Hajszín

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A természetes hajszínt a génekben kódolt eumelanin és feomelanin mennyisége határozza meg. Ha ezek a színezékek hiányoznak, akkor a haj egészen világos lesz. Ez albinizmus esetén fordul elő. A természetes hajszín speciális festékekkel megváltoztatható, átszínezhető.

Hajszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ilyen természetes hajszínek vannak: barna, fekete, vörös, szőke és ősz haj. Hajfestéssel és színezéssel a természetes színektől különböző színek is előállíthatók.

fehér ősz szőke sötétszőke vörös vörösesbarna, henna világosbarna barna sötétbarna fekete

A hajszín kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétféle melanint a melanociták termelik. Ezek a sejtek a hajhagymákban találhatók, és az aminosavakat alakítják át színanyagokká.

  • Az eumelanin barna-fekete színű, és elsősorban azt határozza meg, hogy milyen sötét lesz a haj. A barna vagy a fekete hajban nagyobb szemcséket képez.
  • A feomelanin vörös-arany színű, és a szőke vagy a vörös haj tartalmazza belőle a legtöbbet. Finomabb eloszlású, és szemcsemérete is kisebb.

Ezek mennyisége és aránya határozza meg a természetes hajszínt. Keverékszínek is létrejönnek, mint a brünett, a vörösesszőke, vagy a vörösesbarna. A szín élénkségét nem a pigmentek, hanem a haj felszínének, kutikulájának felépítése. Ha az egyes pikkelyek erősen elállnak, akkor a hajszín matt lesz; ha szorosan összesimulnak, akkor élénk. A hajszín mellett a haj vastagsága, formája, az őszülés üteme is genetikailag meghatározott.

A hajszín eloszlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajszínek eloszlása az európaiak terjeszkedése előtt. A sötétkék tartomány a mélyfekete hajat jelöli

A barna a leggyakoribb hajszín Európában és az Egyesült Államokban és a világ más részein. A barna hajszínért nagyobbrészt az eumelanin, kevésbé a pheomelanin felelős. Európában a mediterrán térségek jellemző sötétbarna színe észak felé egyre világosabbá válik, és átmegy szőkébe. Ausztrália, Új-Guinea és Melanézia őslakói is többnyire barna hajúak.

A fekete hajszín a legnagyobb világjelentőségű hajszín és az első emberek hajszíne. A világ népességének 70%-a fekete hajú. Az europid fekete hajszín inkább nagyon sötét barna, míg a többi rasszra a mélyfekete haj a jellemző. Európának azoknak a területein, ahol a világos haj a gyakoribb, a csaknem fekete haj kelta eredetre utal.

A szőke hajszínt a pheomelanin és az eumelanin kis mennyisége alakítja ki. A világ népességének 2%-a felnőttként is szőke. Eredetileg Észak- és Kelet-Európára volt jellemző, de Kelet-Európában is az északi kapcsolatokra vezethető vissza. Közép- és Kelet-Ausztrália őslakóinak körében is előfordul, leginkább a nők és a gyermekek körében. Új-Guineában is Melanéziában is lehet szőke őslakókkal találkozni. Számos legenda mesél szőke vagy vörös indiánokról, akik Kolumbusz felfedezése előtt már Amerikában éltek. A Missouri mellett élő mandan és a Peruban lakó csacsapoja népesség utódainál fordul elő a világosabb hajszín. A tudomány inkább elutasítja a gyarmatosítás előtti európai eredetet, és inkább természetes mutációnak tulajdonítja a világos hajszínt.

A vörös hajszínért a sok pheomelanin és kevés eumelanin felelős. Elterjedése a szőkééhez hasonló. A világ népességének 1-2%-a vörös, de a skótok 13%-a vörös hajú. A többi halmozott előfordulás ott található, ahol a szőkék is helyileg gyakoriak.

Őszülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősz haj az idősekre jellemző; az ősz hajszálak az öregedés folyamán jelennek meg. A fehér színt a hajszál belsejében levő levegő jelenléte okozza. A szürke ősz szín a fehérre őszült és a még nem ősz hajszálak keveréke.[1] A haj rendszerint lassan, szálanként őszül, de van, aki hirtelen őszül meg. Ettől meg kell különböztetni a fehér hajat, ami valójában nem fehér, hanem nagyon világos szőke, és az albínókra jellemző.

Az őszülést az okozza, hogy az öregedés vagy egy betegség miatt lecsökken a festékanyagok termeléséhez szükséges tirozin mennyisége. A melanin helyét levegő tölti ki, így a hajszál kifehéredik. A hajszálak élettartama 3-7 év. Ezután kihullanak, és helyükre új szál nő. Az öregedés folyamán egyre kevesebb lesz a színes haj, és egyre több az ősz. A szakállhoz hasonlóan a halántékon a legrövidebb a hajszálak növekedési ideje, az őszülés többnyire itt kezdődik.

Egy újabb vizsgálat szerint az őszülés oka az őssejtek pusztulása. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett állatkísérletek szerint a szőr, illetve haj kifehéredik, ha bizonyos őssejtek száma lecsökken a bőrben. A melanintermelő melanociták ezekből jönnek létre. Lásd Science-Online (12/2004). Egy 2009-es vizsgálat szerint a kataláz enzim mennyiségének csökkenése miatt a hidrogén-peroxid inaktiválja a tirozinázt, így az nem tud melanint készíteni.[2]

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajfestés egészen az ókori egyiptomiakig vezethető vissza. Az egyházatyák erkölcsileg kritizálták, és eszkatologikus fontosságúvá tették. A hagyományos keresztény hozzáállást csak az 1860 körüli évek változtatták meg, amikor a hajfestést modernizálták. Ettől kezdve igyekeztek természetes hatást kelteni, és népszerűsíteni a hajfestést a hollywoodi sztárok bevonásával. A hajfestés legkiemelkedőbb megjelenítései közé tartoznak Alfred Hitchcocks Vertigo (1958), és Jean Echenoz Roman Les grandes blondes (1995).

Rokon témák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatoknál az albinizmus mellett melanizmus is előfordul, amitől fekete lesz a bőr és annak függelékei, így a szőr is.

A melanociták a bőr pigmentsejtjei

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • H. Zahn: Das Haar aus der Sicht des Chemikers. In: Chemie in unserer Zeit. 23. Jahrg. 1989, Nr. 5, ISSN 0009-2851

, S. 141.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Human hair color című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.