Saulei csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saulei csata
Konfliktus Szamogit-szemigall háború (1236)
Időpont 1236. szeptember 22.
Helyszín Šiauliai, Észak-Litvánia
Eredmény döntő kardtestvér vereség
Szemben álló felek
Cross livonia.png Kardtestvérek rendje Coat of arms of Samogitia.svg Szamogitia
Coat of arms of Zemgale.svgSzemigallia
Parancsnokok
† Volquin Vykintas
Szemben álló erők
3000 keresztes 5-6000 fő
Veszteségek
50 elesett rendi tag ismeretlen

Saulei csata: A Kardtestvérek lovagrendjének döntő veresége a lettektől és a litvánoktól a litvániai Šiauliai mellett, amelyet régibb formában Saule, Saulen néven jegyeznek, ezért is az ütközet neve sauleni csata, vagy šiauliai csata. A csatában a lovagok elvesztették vezetőjüket is.

A Kardtestvérek terjeszkedései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kardtestvérek rendje lübecki és brémai kereskedők alapította érdekeltségek egyesüléséből jött létre Livóniában, amely katonai jellegű lovagrenddé vált és megkezdte a lett, kúrs, lív, észt területek leigázását. Szövetségben a dánokkal hódították meg Észak-Észtországot és legyőzték az oroszokat is. Később egyre agresszívabbá váló expanziója során súlyos bűntetteket követett el, s megtámadta a kikeresztelkedett kúr királyt, Lamekinust. Kúrföld nagy részének leigázását követően célba vette az orosz és litván területeket, de egyre növekvő hatalmára féltékenyen figyeltek a dánok is Észtországban. A dánok titokban támogatták az itteni balti népeket a lovagok ellen, akiknek sebezhető pontja a katonai erejük volt, ezzel tartották fenn hatalmukat. Számbelileg elmaradtak a nagyobb lovagrendektől, mint a teutonoktól. A Német Lovagrend többször tett neki ajánlatott, hogy egyesüljenek, de ezt Volquin visszautasította.

1234-ben a novgorodiak és vlagyimiriek legyőzték őket II. Jaroszláv novgorodi fejedelem vezetésével, de a lovagok ereje még nem tört meg.

Hadjárat a litvánok és a lettek ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szócikk: Szamogit-szemigall háború (1236)

A kardtestvérek a harcias szemigallok (zemgaleiek) részéről kemény ellenállásba ütköztek. 1236 tavaszán a lovagok betörtek a litván Szamogitiába (Žemaitia). A pogány területet ellenben nem térítették meg, hanem miután nagy zsákmányt szereztek, kivonultak onnan, s Szemigallián (Zemgale) át hazafelé tartottak Vykintas szamogit fejedelem összefogott a szemigallokkal.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemigallok és a szamogitok csatába szálltak Litvániában a lovagokkal. A lovagok 3000 fős seregével szemben Vykintas 5-6000 fővel állt fel. A csatában a lovagok megsemmisítő vereséget szenvedtek, a rend tagjai közül 50-en estek el, köztük Volquin nagymester is.

A következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lettország történelme
Knight livonia.png

A vereség után a német császár és a pápa kemény megrovásban részesítette a lovagrendet, korábbi visszaélései miatt. Amiért pedig, hogy láthatólag nem a kereszténység terjesztésével, hanem zsákmányszerzéssel és feudális birtokok kiépítésével törődtek, ezért a Kardtestvérek rendjét feloszlatták és elrendelték újjászervezését és beolvasztását a Német Lovagrendbe, amelynek ezáltal egyik ága lett és livóniai területeket is megszerzett. A kardlovagok ezzel szemben megőrizték önkormányzatukat és folytatták az ország meghódítását. 1241-től a dorpati, a saare-läänei és a kúrsföldi püspökséggel közösen a rend autonóm államalakulatot képzett Ó-Livónia néven.

A Livóniában terjeszkedő teutonok és kardtestvérek ellenben még szenvednek el vereséget a litvánoktól és oroszoktól, akik sikerrel ellenállnak a terjeszkedéseknek.

A korábbi marxista történelem írás, így Magyarországon is alaposan túlértékelte az oroszok 1234-es győzelmét, amelyet a rend hatalma megrendülésének igyekezett beállítani, míg a saulei vereségnek kisebb jelentőséget tulajdonítottak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]