Maribor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maribor
Maribor Lent.jpg
Maribor óvárosa a Dráva felől
Közigazgatás
Ország  Szlovénia
Tartomány Štajerska
Statisztikai régió Podravska
Község Maribor
Rang község jogú város (mestna občina)
Alapítás éve 1164
Polgármester Franc Kangler
Irányítószám 2000
Körzethívószám 02
Rendszám területkód MB
Népesség
Teljes népesség 114 349 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség 775,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 274,7 m
Terület 147,5 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Maribor  (Szlovénia)
Maribor
Maribor
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 33′, k. h. 15° 39′Koordináták: é. sz. 46° 33′, k. h. 15° 39′
Karte Maribor si.png
Maribor község elhelyezkedése
Maribor weboldala

Maribor (IPA: [ˈmaːribɔr], németül Marburg an der Drau IPA: [ˈmaːɐbʊʁk andəʁˈdʁaʊ]) 114 349 lakossal (2002) Ljubljana főváros után Szlovénia második legnagyobb városa és község (járás). Egyike a 11 szlovén község jogú városnak. Hasonlóan fontos gazdasági és kulturális centrum, ezért joggal tekinthető Szlovénia „második fővárosának.” Egyetemi város, katolikus érseki székhely.

A község (járás) települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maribor községhez tartozó települések: Bresternica, Celestrina, Dogoše, Gaj nad Mariborom, Grušova, Hrastje, Hrenca, Jelovec, Kamnica, Košaki, Laznica, Limbuš, Malečnik, Maribor, Meljski Hrib, Metava, Nebova, Pekel, Pekre, Počehova, Razvanje, Ribniško selo, Rošpoh, Ruperče, Srednje, Šober, Trčova, Vinarje, Vodole, Vrhov Dol, Za Kalvarijo, Zgornji Slemen, Zrkovci.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Stájerországban, a Dráva partján, a Pohorje hegy lábánál, a tengerszint felett 274 m magasan fekszik. Maribor a szlovén Alsó-Stájerország régió legnagyobb városa. A legközelebbi nagyváros a 60 km-rel északra fekvő osztrák Graz, amellyel szoros gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápol a Graz-Maribor Európa-régió keretében. Megközelíthető az A1-es autópályán Koper és Graz felől, valamint az A5-ös autópályán Muravidék és Magyarország felől.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése 1164-ből származik Marchburch (középfelnémet: határvár) formában. Neve is jelzi, hogy a német településterület szegélyén, határvidéken (Mark) helyezkedett el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marchburg városa (Die Stadt Marchburg). Készítette Georg Matthäus Vischer, 1681

1164 után második említése a rendelkezésre álló dokumentumokban 1204-ből származik és a vár melletti vásárról szól. Városi kiváltságokat 1254-ben kapott. I. Rudolf Habsburg uralkodó II. Ottokár cseh király felett aratott 1278-as győzelme után gyors növekedésnek indult. 1532-ben és 1683-ban sikeresen állt ellen török ostromoknak, és évszázadokig a Habsburg-birodalom része maradt.

Maribor korábban a Graz-Seckau katolikus egyházmegye része volt, majd 1858. június 1-jén a Lavant egyházmegye központja és hercegi rangú püspökének székhelye lett. 1962. március 5-től maribori egyházmegye lett a hivatalos elnevezése, majd 2006. április 7-én XVI. Benedek pápa érseki tartományi rangra emelte.

A gyalogsági kaszárnya 1908-ban

Az első világháború előtt a lakosság 80%-a német, 20%-a szlovén volt. A város gazdasági és kulturális élete német kézben volt. Az 1910-es utolsó osztrák-magyar népszámlálás szerint Mariborban és a környékbeli településeken - Studenci (Brunndorf), Pobrežje (Pobersch), Tezno (Thesen), Radvanje (Rothwein), Krčevina (Kartschowin), és Košaki (Leitersberg) 31.995 német és 6.151 szlovén élt. A szélesebb környéket csaknem kizárólag szlovének lakták.

Az első világháború idején Mariborban is kiéleződtek a nemzetiségi ellentétek. Sok környékbeli szlovént letartóztattak államellenes bűncselekmény vádjával. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után Maribort magának követelte mind az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, mind pedig az osztrák utódállam csírája, Német-Ausztria (Republik Deutschösterreich vagy Deutsch-Österreich).

1918.november 1-jén, Anton Holik ezredes a meljei laktanyában gyűlést tartott, amelyen a Német-Ausztriához való csatlakozás mellett döntöttek. Rudolf Maister őrnagy azonban, aki jelen volt a gyűlésen, nem fogadta el ezt a döntést és a szlovén nemzetiségű alakulatok élére állva ellenőrzése alá vonta a várost. A német katonákat leszerelték és hazaküldték Ausztriába. A városi tanács azonban Maribor Ausztriában tartása érdekében saját fegyveres erőt szervezett Schutzwehr néven. A szlovén csapatok Maister parancsnoksága alatt azonban ezt a 400 fős, jól felfegyverzett egységet is lefegyverezték november 23-ra.

1919. január 27-én, a város piacterén tűzharc bontakozott ki az amerikai békedelegációra várakozva Maister csapatai és a németek között. Tucatnyi halott, sok súlyosan sebesült áldozata volt az incidensnek, amelynek felelősét azóta is vitatják. Német források Maister katonáit vádolják az indokolatlan lövöldözés miatt, a szlovén tanúk szerint a németek támadták meg a városházát őrző szlovén katonákat.

Mivel Maribor szilárdan szlovén kézben maradt, és a környező terület is egyértelműen szlovén lakosságú volt, a béketárgyalásokon a várost a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részeként ismerték el népszavazás nélkül.

Légifotó Mariborról

Az I. világháború után a németek nagy része Ausztriába emigrált, különösen a hivatalnokok, akiknek nem voltak helyi gyökereik. A jugoszláv állam bezáratta a német iskolákat, klubokat, szervezeteket, bár a németek még a 30-as években is a lakosság több mint 25%-át tették ki. Erőszakos asszimilációs politika folyt a határ mindkét oldalán a német, illetve szlovén kisebbségek ellen, ami csak lassan enyhült.

1941-ben a náci Németország annektálta Alsó-Stájerországot. Április végén Hitler Mariborba látogatott, és felhívta követőit, hogy tegyék újra németté a vidéket. Azonnal megkezdték a szlovének deportálását a fasiszta Független Horvát Állam és Szerbia területére, majd a németországi koncentrációs táborokba. Az elnyomásra a szlovén lakosság partizánmozgalom szervezésével válaszolt. A jelentős iparral és fegyvergyártással rendelkező várost a második világháború során a szövetségesek rendszeresen bombázták. A háború után a maradék német lakosságot kitelepítették Németországba.

A felszabadulás után Maribor tradícióira és földrajzi helyzetére építve gyorsan az egyik legjelentősebb jugoszláv ipari központtá fejlődött, valamint Kelet-Szlovénia közlekedési és kulturális központja is lett.

Szlovénia függetlenné válása után a jugoszláv piacok elvesztése miatt a város nehézipara súlyos helyzetbe került, a munkanélküliség 25%-ra emelkedett. Azóta a kis- és középvállalatok fejlesztésével sikerült javítani a helyzeten. 2007 júniusában a munkanélküliség 11,5%-os volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariborski grad kastély
Városháza
Ferences templom
  • Mariborski grad: 15. századi kastély a belvárosban
  • Keresztelő Szent János katedrális
  • Városháza
  • Víztorony

Híres mariboriak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudolf Pertassek: Marburg an der Drau. Von der "Marchburch" zur Universitätsstadt. Graz 2000, ISBN 3-900526-61-3
  • Sergej Vrišer: Maribor, Bildband, Motovun, Ljubljana 1984.
  • Franc Vogelnik und Bogo Čerin: Maribor, Ljubljana 1988, ISBN 86-361-0513-7
  • Margarete Weinhandl: Jugend im Weinland, München 1962.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maribor témájú médiaállományokat.


Előző:
Turku, Tallinn
Európa kulturális fővárosa
2012
Guimarães mellett
Következő:
Marseille, Kassa