csak a nyelvészet nyelvjárás és nyelv felosztását illető álláspontjának, illetve a politikai viszonyok változásától függ.[3]

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vend név a magyar nyelvben használatos, amely a 19. században vált általánossá, sőt politikai okokból kifolyólag is használták. A középkorban azonban tótok-nak nevezték az akkori magyarországi szlovénséget, de a tót népnév általában bármelyik más szláv etnikai csoportra vonatkozhatott a Kárpát-medencében (leginkább a szlovákokra). Latin nyelvű és tudományos művek még a 19. században is nevezik vandál-nak a szlovéneket és az itteni szlovén nyelvet. Nem tudni pontosan miért és hogyan alakulhatott ki vandál-teória a vend nyelv és a vendek eredetéről, viszont még a hun-magyar azonosság elméletének eredete sem tisztázott teljes mértékben. 1587-ben Alsólendván került kinyomtatásra a latin nyelven írt Agenda Vandalica, amely a magyarországi szlovén evangélikusok szertartásának rendjét összegzi.[4] Már maga a cím utalás a környék lakosságára. Küzmics István 1771-ben kiadott újszövetségi fordításában is azt írja, hogy szlovénjei azon vandáloknak a leszármazottai, akik a Mura mellékén keresztül, át a déli Alpokon Hispániába, majd Afrikába vándoroltak.[5] A vandalszki kifejezést egyes szlovén értelmiségiek is használták, amelynek célja a magyarországi szlovén nyelvnek a krajnai (irodalmi) szlovéntól való megkülönböztetése volt, ám ez nem jelentett azt, hogy önálló nemzetalkotásra törekedtek volna.

A németek wendisch, windisch nevekkel illették a szomszédságukban élő szlovénokat, amely voltaképp a tót népnév német megfelelője. Bár formailag hasonló, de a wendisch-t nem lehet visszavezetni a vandálra. Maga a wendisch is tulajdonképpen összefoglaló elnevezés a szlávokra, ezt az alnémet nyelvben winid, wenid formában mondják. Német területeken több település is viseli wendisch, windisch, wenid, winid alakokat, melyek utalnak egykori szláv megtelepedésre, hasonlóan Magyarországon is a települések neveiben és egyéb helynevekben elhelyezkedő tót szó is. A wendisch, wenid nevekre is létezik egy magyarázat, miszerint a korábban itt élt venet, vened, gwined népek nevéből eredeztethető, akik több helyen mint a Balti-tenger mellékén, vagy Velence környékén éltek (Velence neve is őket őrzi), de ezek nem állhattak rokonságban egymással. Az egykori venet területekre érkeztek aztán a szlávok, így a venet már nem etnikai jelentést kezdett hordozni, hanem területit, ennek révén a szlávok is venetekké, vendekké váltak az általuk lakott terület révén.

Ma már elfogadott, hogy a magyarban a vend őse a felnémet wendisch. Latinosított alak útján vendus szó is használatban volt, sőt a tót név sem veszett ki azonnal, mert létezett vendus-tót megnevezés is. Kialakult még vindus, vind név is, de a vend alak ennek használatát lassacskán kiszorította.

Valamennyi vend nyelvű beszélő mindvégig szlovénnak tartotta magát, ezt rengeteg dokumentum alátámasztja. Slovenski jezík, Slovenski djezék, Slovenska rejč alakokat használnak elsősorban a magyarországi szlovének is nyelvük definiálására. A magyarországi szlovének egy része a korábbi évtizedek politikai propagandáinak nyomán gyakorta határozza meg magát vend-nek, többen azt állítják magukról, hogy ők igenis vendek és nem érzik magukat szlovénnek. Az egészben azonban csak az paradox, hogy mikor anyanyelven vallanak színt, akkor ezt szlovénnek, azaz slovenski-nak mondják, ám több ember nincs is tisztában azzal mit állít. A gazdasági elmaradottság miatt jellemző volt ennél az etnikai csoportnál a gyenge öntudat, ezért söpörtek végig sokszor a szlovének megosztására tett propagandák, így a különálló és „ősi” vend népről alkotott teóriák, amelyek kizárólag politikumok, sosem támasztják alá meggyőző érvekkel állításaikat. Vannak még egyes személyek akik eleve önös politikai indíttatásokból próbálják propagálni a vendkérdést,[6] vagy épp tévedés és információhiány véget helytelen dolgokat állítanak.

A 20. század előtt a magyarországi szlovének természetesen magyarországi szlovén nyelv-nek (vogrszki szlovenszki jezík) nevezték anyanyelvüket. Božidar Raič és Anton Trstenjak a szlovén oldalról alkották meg a Prekmurje nevet, ami szószerint Murántúl-t jelent,[7] ebből kifolyólag alakult ki a prekmurščina, azaz a murántúli nyelv. A prekmurščina elnevezést a muravidéki köznyelv használja, habár az első világháború után nyelvújítási szándékból sokan próbálták a prekmürščina, prekmörščina, ill. Prekmürje, Prekmörje neveket megalkotni, így a Vjedinjena Prekmörszka Sztranka (Egyesült Muravidéki Párt),[8] azon logikából kifolyólag, hogy a Mura folyónak vendül Möra, Müra a megfelelője, így az új névnek is kell valahogy igazodnia a helyi nyelvhez. Egyébként a Prekmurje alakot sokan pejoratívnak találták az első években, helyette megalkotni igyekeztek a szlovén nyelvben a Murska krajina, Mörska krajina, Mürska krajina neveket, a lakosságot Mörčarje-ként (muravidékiek), a nyelvet mörčarski jezik, mörčarščina-ként elnevezni. Ez azonban csak a magyar nyelvben érvényesült (Murska=Mura krajina=vidék, így lett a Muravidék név). További elnevezése még muramelléki nyelv, muramenti nyelv, ez utóbbi azonban ismételten helytelen volna használni, mert a Muramente ismételten más tájegységet takar. Muramenté-nek, szlovénül Pomurjé-nak nevezik együttesen a Muravidéket és a Mura jobbpartján elterülő Prlekija vidéket, amelyek ketten alkottják ezt a közigazgatási régiót.

Nyelvjárásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pável Ágoston kéziratban fennmaradt 1942-es Vend nyelvtan c. művében három nyelvjárást különböztet meg:

Zinka Zorko szlovén nyelvészprofesszor is elfogadja a páveli felosztást. Manapság elsősorban a beszélők elkülönítenek még két további nyelvjárást, ez alapján a vend nyelv akkor öt nyelvjárásból épülne fel.

  • rábavidéki nyelvjárás, amely ma a magyarországi szlovénok kizárólagos nyelvjárása, legfőbb jellegzetessége, hogy több, eredeti és archaikus (elsősorban az apátistvánfalvi alnyelvjárás) őrzött meg, míg szemben a szlovéniai nyelvjárásokat a szlovén irodalmi nyelv jelentősen befolyásolta. Ennek oka, hogy az 1950-es évektől kezdve ezt a régió határsáv volt, a vasfüggöny teljesen elszigetelte Jugoszláviától, s a magyar kommunista vezetés titóellenes álláspontja, valamint az internacionalizmus ürügyén még akadályozta is, hogy a rábavidéki szlovénség közelebb kerüljön a szlovén sztenderdhez, mint a muravidékiek.
  • goričkói nyelvjárás, mely a rábavidéki után szintén archaikus elemet őrzött meg, ebben pedig a Goričko kissé szeszélyes dombvidéki jellege is segítette
  • ravenskói nyelvjárás
  • muraszombati nyelvjárás, ami eredetileg a ravenskói részét képezte, de a második világháborút követő fokozott urbanizálódás miatt a környező falvakból sokan telepedtek le itt és az ő nyelvjárásuk keveredett a városi nyelvjárással. Ezen tényezők miatt veszik külön (központi) nyelvjárásnak a muraszombatit, amely máshol is előfordul, tekintve, hogy a nyelvjárások folyamatosan alakulnak, vagy jönnek létre
  • dolinskói nyelvjárás

Az egykori irodalmi nyelv valamennyi nyelvjárásból alapvetően építkezett, miután a vidék különböző részeiből származók írók és sztenderdizálók mindig is vettek át a maguk nyelvjárásaiból elemeket. A vend nyelvjárásai között nincsenek hatalmas eltérések, bár a kiejtési és szókészletbeli különbségek feltűnőek, ennek ellenére minden beszélői egymást igen jól érti, így a vend részlegesen homogénnak is nevezhető.

Jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind minden más szlovén nyelvjárás így a vend is jelentős elétérések mutat a szókincs, a ragozás, a hanglejtés, a hangsúlyozás terén.

Magyar és német hatás a vend nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar és a német hatás mind a mai napig jellemzi a vend nyelvet, sőt ezeket még az irodalmi nyelv felvette. Bizonyos mértékben a szlovén irodalmi nyelv is tartalmaz német hatásokat, de a sztenderdizálók állandóan törekedtek a germanizmusoktól megtisztítani a szlovén nyelvet. Ma a német hatásokat is általában a nyelvjárások őrzik.

Magyarizmusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarokkal való több mint egy évezredes érintkezés a vend nyelv szókincsében otthagyta a nyomát. A muravidéki nyelvjárásokban is éppúgy számos magyar jövevényszó maradt fenn, mint a rábavidéki nyelvjárásban.

Magyar Vend Szlovén
szállás Sálaš prenočišče
ezer jezero (rav.), gezero (gor.), djezero (ráb.) tisoč
vándor vándraš potepuh
gyűlés djilejš zbor
bántani bántüvati žaliti
örökség öročína dediščina

A magyar hatás ezenkívül kiütközik a muravidéki és magyarországi szlovének névadási szokásaiban is: a Janoš, Mikloš, Šandor, Žužana, Žüžana, Karol, Šimon, Mariška is mind magyar eredetet mutatnak. Ugyanakkor a bibliai neveket is szinte mind a magyarból vették át: Jezuš Kristuš, Elijaš, Ponciuš Pilatuš, Matužalem, Šalamon, Šamšon. Magyar hatásnak tekinthető, hogy főleg a magyarországi szlovének – de a mai muravidékiek közül is sokan –, a neveknél a vezetéknév elől van mint a keresztnév.

Magyar hatásokat fedezhetünk fel még a stájervidéki szlovének, a burgenlandi horvátok és kaj-horvátok között is. A Stájervidék közvetlen szomszédja volt Magyarországnak és élénk kereskedelmi kapcsolatok voltak a nyugat-magyarországi városok, valamint Stájerország között. Errefelé is előfordul még magyaros keresztnevek mint az Ištvan. Mind a stájer szlovén nyelvjárásban, mind a burgenlandi és kaj nyelvben, valamint a vendben a magyarizmusok sok esetben megegyeznek.

Germanizmusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német területek közelsége révén volt jelentősen befolyásolt a vend nyelv a felnémettől. A német hatás csaknem olyan erős a vendben mint a magyar nyelvé. A germanizmus még Szlovénia egész területén is jellemző, ugyanúgy a adriamelléki régiókban is, ahol évszázadokig olasz (velencei) uralom érvényesült, minthogy Németországból több kereskedelmi út haladt itt is végig.

Bár valamennyi vend nyelvjárásban találhatunk német jövevényszavakat, de a legfeltünőbb a ravenskói nyelvjárásban, amely Regede felé nyitott volt, így került bele sok külső germanizmus.

Magyar Vend Német Szlovén
mindig furt Fuhrt vedno
függöny féranga (rav. gor.), firanka (ráb.) Vorhang zavesa
temető britof, brütif Friedhof pokopališče
újság cájtung (ráb.) Zeitung časopis
vasalni pejglati pögeln likati
vonat cug Zug vlak

A német nyelvből azonban nemcsak szavakat, hanem még nyelvtani elemet is kölcsönzött a vend nyelv. A -hoz, -hez, -höz rag egyik megfelelője a rábavidéki és goričkói nyelvjárásokban a cuj, fcuj, kcuj, mely a ravenskói nyelvjárásban coj, fcoj, kcoj. Ezek egyértelműen a német zu-ból származtathók. Ugyanúgy a ravenskói ober/felett is német elem, amely birtokos esetű, viszont a másik megfelelője a nad (mely a szlovénban is ugyanaz) eszközhatározós esetű.

Szókészlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jövevényszavak mellett még számos egészen önálló jellegzetességet is tartalmaz a vend nyelv.

Magyar Vend Szlovén
krumpli krumpič (rav.) kromča, krumča (ráb. gor.) krompir
mellett (vki, vmi) kre (birtokos) pri (helyhatározó)
kiskutya kujsek (rav.), kujsi (ráb.) psiček
bűn kaštiga kazen
ragasztani keliti lepiti
emiatt, azért zavolo, za toga volo zaradi, zaradi tega
kiönteni vözlijáti izliti
nyár léto poletje
másként ovák drugače
ez ete, eta, eto ta, to
rokka kauca (ráb. gor.) kouca (rav.) kolovrat
felérni gori príti (rav.) gor'príti (ráb.) prispeti
melyik šteri, (az istvánfalvi nyelvjárásban steri), štera, štero kateri, katera, katero
negyedik štrti, štrta, štrto četrti, četrta, četrto
ki? što? kdo?

Bizonyos szavak csak egy néhány hang eltérést mutatnak a szlovén nyelv szókészletétől, de gyakorta még ezek is elegendőek, hogy a kettő között ne legyen kölcsönös érthetőség.

Magyar Vend Szlovén
él ostrica ostrina
csoport sküpina skupina
tetű vüš, vüjš (gor. rav.) vöjš (ráb.)
kinn, kívül vönej (ráb. gor.), vünej (rav.) zunaj
tanítás, tan návuk nauk
szed nabérati nabirati
késni müditi muditi
légy müha, müja (rav. gor.), möja (ráb.) muha
kamra srámba shramba
ház iža hiša
óra vöra ura
felérni gori príti (rav.) gor'príti (ráb.) prispeti
csütörtök četertek četrtek
lélek düj, düh, döj duh

Nyelvtani jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vend nyelvben mint a szlovén és a horvát nyelvben is jelen van mind a három nem és mindegyiknek meg van a maga ragozása. Ezek meghatározása a végződéstől függ. A hímnevű főnevek általában mássalhangzóra végződnek (vankiš-vánkos, konj-ló, stol-asztal), a nőneműek -a-ra (krájda-kréta, kmica-sötétség, nevola-baj) a semlegesneműek -e, -o-ra. A ragozás tekintetében a hímnemben a helyhatározó és a részeshatározó kap más végződést, nőnemben az eszközhatározó, a semlegesnemben ugyanúgy mint a hímnemben a részeseset és a helyhatározó. Vannak viszont kivételek: egyes hímnemű főnevek mind a szlovénban, mind a vendben végződhetnek a-ra, o-ra, u-ra. Az a végződéssel bíró főneveknél majdnem ugyanolyan ragozás érvényes mint a nőnemben (slüga-szolga). Bizonyos magánhangzóra végződő hímnemű főneveknél az esetekben egy mássalhangzót kell a beletoldani (a priáteo, priáteu/barát birtokos esetben: priátela, részesben: priáteli,…). Ugyanez megfigyelhető a horvát nyelvben is.

A semlegesnemű főneveknél sem mindegyik végződik e-re, vagy o-ra. Egy maszkulinizáció következtében mind a vendben, s más szlovén nyelvjárásokban a semlegesnemű főnevek végére mássalhangzó került, pl. időjárás szlov. vreme, vend. vrejmen.

A -čka, -ška, -ska, -cka főneveket, vagy mellékneveket a horváthoz hasonlóan a vend is -čkoj, -škoj, -skoj, -ckoj ragozza a részes esetben és helyhatározóban, de nőnemű mellékneveknél, különösen amelyek főnevek elé kerülnek, szintén látható, hogy -oj ragozott alak kerül mint a horvátban. A szlovén irodalmi nyelv a -čka, -ška, -ska, -cka végződésű főneveket helyhatározóban -čkem, -škem, -skem, -ckem-ként ragozza, részesesetben ezek csak -i ragot kapnak. A vend is ismeri ugyan az effajta végződést a helyhatározóban ilyen végződéső főneveknél, ami viszont nála kizárólag -om.

Szintén a horváttal egyező sajátossága az esetek o-zó (-oga, -om) végződése.

A vend nyelv legtöbb nyelvjárása a hím és semlegesnemű főneveket helyhatározóban és részesetben -i végződéssel ragozza. Ez a ragozási mód a cseh nyelvben is megfigyelhető. Bizonyos személyek úgy hiszik, hogy ez elegendő bizonyítékod arra, hogy a vendet a nyugati szláv nyelvek közé lehessen sorolni, ám ezt kizárja annak a ténye, hogy a stájervidéki nyelvjárások is pontosan így ragozzák a hím és semleges nemet. Arra viszont nem tudnak magyarázattal szolgálni, hogy akkor az apátistvánfalvi nyelvjárásnak a Rábavidéken miért van megint más ragozási sajátossága, az ugyanis már -a végződést ad a helyhatározóban és a részesesetben.

Magyarul A Mura- és Rábavidék többi részén Apátistvánfalván Szlovénul
részeshatározó Andrásnak Andraši Andrašá Andreju
részeshatározó Jézushoz k Jezuši k Jezušá Jezusu
részeshatározó marhához k govedi k govedá h govedu
helyhatározó az udvarban v dvori v dvaura v dvoru
helyhatározó a biciklin na biciklini na biciklina na kolesu

A vend nyelv cuj, vagy k ragot mindig kiteszi a -hoz, hez, -höz esetén, szemben a szlovénnál nem minden főnévnél kerül ki a -hoz, -hez, -höz-nek megfelelő k, h rag.

A többes számú főnevek helyhatározós ragozását illetően akadnak apróbb eltérések. Így a felső-muravidéki nyelvjárások némelyikében, valmint a rábamenti nyelvjárás felsőszölnöki tájszólásában pl. a tipikusan többes számú, hímnemű településneveknév, mint a Neradnovci (Nádorfa) a helyhatározó mintha ugyanúgy hangzana, mint az alanyesetben is. A közép-felső-muravidéki nyelvjárásokban, mint Kerkaszabadhegy környékén és a Dolinskóban főleg a melléknevek esetében, többes számban -j kerül a melléknév végére, ami a szlovén irodalmi nyelvben -h, míg más nyelvjárásokban nincs semmilyen hang az -i után (pl. magas házakban–v visikij ižaj/v visiki ižaj).

Megint más nyelvjárások valamennyi nem többes számú helyhatározós esetében -aχ, avagy -aj végződéseket használnak. Előbbi a leggyakoribb az apátistvánfalvi nyelvjárásban.

A ravenskói nyelvjárás néhány tájszólásában előfordul, hogy a hímnemű főneveknél egyes számban a birtokos eset ü-re végződik (rav. béke/mir a birtokos esetben mirü).

Hangtani jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vend nyelv olyan főneveknél, ahol például a szlovénban és horvátban -m van, ott sokszor n-eket ejt (pl. ének szlov. pesem, vend. pesen). Az irodalmi nyelv azonban a szlovén és horvát nyelvekhez való közeledés érdekében viszont m-es alakú főneveket írt, az n-zés a beszélt nyelv jellemzője maradt. Érdekes azonban, hogy amikor az esetek, vagy a szám változik, akkor az n még a beszélt nyelvben is m-re vált.

A vend nyelv legfőbb jellemzője a kettőshangzók (diftongusok) ejtése. Leggyakrabban az ou, au kettőshangzók fordulnak elő: au-zás az északi nyelvjárásokra jellemző, ou-kat a déli nyelvjárások használnak és az irodalmi nyelv is az ou-t használja (pouleg/pauleg-körül, Boug/Baug-isten). A második leggyakoribb kettőshangzó az -ej. Vannak még más diftongusok is, amelyek azonban csak egy-egy nyelvjárást jellemeznek. Az apátistvánfalvi nyelvjárásban többször használnak -öj diftongusokat, amelyeket más nyelvjárások -üj-nek, vagy egész egyszerűen ü-nek mondanak (e tekintetben az irodalmi nyelv csak az egyszerűbb ü-t honosította meg). Ugyanerre a nyelvjárásra jellemző az -éj kettőshangzók nagyfokú használata, mely más nyelvjárásokban -íj, vagy egyszerű hosszú í alakot kapna.

Valamennyi vend nyelvjárásnak meg van a maga hangsúlyozása, mindegyikben használnak különböző hosszúságú. Az esetek változásakor előfordul, hogy például a kettőshangzók eltűnnek, átcsoportosulnak, vagy kettőshangzó ékelődik be a szóba, valamint megváltozik a hangsúly, amelyek gyakran a főnév végére kerülnek, ha az eset is változik.

Amint az látható volt előbb is, a vend nyelv gyakorlatilag mellőzi a -h hangot, vagy elfojtva mondja ki.

A nyelvjárásonként eltérő a dj, tj hangok használata. Ismételten az apátistvánfalvi nyelvjárás a legerősebben dj, tj hangokat ejtő dialektus a vend nyelvben, a goričkói nyelvjárás többi tájszólásában g, vagy k hangok kerülnek a dj, tj-k helyére (Apátistvánfalván a hét: tjeden, a goričkóiban keden.) A dolinskói nyelvjárásban a dj általában csak j-re vált.

A vend nyelv hasonlósága más nyelvekkel, nyelvjárásokkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovén nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovén nyelv felé az irodalmi nyelv kétszáz éven át folyamatos fúziót folytatott, míg a beszélt nyelv többnyire megőrizte eredeti sajátosságait. A beszélt vend nyelv eltér bár a hivatalos, sztenderdizált szlovén normától, viszont a stájervidéki szlovén nyelvjárások és a muravidéki nyelv rendkívüli mértékben hasonlítanak egymásra.

A prlekijai tájszólás és a többi stájer nyelvjárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Muravidéki közvetlen szomszédságában található Prlekija régióban a vend nyelvvel szinte egyező nyelvjárást beszélnek. A délszláv nyelveknél megszokott, hogy a határmenti tájszólások között a különbségek minimalizálódnak. A prlekijai nyelvjárás a ravenskói nyelvjárással dialektuskontinuumot alkot.

A prlekijai nyelvjárásra éppúgy jellemzőek az ü hangok mint a vend nyelvre. A szókészletben is akkora egyezések vannak, hogy a prlekijai a vend számára kölcsönösen érthető. A prlekijaiban azonban a venddel ellentétben van -h hang is, ám kevés diftongus található. A prlekijai is gyakran n-nek mondja a szóvégi m hangot és a v hangok f-fé változnak, mint a vendben, azonkívül az lj hangok depalatalizálódnak itt is, s tartalmaz számos olyan magyar jövevényszót, amely a vendben is van (gazdarica, falat, beteg, čunta).

Magyar Vend prlekijai
akarat vola vola
lélek düj düh, düša
szőlőhegy gorice gorice
emberek lidjé lidjé
senki nišče nišče, néšče
kismacska mujc, mujca mujcek, mujcka
kenyér krüj krüh
eke plüg plüg
uzsonna jüžina (dol.) djüžina (gor.) jüžina
légy müja müha
púpos püklávi püklávi
beszéd guč guč
megölni bujti, bujati bujti
száraz süji sühi
temető brütif brütif
csőr klün klün
kendő šörc šürc
istálló štala štala
tűzhely špajert šporhert
korong šajbá šajbá

A ragozást tekintve a prlekijai is valamennyi nem helyhatározójában -aχ végződést használ, ahol a szóvégén a -h elfojtódik.

A stájervidék másik két nyelvjárásában a szlovén goriceiben és a halozeiben is hasonló azonosságokat fedezhetünk fel a szókincs, illetve az ü hangok használata, valamint a hanglejtés, hangsúlyozás terén. A Szlovén Goricében (Slovenske Gorice) felbukkan szintén a kettőshangzó, ami azonban itt uo formájú, habár a rábamenti vend dialektus apátistvánfalvai ágában is igen gyakori az uo kettőshangzó.

A horvát nyelv, a kaj-horvát nyelv és a gradišćei nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horvát nyelvvel sokkal több hasonlóságot mutat a vend nyelv. Olyan tulajdonságokkal rendelkezik a vend nyelv, amelyre találunk példákat mind a négy horvát nyelvváltozatban (ča, kaj, što, gradišćei), melyek mintha ebben a nyelvben keverednének.

A vend írott norma hosszú időn át követte a kaj-horvát nyelv normáit és effajta sajátosság a mai irodalmi alkotásokban is fellelhető. A szlovén a horvát nyelv nagyobb eltávolodása egymástól a 10. századra tehető. A szlovénség ekkor jut német uralom alá, míg Horvátország a 11. század végéig önálló állam marad, majd magyar fennhatóság alá kerül, amely alatt a Mura és a Rába között élő szlovénok is élnek, ezért több azonosság marad meg elsősorban a kaj-horvát és a vend nyelv között.

A vend nyelv is az és-re az i kötőszót használja, akárcsak a horvát nyelv és nyelvjárásai, amely egyúttal mindkettőben is jelentéssel szintén fel van ruháza. Bár a Muravidéken a i kezd kiszorulni, helyette a szlovén in-t használjak, az is-re pedig általában a tüdi alakot.

Bár a horvát nyelv és nyelvjárásai nem ismerik az ü hangot, a zagorjai kaj nyelvjárás néhány tájszólásában, mint Bednjanciban szintén előfordul nyomokban, mint némely karintiai szlovén tájszólásban.

A kaj-horvát nyelv többi nyelvjárása között is lelhetünk azonosságokra, de a legtöbb egyezés a muraközi kaj nyelvjárásban van. Itt csak annyival különbözik egymástól a muraközi nyelvjárás és a vend nyelv, hogy a muraközi u-s ragozást használ és nincsenek ü vagy ö hangok benne, minden másban majdnem megegyezik a vend nyelvvel és a prlekijai nyelvjárással, utóbbival és a dolinskói vend nyelvjárással egyértelműen dialektuskontinuum mutatható ki és azonos germanizmusokat és magyarizmusokat is tartalmaz.

magyar vend muraközi
mert ár ar
beteg beteg, betéžen beteg, betežen
tök tikev tikva
idő cajt cajt
cekker ceker ceker
cifra cifrasti cifrasti
temető cintor cintor
mindig vsigdár vsigdár
mérges čemeren čemeren
csont čonta čonta
csirke čuček čuček
hol? dé? (főleg a rábavidékiben) de?
gyöngy džündž, djündj đunđ
megköszönni fáliti, zafáliti faliti, zafaliti
félre fkraj fkraj
mindig furt furt
képmutató gízdavi gizdavi
üveg glažá glaž
birtok grünt grunt
tetű vüš vuš
kalyiba üta huta
állandóan itak itak
még ešče išče

A kaj nyelvjárásokban is gyakran előfordul, hogy dj hangokat ejtenek, s van néhány kettőshangzójuk (itt is van uo).

A burgenlandi és nyugat-magyarországi horvátok nyelve, amely az idők során szintén külön normákat teremtett, a vendtől távolabb álló što és ča nyelvjárásokból tevődik össze döntően, de a területi közelség révén a gradišćei nyelvre hatással volt a vend és a szlovén nyelv is. A betelepülő horvátok az óhazában még a helyi területi nyelvet használták, Nyugat-Magyarországra érkezve azonban már a zágrábi területről származó könyveket kezdtek használni, amelynek révén olyan kaj-horvát elemeket vettek át, amelyek a vend és szlovén nyelvben is megtalálhatóak, ugyanakkor szlovén és vend elemeket is átvettek, ezért a gradišćei nyelv a mai napig elég közeli hasonlóságokat mutat a szlovén felé.

Az m mássalhangzó n-né redukálása a ča-horvátra nyelvre kifejezetten jellemző. Ugyanennek a nyelvnek néhány nyelvjárása ismeri az archaikus az ún. cokanje nevezetű fonológiai sajátosságot, amikor š, č, ž mássalhangzókat s, c, z mássalhangzókra redukálnak. Ez néhány dalmát szigeten ismert csak, míg a vend nyelv apátistvánfalvai és kétvölgyi nyelvjárásaiban van cokanje: míg a legtöbb nyelvjárás a ki? melyik? kérdőszót što? šteri? formában mondja, a Rábavidéken sto? stéri? alakra változik.

Hasonlóságok egyéb szláv nyelvekkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azok akik állítják, hogy a vend nyelv nyugati szláv nyelv lenne, rendszerint nem hoznak fel semmilyen mérvadó bizonyítékoat arra, amely igazolná, hogy a vendet ne lehessen a szlovén és a délszláv nyelvek részének tekinteni. Elég elenyésző hasonlóság van a cseh, lengyel, szlovák nyelvek felé. Pl. az apátistvánfalvi nyelvjárásban fellelhető orrhangzók jellemzőek a lengyel nyelvre is, de ezentúl más hasonlóság nincs. Ugyanebben a nyelvjárásban az erdőre található a haj (másutt gaj) kifejezés, amelyet ugyanígy találunk a szlovákban is, valamint a szorb nyelvben fedezhetők fel rövidülések (a birtokolni igére a szlovén imeti-t, a vend meti-t használ, tehát az i az ige elején eltűnt, a szorb nyelvben ez mati), de ez sem mérvadó bizonyíték, inkább csak szláv archaizmusra enged következtetni. Mint az látható volt, a horvát nyelv és a keleti szlovén nyelvjárások felé sokszorosan több azonosság és hasonlóság van, azonkívül az irodalmi nyelv alapjainak lefektetésekor és a neologizmusokkor néhány szót kölcsönöztek a szlovák, vagy cseh nyelvből, melyek belejutottak a köznyelvbe is.

Az orosz nyelv felé is pontosan annyi hasonlóságot találhatunk mint a nyugati szláv nyelvek felé. Az például az az, ez mutató névmásokra a vend ete-t használ, az orosz эти-t, valamint azonos kifejezésekre is akadhatunk, ennek ellenére badarság volna azt állítani, hogy a vend nyelv keleti szláv nyelv.

Története és alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vend nyelv korábbi állapotát illetően nincsenek írásos feljegyzések, ezért aligha lehet pontos képet felállítani az archaikus vend nyelvről. A magyarországi szlovénokat először a 11. században említik a hivatalos okmányok, az viszont bizonyos, hogy a szlovének már jóval a magyarok előtt éltek a Kárpát-medencében.

A Római Birodalom bukása és népvándorlás végeztével az egykori Pannonia területéről a sorozatos támadások miatt szinte kipusztult a lakosság. A Kárpát-medencébe a 6. század első felében érkezhettek az ázsiai avarok, bevándorlásuk két hullámban zajlott: a második hullámmal egy szláv tömeg is kísérte őket a szlovének, akik Dél-Pannóniában telepedtek le, a Balaton déli partja mentén, a Zala vidékén és a Dráva mellett.[9] A szlovének és a többi szláv őshazája valahol keleten, a mai Oroszország és Ukrajna területén lehetett, ahonnan aztán nyugatnak, majd délnek vándoroltak. Régebbi elképzelések azonban még Pannóniát jelölték meg a szláv őshazaként, ennek nyomán a szlovénség jelenlétét is régebbinek ítélték (2000 évesnek).

A szlovének másik csoportja az avaroktól függetlenül megtelepedett az Keleti Alpok hegységeiben, ahol idővel megalapították saját államukat Karantániát. A pannóniai szlovénok (akik a mostani magyarországi és muravidéki szlovénok elődeinek tekinthetőek) továbbra is avar uralom alatt éltek, lényegében véve már ekkor két külön csoportra oszlott a szlovén nép. Az avaroknak a frankoktól elszenvedett veresége nem szakította fel őket a helyükről, az avarok elvándoroltak a térségből és szétszóródtak a Balkánon. S bár a pannóniaiak frank uralom alá kerültek, akárcsak a karantánok, ez nem változtatta meg kettejük különállását. Fontos még hozzátenni, hogy az avar uralom ideje alatt és azt követően a térségben maradtak nyomokban germán, kelta és romanizált elemek, melyek beolvadtak a szlovénokba, de ez nem befolyásolhatta a nyelvi, kulturális, vagy identitásbeli alakulását, mert elenyésző számban lehettek.

840-ben Alsó-Pannónia néven a morva Pribina herceg kapta meg a Balaton déli térségét, amely egy újabb keleti-frank hűbérállam lett. Számos történész szlovén fejedelemségként tekint erre a régióra. Metód és Cirill hittérítők pedig a kereszténységet terjesztették a szlovének között, Metódot ráadásul Alsó-Pannónia érsekévé is megtették. A cirilli és metódi hagyományokból a vend nyelv (és a kaj-horvát nyelv is) számos archaizmus őrzött meg, így a régi imádságokban lelhetjük fel ezeket. A rábavidéki nyelvjárás felsőszölnöki tájszólásában ma is ott van a mrzki (utálatos, gyűlöletes) szó, amely egyik legszebb példája az archaizmusnak. A szlovén nyelv legrégibb nyelvemlékében, a freisingi nyelvemlékekben is pontosan így lehet felfedezni. Pribina hatalma a mai Ptuj területéig is kiterjedhetett, ennek is tudható akár a vend nyelv és a stájer nyelvjárások közötti hasonlóság.

Pribina fia, Kocelj idején is virágzott az ország, mígnem Kocelj utód nélkül meghal és a fejedelemség is hanyatlásnak indul, amit néhány éven belül a honfoglaló magyarok söpörnek el. A szlovénok egy része elmenekül, számos más népcsoporttal együtt. Az ásatások viszont igazolták, hogy nem vándorolt el a teljes lakosság, jelentős szlovénség élt együtt a magyarokkal is, ám lassan beolvadt. A peremterületeket a magyarok ezidőtájt őrgyepűkké szervezik, így a Kerka folyó mentén hozzák létre az Őrséget, ahová az Öcsöb nemzetséget telepítik le, amelynek gyepűje a Mura mellékén van. Mivel a gyepűelve elég zárt, ezért itt a szlovének, bár elenyésző számban, de fenn tudnak maradni. A térség már korábban is lakott lehetett, mert feljegyzések szerint Vízlendva környékén (ma Sveti Jurij) Kocelj idejében állhatott templom.[10]

A szlovén nyelv lassacskán elkezdett különféle nyelvjárásokra bomlani, amelyhez egyrészt hozzájárultak a vidékek közötti éles különbségek, amit egy alpesi vidék tagoltsága adhat, másrészt a politikai határok, mivel a Német-római Birodalom keleti szegletében három tartomány alakul ki, ezeken oszlanak meg a szlovének: Karintia, Stájerország és Krajna. Két csoportja a szlovénségnek pedig Észak-Itália és Magyarország területén van. A magyarországi szlovénok esetében nem annyira a természeti határok, hanem inkább a gyepűelve zártsága, a lassan lemaradó paraszti közösségek okozták a nyelvjárás elkülönülését.

A szlovénok száma növekedésnek indult a 12. század végén. A magyar állam a növekvő földigények miatt már hasznosítani kezdi a gyepűket is és III. Béla 1183-ban Trois Fontainesből hívott be ciszterci szerzeteseket, akik a korban magas szintű agrárkultúrával foglalkoztak, s a Rába valamint a Lapincs összefolyásánál megalapítják a szentgotthárdi apátságot, amely kiépíti a helyi birtokrendszert és telepít is, elsősorban szlovénokat az alsó Muramellékről (Belmurából), de ugyanakkor Stájerországból és feltehetően a Muraközből is. Pável Ágoston kutatásai szerint a szlovén területek ekkoriban még kiterjedtebbek lehettek, sőt még a 20. században is több mostani magyar falunak lehetett szlovén etnikuma, amelyet bizonyít az is, hogy vannak szlovén neveik is.

Egyházilag a szlovénok a középkorban két püspökséghez tartoztak: az északi vidékek, Vas vármegyében a győri egyházmegye részei voltak. Délen előbb a veszprémi egyházmegye, majd Horvátország meghódítása után a zágrábi püspökség hatalma érvényesült. A zágrábihoz tartozott egy ideig még Belmura (a mai Muraszombat és környéke) is. A győri egyházmegyéből származó szlovén papokat és tanítókat gyakran tanítatták Zágrábban és Varasdon, illetve szolgáltak horvát papok, vagy tanárok a szlovénok között. Nyilvánvaló a törekvés, miszerint a szláv híveknek szláv lelkipásztort igyekeztek biztosítani, ugyanakkor a kaj-horvát közelebb álló szláv nyelvnek tűnt a magyarországi szlovén nyelvhez.

Az írásbeliség kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció 16. századi elterjedése jelentett előrelépést a vend nyelv történetében, mint ahogy a legtöbb helyen Európában. A reformáció lutheri ága hamar eljutott az örökös tartományok szlovénjaihoz. Primož Trubar közép-szlovén nyelven írt könyvek sorát adja ki, amelyek nyomtatásban mind-mind megjelennek. Trubar még a Biblia fordításával is kísérletezik, de nyelve nem válik azonnal az egységes irodalmi nyelv alapjává, még a többi régióban is alakulnak a helyi nyelvjárások sajátosságait összegyűjtő irodalmi normák. Trubar olyannyira szilárdan elkötelezett volt a szlovén nyelv mellett, hogy törekedett a sztenderd teljes tisztaságára, így nem akarta a krajnai szlovén egyetlen idegen jövevényszavát (különösen a német jövevényszavakat) beépíteni ellentétben más szlovén szerzőkkel. Jurij Dalmatin 1584-ben lefordított Bibliája bár közel áll a trubari nyelvhez, mégis rengeteg germanizmust tartalmaz.

A protestantizmus terjedése viszont teljesen másként alakult a magyarországi szlovénok között. Mivel a szlovének döntően egyszerű kétkezi jobbágyok voltak, az aktuális földesuruk akaratának voltak kitéve. Az 1530-as évektől már terjesztik is különböző eszközökkel a helyi földesurak, a Bánffyak, Széchyek, Nádasdyak és Batthyányak elsősorban az evangélikus vallást. Akik nem akarnak áttérni a katolikus hitről protestánsra részben Somogyba települnek, később számukat még mások is gyarapítják, mert a törökök fenyegetik a szlovénokat. Az egyik evangélikus fárán Martyánczon (mai nevén Mártonhely, Martjanci) a szertartásokon énekelt templomi énekeket kezdik lejegyezni két kis könyvecskében, amit az utókor első és második martyánczi énekeskönyvnek nevezett el. Az első lapok vizsgálata nyomán keletkezését az 1540-es évekre datálják. Ebben a könyvben már voltak zsoltárok is. Az énekek szerzői különböző forrásokból szerezték az énekeket: számos éneket magyarból és németből fordítottak, de igen sok a kaj-horvát eredetű is. A kaj-horvát irodalom kialakulása úgyszintén a 16. században kezdődött el. A zágrábi püspökség a reformáció zalai megyei visszaszorítása érdekében terjeszti is a kaj-horvát könyveket, de a protestánsok ugyanúgy felhasználják ezt az irodalmi normát, mert az ő szlovén nyelvükhöz is igen közel áll. A kezdeti időkben még tanultak is szlovén protestáns lelkészek a Muraközben, vagy Varasdon, egész addig amíg a lutheri irányzat terjesztésének kísérlete csődöt nem mondott Horvátországban. A felvidéki evangélikus gyülekezetekkel való kapcsolatok révén, valamint azáltal, hogy a szlovén protestáns diákok Pozsonyban is tudnak tanulni, néhány cseh és szlovák nyelvű éneket is átültetnek. A 16. század végén az ellenreformációs üldözések miatt Krajnából, de legfőképp Stájerországból számos szlovén protestáns lelkész és tanító menekül Magyarországra, ahol a protestáns főurak védelmet is nyújtanak nekik.[11] A menekülők magukkal viszik Trubar, Dalmatin, valamint a másik jelentős protestáns író Sebestijan Krelj könyveit. Ezek nyelvezetét bár nehezen értik a magyarországi szlovén evangélikusok, de örömmel használják, egyrészt mert ‑ tisztában lévén saját nemzetiségükkel ‑, másrészt pedig protestáns. A 17. századi vizitációk, valamint egy évszázaddal későbbi feljegyzések is kitérnek arra, hogy ezek a könyvek még mindig jelen vannak. Dalmatintól, Trubartól és fiától, valamint Kreljtől is vannak énekek a martyánczi énekeskönyvben. A martyánczi énekeskönyv nyomán több tucat hasonló kézirat keletkezett szerte a Tótságban. Mivel az énekeskönyvet a katolikusok is folytatták, ezért katolikus kéziratos énektárakban is szerepel számos ének a martyáncziból. Egészen a 20. századi tálalunk ilyen kéziratokat.

A 16. században Nyugat-Magyarországra tömegével telepednek le ča nyelvet beszélő horvátok az Adriai-tenger vidékéről és Boszniából (a későbbi tudatos telepítések során što nyelvű csoportok is érkeznek). Az új lakók is hamar megteremtik saját irodalmukat, így a vendeket megelőzve 1609-ben megjelenik az első könyv Grgur Mekinićtől a Dusevne peszne. Mekinić a Muraközből származik, ezért nyelvében a ča és kaj elemei keverednek, művei szintén forrása a martyánczi énekeskönyvnek. A nyugat-magyarországi horvátokat is kevés sikerrel próbálták protestáns hitre téríteni, bár Janž Mandelc szlovén nyomdász, aki Alsólendván telepedett le, nyomtatott könyveket nyugat-magyarországi horvát nyelven, illetve segítségével a horvátok is megismerhették a szlovén irodalmat, ami később befolyásolta nyelvüket is. Mandelc volt az Agenda Vandalica kiadója is.

A martyánczi énekeskönyv azonban nem alkalmas arra, hogy a vend nyelv akkori állapotát illetően megállapítást tegyünk, mert az énektár nyelvét nem lehet azonosítani az akkori beszélt nyelvvel. Annyira erős a martyánczi énekeskönyvben az idegen elemek hatása, hogy például kaj-horvát nyelvtani elemeket vettek át az írók (így az u-s végződésű ragozást).

Az irodalmi nyelv kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Tótságnak számos hányatattást kell kiállni a 1617. század folyamán, ezért a komolyabb és tisztább nyelvezetű irodalom kora csak a 18. században jön el. A katolikus vallás megerősítésére már a 17. században lépések történnek, a zalai szlovénok között például eredményesen felszámolják a protestantizmust és a zágrábi püspökség a területén kiadott kaj-horvát könyveket terjeszti a szlovén plébániákon, amely így irodalmi nyelve lesz a katolikus szlovénoknak. A deklezsini (Murahely, Dokležovje) katolikus pap Rogán András által írt (vagy épp lemásolt) Posztillában (17. század) is annyira erős a kajkavizmus, hogy egyesek nem is a vend nyelv irodalmába sorolják, hanem a kaj-horvátba. A kaj könyvek egy része még Vas vármegyébe is eljut, ezen a csatornán pedig a nyugat-magyarországi horvátokhoz. A nyugat-magyarországi horvát és a tótsági szlovén az idők során hatással volt egymásra és a kaj-horvát irodalom révén a gradistyei nyelv egyre jobban eltávolodott a mostani ča és što nyelvjárásoktól.

Az első nyomtatott könyv megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1714-ben a Wittenbergben tanuló Temlin Ferenc német pietisták támogatását kéri, hogy szlovénjei számára anyanyelvű könyvet adhasson ki, mert szülőföldje hiányt szenved a könyvekben. 1715-ben Halle an der Saale városában, Szászországban megjelent a Mali katechismus (Kis katekizmus) c. könyv, amely Luther katekizmusának fordítása (valószínű azonban, hogy a szerző nem német, hanem magyar nyelvből fordította). Temlin nem adta a nevét a könyvhöz, inkább anagrammába rejtette, s művével magalapozta a magyarországi szlovén írott nyelvet. Bár a Mali katechismus kifejezetten vend nyelvűnek tekinthető, de ennek ellenére még számos kaj-horvát szót tartalmaz.

Tíz évvel később immár név nélkül megjelent az Abeczedarium Szlowenszko (Szlovén Ábécéskönyv), a legújabb kutatások szerint talán Kotsmar Mihály hodosi lelkész lehet a szerző. Mint tankönyv, ez is alapműnek tekinthető, de még mindig erős kaj hatás alatt áll. Bakos Mihály utóbb e két könyvet újra feldolgozta és Szlovenszki abeczedár, valamint Győrſzki Kátekizmus néven újra kiadta őket 1786-ban és 1796-ban, ahol a kaj szavakat vend szavakkal helyettesítette.

1747-ben Réd zvelicsánsztva (Az üdvözülés rendje) címmel megjelent a harmadik könyv is Vanecsai Szever Mihály tollából.

Küzmics István munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Küzmics István evangélikus lelkész, aki a pozsonyi líceumban tanult, majd Nemescsó és Surd lelkipásztora lett 1771-ben a ravenskói és goričkói nyelvjárás alapján lefordította és kiadta az Újszövetség vend nyelvű fordítását a Nouvi Zákon-t, amely ténylegesen az irodalmi nyelv alapja lett. Küzmics több éves munka után, a kaj-horvát és a közép-szlovén irodalom alapos tanulmányázást követően sikerrel lefordította a könyvet, amelynek már a kezdetekkor nagy volt a hatása. Küzmicsnek többek között sikerült különféle eszközökkel a hiányzó terminológiát megalkotnia és létrehozni a vend Újszövetség nyelvezetét: vagy maga alkotott új szavakat, vagy kölcsönzött más nyelvekből, a horvát, magyar, német, szlovén, avagy más szláv nyelvekből. A Nouvi Zákon még további öt kiadást élt meg. Már önmaga az a tény, hogy a Biblia fordítása egy kis nyelven mai napig tartó befolyással van a Muravidék kultúrájára, sőt Károli Gáspár művéhez hasonlóan Európa kulturális történetében is egyedülállónak tekinthető.

Bakos Mihály folytatta Küzmics munkásságát, bár az Ószövetség fordításával nem foglalkozott, de grandiózus énektára a Nouvi Gráduval is alapmű volt a vend irodalom kialakulásában. Hasonlóan Szijjártó István írói munkássága is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vend nyelv minél jobban kiformálódjon, az ő halotti énekeskönyve a Mrtvecsne peszmi és szertartásrendje a Sztarisinsztvo i zvacsinsztvo majdnem másfél évszázadig meghatározó maradt.

Küzmics Miklós munkássága és a katolikus irodalom kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győri és zágrábi püspökségek nem foglalkoztak azzal, hogy szlovén híveik számára biztosítsanak anyanyelvű irodalmat. A hiányt nem pótolták a kaj-horvát könyvek sem és mivel a Tótság a legtávolabbi része volt Zágrábnak, ezért alig törődtek a kérdéssel. A győri püspökség esetében is a tótsági kerület az egyházmegye végső szegletét jelentette, sőt a reformáció alaposan kikezdte a régi püspökséget, úgyhogy nekik mindössze egy gradišćei nyelvű evangéliumos könyv kiadására futotta 1732-ben.

Küzmics Miklós kancsóci (Felsőszentbenedek) esperes-plébános papságától kezdve az evangélikus vend könyvek hatása alatt törekedett katolikus könyvek írására (1763). A Tótságban is széleskörben elterjedt evangéliumos könyv a Szveti evangeliomi (Nikola Krajačević műve, 1651) nyomán is írt egy ugyanilyen művet, de nem tudta kiadni. A könyvön még akkor is dolgozott amikor a Nouvi Zákon megjelent, s felhasználta arra, hogy minél jobban tisztábbá tegye nyelvezetét, melyhez segítségül hívta paptársait, akik a vidék különböző részeiből származtak.

1777-ben Mária Terézia megalapította a szombathelyi püspökséget, amelynek célja volt az ellenreformáció minél gyorsabb foganatosítása a megyében. Az új püspökség alá tartozott Zala, ezért a szlovének egy egyházigazgatásba kerültek. Az első püspök Szily János alaposan tájékozódott a vidéken és támogatásáról biztosította a tótsági esperest, hogy segíti katolikus vend könyvek publikálásában. Küzmics ennek köszönhetően 1780-ban kiadhata a Szvéti evangyeliomi-t és még három további könyvet. 1796-ig még három újabbat írt, köztük a Kniga molitvena c. imádságos- és énekeskönyvet, szintén Krajačević egyik műve alapján, amely 27 kiadást élt meg 1942-ig. Szerepe pontosan ugyanakkora mint a Nouvi Zákoné, sőt az idő távlatából gyöngyszeme úgyszintén az európai egyetemes kultúrtörténetnek. Küzmics Miklós nem törekedett sajátos irodalmi nyelv alakításába, közeledett Küzmics István és a többi evangélikus író nyelvezetéhez, de ugyanakkor minden tótsági nyelvjárásból igyekezett elemeket összegyúrni. Ahol István még mindig csak kaj-horvát terminológusokra hagyatkozott, oda Miklós képes volt hazai kifejezést ültetni, ezért az ő nyelvezete tisztább és „nemzetibb.”

A vend irodalom további fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Küzmics István és Küzmics Miklós, valamint Szily János is egyöntetűen kijelentették, hogy a Tótságot és Somogyot lakó szláv népesség nyelvét és nemzetiségét tekintve a délszlávsághoz, így a szlovénséghez kötődik. A Nouvi Zákonhoz csatolt Előszóban (Predgovor) Küzmics hangsúlyozza, hogy nem pusztán különbözik a magyarországi szlovén nyelv a krajnai szlovéntól (mint ahogy más nyelvjárások), de sok idegen és sajátos elemet is tartalmaz. Azonkívül a magyarországi szlovénok csak akkor tudnak fennmaradni, illetve hitüket akkor tudják megőrizni, ha saját dialektusukat alakítják irodalmi nyelvvé, mert jelen pillanatban ez az ésszerű megoldás. Nem tudják az anyanyelvi irodalom és oktatás hiányát megoldani sem a Trubar, Krelj, Mandelc és Dalmatin által írt művek, sem pedig a kaj-horvát művek, mert az is egy külön nyelv. Ennek ellenére Küzmics István célja nem egy teljesen önálló nyelv kialakítása volt, mert a Dalmatin Bibliát is állandóan figyelemmel kísérte, abból szavakat, sőt egész mondatokat is kölcsönzött. Temlinnél is már tapasztalhatóak a közép-szlovén (krajnai) nyelvhez való fúzió jelei, mert az első szerzők például a szavakat sem a kiejtésnek megfelelően írták, hanem úgy, ahogy az a közép-szlovén és kaj-horvát nyelvben van.

Küzmics Miklós is pontosan ugyanezt tette, de hasonló véleményen volt Istvánnal, hogy a közép-szlovén nyelv meghonosítása nem célszerű és lassú folyamatot vesz igénybe. Bizonyos mértékben figyelembe vette a közép-szlovén irodalom néhány sajátosságát, de a legtöbb Istvánon keresztül jutott el hozzá. Ugyanakkor mindkét szerző fuzionált a kaj-horvát nyelv felé is. A Nouvi Zákon Előszójában és más könyvekben is úgy tűnik, hogy Küzmicsék a kaj-horvát nyelvet is a szlovén nyelv részének tekintették. Már maga az első kaj könyvek is saját nyelvüket szlovenzki-nak definiálták. A magyarországi szlovén szerzők épp ezért a 19. század középig alapul vették a kaj-horvát irodalmat, mígnem tisztázódott, hogy a kaj a horvát nyelv része és attól kezdve a közeledés már csak az örökös tartományokbeli szlovén irodalmi nyelv felé folyt.

Küzmics István után Bakos Mihály tovább fejlesztette az irodalmi nyelvet. Több, máig fennmaradt könyve közül a Nouvi Graduvál (Új Énektár) a legjelentősebb, amelyet még részben elődje által írt templomi énekekből állított össze. Mindamellett a régi énekeskönyvek hagyatékai is szerepelnek ebben a terjedelmes műalkotásban. Ezeket Bakos átalakította és megtisztította az idegen (horvát és nyugati szláv elemektől), helyettük felső-tótsági szavakat írt, vagy új terminológusokat alkotott szintén, ennek nyomán még tovább tisztult a vend irodalmi nyelv és közelebb állt az élő nyelvjárásokhoz.

Szijjártó István domonkosfai tanító két fontos művet hagyott az utókorra, melyek Küzmics Miklós műveihez hasonlóan még több kiadást éltek meg és segítették a nyelv fennmaradását, illetve az irodalom életben tartását. 1796-ban Mrtvecsne peszmi (Halotti énekek) címmel egy kifejezetten temetésekre való énektárat készített részint régi énekek felhasználásával, de nagyrészt német protestáns szerzők műveinek lefordításával. Ezek között ráadásul egy régi huszita ének is van. Másik fontos alkotása a Molítvi na ſztári ſzlovenſzki jezik (Imák régi szlovén/vend nyelven)amely az evangélikusok első önálló imakönyve volt. Az első kiadásból (1797) sajnos nincs fennmaradt példány, csakis a későbbi utánnyomásokból. Egyesek, mint Vilko Novak kutató Szijjártónak tulajdonítják az ún. Sztarisinsztvo i zvacsinsztvo c. könyv megírását, ami a korban szintén alapvető műalkotása volt a vend irodalmi nyelvnek. Ez a könyv többek között a lutheránus esküvő szokásokat összegezte és 1929-ig meghatározó maradt a muramenti evangélikusok köreiben.

A reformkorban kapott egy újabb nagy lökést az irodalom, amelynek révén kialakult a világi és szépirodalom is a vend nyelvben. Ez Kossics József érdeme, aki már kevéssé foglalkozott szakrális könyvek és versek megjelentetésével, mindinkább a világi irodalom érdekelte. Kossics írta meg az első történelemkönyvet vendül, amelynek címe Zgodbe vogerszkoga králesztva (A magyar királyság története). A felnőtt lakosság és a gyerekek nevelésére külön etiketett állított össze Zobriszani Szloven i Szlovenka med Műrov i Rábov (Művelt szlovén férfi és nő a Mura és a Rába között). Kossics még ugyan a kaj-horvát nyelvből kölcsönöz, de már jelentősen közelít a vend nyelvhez nagyon hasonlító stájer nyelvjárásokon alapuló szlovén irodalmi nyelvhez. Kossics nyelvezete már a legkiforottabbnak tekinthető.

Kossiccsal egy időben zajlik Terplán Sándor munkássága, aki szintén jelentős mértékben járult hozzá a vend irodalmi nyelv bővüléséhez, miután lefordította a Zsoltárok könyvét, kiadott több tankönyvet, illetve foglalkoztatta a Biblia teljes lefordítása is, de ebben korai halála megakadályozta. Terplán elkészítette a Nouvi Zákon harmadik kiadását. Mind ebben, mind a többi könyvében a Barla Mihály által bevezetett új betűkészletet alkalmazta. A vend irodalmi nyelv az 1820-as évektől elhagyta az ſ, ſz karakterek használatát és az új s, sz betűkre tért át, jóllehet a zs hangot még évtizedekig 'z-vel írták. Barla a műveiben az ou, ej kettőshangzók egyszerűsítésére alkalmazta ô és ê betűket. Ezt a fajta írásrendszert csak az evangélikus könyvekben használták a második világháború végéig, a katolikusok megmaradtak a diftongusok teljes kiírásánál, habár néhány katolikus szerző, így Szelmár István és Zsemlics István használt ê, ô betűket a diftongusok leegyszerűsítésére. Fliszár János szerint ezeknek az új betűknek a bevezetésére azért volt szükség, mert ezek által több ezer magánhangzót takarítottak meg.

A katolikusok az 1840-es évektől már érdeklődni kezdtek a Gaj-típusú ábécé iránt, amit rövidesen bevezettek a szlovén és horvát nyelvekben. Az 1840-es és 1850-es években a kaj-horvát nyelv a végnapjait élte és rövidesen szinte teljesen kiszorult a szerbhorvát nyelvvel szemben. Elemzők szerint ha mindez másképp alakul úgy a vend és a kaj nyelv közötti fúzió is megmarad. Emiatt a vend nyelv mindjobban a közép-szlovén nyelv felé kezdett fuzionálni.

A vend irodalmi nyelv kettős alakulása és közeledése a szlovén nyelv felé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. század végén a Marburg (Maribor) és Luttenberg (Ljutomer) közötti területen is kialakulóban volt egy újabb regionális irodalmi változat, amely jellegét tekintve szintén rendkívül közel állt a kaj és vend nyelvhez.

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagy Világ irodalmi folyóirat, 2007. október →„…inkább muravidéki mint szlovén jelleg…”
  2. "Zame prekmurščina ni narečje, temveč jezik" (vecer.com)
  3. A. Jászó A.: A magyar nyelv könyve, 55. old.
  4. Vannak akik feltételezik, hogy ez a könyv már tartalmazhatott vend szavakat is akár, de erre egyértelmű bizonyítékot nem találtak, mert az Agenda egyetlen példánya sem maradt fenn.
  5. Nouvi Zákon, Predgovor (1771), 13. paragrafus.
  6. Nyílt levél Viniczay Tibor polgármesternek (szentgotthard.hu)
  7. Többen tévesen a Muravidék magyar név fordításának tartják.
  8. F. Kuzmič: Časopisje raznih strank v Prekmurju, 79. old.
  9. A második avar hullámmal kapcsolatban közismert még az az elmélet is, hogy ezek nem avarok, hanem korai magyarok lehettek. Lásd: kettős honfoglalás.
  10. Ennek helyén ma egy gótikus templom áll.
  11. A Petánczon (Szécsénykút) levő evangélikus templomba ekkoriban még Karintiából is érkeztek evangélikus szlovének misét hallgatni. F. Šebjanič: A pannóniai szlovének protestáns mozgalma, 12. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vend nyelv témájú médiaállományokat.