Klaus Störtebeker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Störtebeker állítólagos koponyája alapján rekonstruált arca.
Az állítólagos koponya, amely 1878-ban került elő Hamburgban, de kétséget kizáróan azóta sem sikerült igazolni, hogy valóban a kalózvezéré.

Klaus Störtebeker (nevének változatai Nikolaus Storzenbecher, Klaas Störtebecker, Claas Störtebeker) (Wismar, 1360. k. – Hamburg, 1401. október 20.) legendás hírű német kalóz, a Vitális Testvérek vezetője, aki bandájával jó pár évig rettegésben tartotta a Balti- és Északi-tengert. Egy ideig a Hanza-szövetség zsoldosa (privatérja) volt I. Margit dán királynő ellen. Híres volt jótékonyságáról, mivel a rablott javakat igazságosan osztotta el társai között és sokat segített a szegény halászfalvakon, hajósokon, a Hanza által elnyomott polgárokon.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről pontos adatokkal nem szolgálnak a történészek, annál több a legenda és a mítosz róla. Eredeti nevét is homály fedi, minthogy a Störtebeker csak becenév: a Störtebeker jelentése az alnémet nyelvben Üres korsó egy kortyra. Egy legenda szerint Störtebeker egy ültő helyében egy négyliteres korsónyi sört képes volt felhajtani egyetlen kortyra.

Vitális Testvérek vezetőjüknek választottak: a kalóztestvériségben nagyon sokan voltak a Hanza elégedetlen hajósai közül, de az első években még a szövetséget segítették pénzért, noha a Hanza törvényei tiltották a kalózkodást. A kalózokat Gotlandon befogadták a helyiek és Visbyben ütötték fel tanyájukat, ahol erődítményt létesített, ahol 1398-ig tartózkodtak. Innen három másik kalózkapitánnyal Gödeke Michelsszel, Hennig Wichmannal és Magister Wigbolddal egy ideig a Hanzának végezték a "munkájukat."

A dánok élelmiszerszállítóit sikeresen fosztogatták Stockholm ostromakor, a háború végeztével pedig a Hanza hajóira csaptak le, amelyek Oroszországból és Németországból hajóztak ki, illetve Svédországba és Finnországba szállították az árut.

Störtebekerék már 1396-ban is létesítettek egy erődítményt Marienhafe városában, Kelet-Frízföldön. A felesége is fríz volt, egy Keno nevű főember lánya. 1398-ban Frízföld lett az új bázisuk, mikor a Hanza és a Teuton Lovagrend Gotlandot elfoglalta.

Még két évig kalózkodtak az Északi-tengeren, de 1400-ban Simon Utrecht kézre kerítette Helgolandnál, vélhetően Störtebeker egyik emberének árulása folytán. Störtebekert Hamburgban pallos általi halálra ítélték a kapitányokkal és 73 másik kalózzal. Itt a leghíresebb legenda szerint arra kérte a polgármestert, hogy kegyelmezzen meg a társainak, amennyiben ő képes felállni és fej nélkül végig menni társai során. A polgármester teljesítette a kérését és mindenki rémült döbbenetére Störtebeker lefejezett teste valóban felállt, s elsétált a többi fogoly mentén: 11 ember életét mentette így meg.

Störtebeker hajójának szétszedését követően észrevették, hogy az árboca üreges és magja aranyból van. A rablott pénzt nyilván itt tárolta. Híres korsóját sokáig a hamburgi városházán őrizték, majd megsemmisült az 1842-es tűzvészben.

Halálát illetően is eltérő verziók vannak: történészek szerint nem is végezték ki, sőt nem is sikerült elfognia a Hanzának, mert a kalózkodás még sokáig tartott a tengereken, de Störtebeker neve többet nem fordul elő a forrásokban. Voltak azonban más kalózvezérek is, akik viselték a Störtebekker nevet, ami arra utal, hogy ez a név kalózkodás szinonimája lett.

Állítólagos koponyája azonban fennmaradt, melyről viszont éppúgy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Störtebekerré. A koponyát 2010. januárjában el is lopták és csak 2011. márciusában került elő.

Störtebeker ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel népszerű volt sokak előtt a Hanza zsarnoki gazdasági embargói és politizálása miatt, halála után nemsokkal legendák egész sora született róla. A német baloldal a maga céljaira is felhasználta Störtebekert, mint a kapitalizmus elleni harc egyik korai képét. A német jobboldal és irodalom a német Francis Draket látja benne. Willi Bredel regényt is írt róla és a kalózokról.

2006-ban minisorozatot is készítettek róla, amelyet Magyarországon Az Északi-tenger kalózai címmel mutattak be (a magyar cím A Karib-tenger kalózai c. mozifilmből származik). Ez a film azonban merőben elrugaszkodik a valóságtól, még Störtebekernek a dán politikához fűződő szerepét is merőben másképp mondja el.

Rügen szigetén Störtebeker Színházi Fesztiválokat rendeznek évente Ralswiek városában. Felbukkan még személye német zenekarok dalaiban is. Störtebekerről egy starlsundi sörmárkát is elneveztek.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matthias Puhle (1994): Die Vitalienbrüder: Klaus Störtebeker und die Seeräuber der Hansezeit, Frankfurt am Main: Campus Verlag. ISBN 978-3593345253