Paldiski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paldiski
Paldiski jaamahoone2 (2011).jpg
Paldiski vasútállomása
Paldiski címere
Paldiski címere
Paldiski zászlaja
Paldiski zászlaja
Közigazgatás
Ország  Észtország
Megye Harjumaa
Polgármester Kaupo Kallas
Irányítószám EE-76806
Körzethívószám (+372) 0674
Népesség
Teljes népesség 4372 fő (2010)
4085 fő (2011. dec 31.)[1]
4163 fő (2014. jan 1.)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Paldiski (Észtország)
Paldiski
Paldiski
Pozíció Észtország térképén
é. sz. 59° 21′, k. h. 24° 03′Koordináták: é. sz. 59° 21′, k. h. 24° 03′
Paldiski weboldala

Paldiski (svédül: Ragövik, németül Rogerwiek, oroszul: Балтийский Порт/Baltiszkij Port) kikötőváros Észtországban, a Finn-öböl partján.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észtország északnyugati részén, a Finn-öböl és a Balti-tenger partján fekszik. Tallinntól 50 km-re, nyugatra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a svédek alapították a 17. században, majd 1716-ban az oroszok kezdtek nagyszabású tengeri erőd és hadikikötő építésébe. 1870-ben épült ki a várost Szentpétervárral összekötő vasút. Lakosságát 1940-ben, az első szovjet megszállás idején kitelepítették a Paldiskiba tervezett haditengerészeti támaszpont miatt. 1944-ben a németek nagy részét felégették. A hidegháború évtizedeiben zárt város volt az ott található atom-tengeralattjárók üzemanyag-feltöltő támaszpontja és személyzetük kiképzőközpontja miatt. Két atomreaktorát 1994-ben, a szovjet csapatok kivonulásakor szerelték le. A város lakossága ezután lecsökkent, épületei elhagyatottá váltak.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet csapatok kivonulásakor az oroszok nagy része elhagyta a várost, így az 1990-es években csaknem felére csökkent a lakosságszám. Sok nyugdíjas orosz katonatiszt azonban a városban, így a lakosságának mindössze 24%-ka észt.

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amandus Adamson (1855–1929) észt szobrász és festő, aki Paldiskiben élt és alkotott

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Györgyről elnevezett ortodox templom;
  • Öszvér-dombok (Muula mäed): az I. Péter cár által kezdeményezett és a 18. század második felében felépült erődítés és várárok maradványai;
  • A várostól északra állnak a Pakri-félsziget csúcsán egy 18. századi körbástya (víztartály), egy 54 méter magas világítótorony (Észtország legmagasabb világítótornya) és az első világháborúból származó betonbunkerek;
  • Természeti szépségei közül megemlítendő a 25 méteres sziklafal, mely közvetlenül a szovjet katonai zóna romjai mellett „omlik” a tengerbe; ill. a védett Pakri-sziget (Pakri saar);

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]