Tandíj
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tandíj az a pénzösszeg, amit a tanintézet a diákoktól szed be. A befolyó pénzt az oktatási intézet az állami támogatás kiegészítéseként a tanárok fizetésére és a taneszközök fenntartására fordítja.
A legtöbb diák magasabb tandíjat fizet, mint a megtakarított pénze, ezért más forrásokból kell finanszíroznia a tanulást és a megélhetését a tanulmányok ideje alatt. Erre több lehetőség van:
- Ösztöndíj (angolul Grant, Scholarship)
- Szülői támogatás
- Hitel
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!(2007 szeptemberéből) |
A középkori Európában az egyetemek a katolikus egyházhoz tartoztak. Miután ezek leginkább vallásoktatással foglalkoztak, nem volt szükségük tandíjat szedni a diákoktól. A helyzetük nagyban hasonlított a mai céges egyetemekre és katonai akadémiákra. Később a protestáns országokban és Oroszországban az egyetemek legfőbb feladata a köztisztviselők oktatása volt. Az államnak ekkor sem volt érdeke tandíjat fizettetni, mert ez csak csökkentette volna a közalkalmazottak minőségét. Másrészről viszont hiába volt az oktatás ingyenes a szegényebb néprétegek nem bírták fianszírozni a diák megélhetését a tanulmány ideje alatt. Ez alacsonyan tartotta az alsóbb néprétegekből kikerülő közalkalmazottak számát. Már a XIX. század közepe táján elhangzottak követelések arra, hogy limitálják a középosztályból származó diákok számát. Hasonló a helyzet ma sok harmadik világbeli országban ahol az "ingyenes" oktatás költségei (étel, könyvek, egyenruha) olyan magasak, hogy a legtöbb gyermek még általános iskolába sem tud járni.
A II. világháború után a magasabb életszínvonal és az ingyenes egyetemi képzés sok országban elősegítette, hogy nagyszámú munkásosztálybeli fiatal szerezzen diplomát. Ez az oktatás inflációjához és a középosztály növekedéséhez vezetett. Azokban az országokban, ahol tandíjat szedtek hasonló fejlődést figyelhettünk meg a különböző állami és magánösztöndíjak hatására. Lehetséges, hogy az angol társadalomra jellemző nagyobb osztálykülönbség arra vezethető vissza, hogy ott a felsőoktatás kevésbé vált elterjedtté mint Európa más országaiban.
A tandíj érdekes kérdést vet fel a szegények és gazdagok megoszlásában. Közismert, hogy a magas tandíj csökkenti a felsőoktatásban résztvevők számát. Ez a hátrány kevésbé jelentkezik a jó pénzügyi helyzetben lévő családokban. Gazdagabb családok gyermekei jobb oktatást képesek megfizetni.
Jól kimutatható, hogy a tanulmányokkal eltöltött évek száma az egyik legfőbb meghatározója az elérhető jövedelemnek.
Azokban az országokban is ahol a tandíj az átlag alatt van az irány a jelentés tandíjnövekedés. Például Kanadában a tandíj több mint kétszeresére emelkedett 1990 és 2003 között.
[szerkesztés] Tandíj Magyarországon
2008-tól minden egyetem és főiskola fejlesztési részhozzájárulást (fer), köznyelvben tandíjat szed a hallgatóitól. Ez alapképzésben a tényleges költségeknek 10%-a (évi 105 ezer), mesterképzésben 15%-a (150 ezer Ft) – a felsőoktatási intézmények azonban kérhetnek ennél ötven százalékkal többet vagy kevesebbet is. Csak a második évtől kérnek pénzt a hallgatóktól, ugyanis a fizetendő összeg az első év tanulmányi eredményétől függően változhat – a legjobban teljesítő 15 százalék tandíjmentességet kap, ők még tanulmányi ösztöndíjban is részesülhetnek.
A tandíj alól mentesülő diákok százalékos mennyiségét kezdetben az egyetemek maguk dönthették el (például az ELTE először 0%-ban, majd a diákok általános felháborodásának hatására végül 5%-ban állapította meg a FER alól mentesülő hallgatók mennyiségét[1]) Ezt a részt később, a diákok ellenállását látva módosították, így az egyetemeknek, főiskoláknak már kötelező[2] felmentenie a fer megfizetése alól a legjobban teljesítő 15%-ot.
A hátrányos helyzetű tanulók, továbbá a gyermekgondozáson lévő kismamák ezután is felmentésben részesülnek bármiféle tandíj megfizetése alól. [3]
A tandíj teljes összege többletforrásként a felsőoktatási intézménynél marad, aminek az adott intézmény 30-50%-át köteles tanulmányi ösztöndíjra, a fennmaradó pénzt pedig a fenntartásra, fejlesztésre kell fordítania, vagyis ezek az összegek pluszforrásként a felsőoktatásban maradnak, ugyanis az állami támogatás összege nem csökken.[4] Megjegyzést érdemel, hogy ugyanakkor a felsőoktatás támogatását jelentősen csökkentette a kormány. [forrás?]
Magyarországon az állami képzés tandíját 2008. március 9-én népszavazással törölték el.
[szerkesztés] Külföldön
Az adatok felsőfokú oktatásra, nappali tagozatos intézményekre vonatkozik. [5]
[szerkesztés] Tandíjmentes országok
- Dánia (néhány szakon van)
- Írország
- Kuba
- Lengyelország
- Finnország
- Svédország
- Franciaország
- Venezuela
- Észtország
- Görögország
[szerkesztés] Országok, ahol általános tandíj van
- Ausztrália
- Németország
- Izrael
- Ausztria
- Svájc
- Egyesült Királyság
- Amerikai Egyesült Államok
- Olaszország
- Spanyolország
[szerkesztés] Források
- ^ ELTE online hírek (elte.hu)
- ^ [1] Népszabadság – Varga Dóra – 2007. október 3.
- ^ [2] Népszabadság – Varga Dóra – 2007. január 16.
- ^ [3] Népszabadság – Varga Dóra – 2006. június 28.
- ^ EUvonal - EU Tájékoztató Szolgálat
 |
Ez az oktatással kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
