Vilnius–radomi unió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vilnius–radomi unió (1401) okiratai átruházták a Litvánia feletti hatalmat Vitautas (Witold) nagyhercegnek azzal, hogy az unió feletti főhatalom továbbra is Jagello Ulászló királynál maradt.

1401-ben Vilniusban Vitautas oklevelet állított ki, melyben elismerte a lengyel korona és Jagello Ulászló felsőbbségét és kötelezte magát a litván bojárokkal, hogy a litván területeket a lengyel királysághoz csatolják. Figyelembevébe Hedvig lengyel királynő halálát 1399-ben és azt, hogy nem született utód Hedvig és Ulászló házasságából, a litván bojárok eskűt tettek, hogy ha a király utód nélkül hal meg, a lengyel urakkal együtt új uralkodót választanak.

A vilniusi egyezményt a lengyel koronatanács Radomban megerősítette egyúttal elismerve Kiejstut fia Vitautas haláláig tartó litván nagyhercegi címét.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]