Mediterrán rassz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mediterrán rassz egy sötétbarna hajú, világos barna bőrű, későn érő és öregedő európai rassz, mely Magyarországon ritka. A rómaiaknak az egyik legjellegzetesebb típusa volt.

Külső jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kecses, mozgékony alkatú, a vázcsontja vékony, az izompadlásai felszínén gyengék. Az asszonyok alkata általában fokozottan kecses, a bőr alatti zsírpárnák jól fejlettek, a csípők szélesek. A fej hosszú, keskeny, a fejtető egyenesen futó, a fej méretei többnyire kicsinyek, lágyak. A csontos szemöldök ív gyenge, a homlok alacsony és meredek, kissé előredomborodó, a nyakszirt hátrafelé kidomborodik. A fej hosszúságával szemben az arc középhosszú, keskeny, aránylag alacsony. A tág szemek vízszintesen állók, az orr nagyon fejlett, egyenes, időnként kissé hajlott. A járomívek az arc síkjához simulók, a keskeny fogsorívek előreállók, az áll igen fejlett, inkább kerek, mint magas. Az ajkak hajlamosak a vastagodásra, a szájrés meglehetősen széles. Pigmentgazdagsága az európai kontinensen az armenid rassz után a legerősebb; jellemző a gesztenyebarna vagy fekete vékony, általában hullámos vagy akár fürtös haj, a barnás bőrszín, amely a nap hatására még jobban barnul. Az arcszőrzete és a szemöldöke erős.

Mai elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egész Mediterránumban elterjedt, ahonnan minden irányban szétszóródott. Ma Európában az Ibériai-félszigeten van jelen legnagyobb számmal, de főleg a portugáloknál.

Kárpát-medence[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglaló magyarság sok mediterrán-szerű elemet talált a Kárpát-medencében, ennek ellenére még ma is ritka a magyarságban. Aránya 1% körül van. Erdélyben a románok és a városok betelepült lakossága miatt gyakoribb.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Proto-mediterrán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyközép termetű. Erőteljes csontozat, középhosszú- és magasfej, középszéles homlok, keskeny arc és erősen kiálló orr jellemzi. A történelmi népek közül a pelgazgok és a ligurok, ma a szardíniaiak és a baszkok tartoznak ide.

Atlanto-mediterrán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész Dél-Európa legjellemzőbb típusa. A férfiak átlag magassága 167-171 cm között mozog, a fej markáns, csontos szemöldökív erősen fejlett, az arc közepesen hosszú, szögletes, a haj sötét árnyalatú és kissé göndör. Lehet kék szemű is.

Gracil-mediterrán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főképpen a spanyoloknál fordul elő. A férfiak átlag magassága 160-164 cm közötti; vékony csontozatú, gracilis típus. A homlok meredek, a fej meglehetősen hosszú és alacsony, arc középhosszú, orr igen nagy és a fogmedri rész nagyon előreáll, az állkapocs kicsi és az állcsúcs lekerekített, a haj gesztenyebarna, időnként egyenes, de általában hullámos, a hajszál vékony, lágy tapintású. A nagy szemek sötétbarnák, a szakáll és a bajusz igen fejlett.

Irano-afgán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Közel-Kelet arab lakóira jellemző. Jellemző a magas növés; a férfiak átlag magassága 171-175 cm között mozog, de a testalkat gracilis. A fej magas, az arc hosszú, az orrgyök magasan induló, az orr nagy és általában hajlott. A sötét haj hullámos vagy fürtös, a szemek nagyok, az ajkak duzzadtak, a bőrszín sötét.

Pontusi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fekete-tenger északi részén fordul elő nagyobb számban. Termete a "klasszikus" mediterránnál magasabb, fej rövidebb, az orr szélesebb és a fogmedri rész csak közepesen előreálló. E változathoz tartozó elemekkel a magyar nép Kárpát-medence felé vezető útján találkozott, ezért elenyésző arányban ma is megtalálható a Duna-Tisza közén és a Jászságban is.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiszely István: A magyarság embertana
  • Kiszely István: A Föld népei I. Európa
  • Hankó Ildikó: Emberek, Búvár zsebkönyvek, Móra könyvkiadó, 1980.,