659-es tervszámú tengeralattjáró
| 659-es tervszámú tengeralattjáró (Echo I. osztály) |
|
 |
|
| Hajótípus | Hadászati robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró |
| Üzemeltető |  Szovjet Haditengerészet |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás |
|
| Hossz | 110 m |
| Szélesség | 9 m |
| Merülés | 7,5 m |
| Hajtómű | 2 db, egyenként 33 MW hőteljesítményű VM-A típusú nyomottvizes atomreaktor, a hozzá tartozó 2 db gőzturbina, és 2 db hajócsavar |
| Sebesség | |
| Hatótávolság | 29 000 km - 48 000 km |
| Fegyverzet |
|
|
|
|
| Legénység | 75 fő |
A 651-es tervszámú tengeralattjáró (NATO-kódja: Echo osztály) a Szovjetunióban kifejlesztett első generációs, atommeghajtású robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró. A Szovjet Haditengerészetnél a 651-es tervszámú tengeralattjárókat (NATO-kódja: Juliett-osztály) váltották fel velük az 1960-as években. A később, többek között ez az 1950-es évek tervei alapján készült tengeralattjáró-osztály hajói jelentették a Szovjet Haditengerészet repülőgép-hordozók ellen kifejlesztett nukleáris ütőerejét (elsősorban Egyesült Államok valamint szövetségesei ellen). Az Echo osztályú tengeralattjárók közül a szovjet jelölés szerint az első őt volt 659-es tervszámú és 675-ös tervszámú az azt követő 29 megépített tengeralattjáró.
Története [szerkesztés]
A szovjet 659-es tervszámú tengeralattjárók (Echo I. osztály) a Komszomolszk hajógyárban készültek a szovjet Távol-Keleten 1960 és 1962 között. Hat nukleáris robbanófejjel szerelhető P–5 (NATO-kódja: SS-N-3C) robotrepülőgépet hordozhattak és indíthattak. A fedélzeti tűzvezető és felderítő radarok hiánya miatt elsősorban stratégiai és, nem pedig támadó tengeralattjáróként üzemeltették őket.
A modern szovjet nukleáris tengeralattjáró-flotta felállításakor ezeknek a tengeralattjáróknak a jelentősége lecsökkent. 1969 és 1974 között mind az 5 db 659-es tervszámú tengeralattjárót 659T tervszámú tengeralattjáróvá alakították át. Az átalakítás során eltávolításra kerültek a robotrepülőgépek, és a hajótest víz alatti zaj csökkentése érdekében módosították a hajótest borítását, valamint a November-osztályú tengeralattjáróknál rendszeresített radar-rendszerrel szerelték fel.
Végig a Csendes-óceáni Flotta szolgálatában álltak. A K–122-est, mely 1980 augusztusában megsérült egy Okinava melletti járőrözés során a VII. rekeszben bekövetkezett tűzeset miatt. Emiatt vissza kellett vontatni Vlagyivosztokba a sürgősségi szárazdokkba. A tengeralattjárót 1985 októberében végleg kivonták az aktív szolgálatból. Az utolsó két hajót az 1990-es évek elején vonták ki a szolgálatból.
Hivatkozások [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Echo class submarine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||
