641-es tervszámú tengeralattjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
641-es tervszámú tengeralattjáró
(Foxtrot osztály)
Cuban Foxtrot submarine.jpg
Kubai 641-es típusú tengeralattjáró felszíni menetben
Hajótípus dízel-elektromos tengeralattjáró
Üzemeltető

Naval Ensign of the Soviet Union.svg Szovjet Haditengerészet
Naval Ensign of Russia.svg Orosz Haditengerészet
Naval Ensign of Poland.svg Lengyel Haditengerészet
Naval ensign of Libya.svg Líbiai Haditengerészet

Flag of Cuba.svg Kubai Haditengerészet
Pályafutása
Építő Admiralitás Hajógyár (Leningrád)
Megrendelés 75 darab
Általános jellemzők
Vízkiszorítás felszínen 1952 t
merülésben 2475 t
Hossz 91,3 m
Szélesség 7,4 m
Merülés 5,9 m
Maximális merülési mélység 280 m
Végzetes merülési mélység 380 m
Hajtómű Három darab 1500 kW-os dízelmotor, három elektromos motor, három hajócsavar
Sebesség

16 csomó (29,5 km/h) a felszínen

15 csomó (27,8 km/h) merülésben
Hatótávolság 37 000km (8 csomós sebességgel)
Fegyverzet 10 × 533 mm torpedóvető cső (6 elülső, 4 hátsó), 22 db torpedóval

Legénység 78 fő

A 641-es tervszámú tengeralattjáró (NATO-kódja: Foxtrot osztály) a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott dízel-elektromos tengeralattjáró. Összesen 75 darabot építettek, ebből 17 darabot exportáltak. A Szovjetunió legnagyobb hagyományos meghajtású tengeralattjárói voltak, melyek egy feltöltéssel 16 ezer tengeri mérföld megtételére voltak képesek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leningrádi CKB–18 (később Rubin) tervezőirodában fejlesztették ki az 1950-es évek végén a 611-es tervszámú tengeralattjárók (Zulu osztály) leváltására. A hajó főkonstruktőre kezdetben A. Sz. Jegorov volt, őt később Zoszima Alekszandrovics Gyerbin követte. Ugyanazokra a feladatokra szánták, mint a 611-es típust, vagyis nagy távolságú őrjáratozásra, felderítésre, aknatelepítésre és az ellenséges tengeralattjárók elleni harcra. A hajó a 611-es típus továbbfejlesztett változata, melynél kiküszöbölték az elődtípusra jellemző olyan hátrányos tulajdonságokat mint a szerkezeti gyengeségek és a vibráció, melyek behatárolták a merülési mélységet és a víz alatti sebességet.

Az első egység építését 1957-ben kezdték el és 1958-ban állították szolgálatba. A Szovjetunió az 1960-as évek közepén kezdte módosított változatának (I641 és I641K típus) az exportját. Összesen 75 darabot épített a típusból a leningrádi Admiralitás Hajógyár. A sorozatgyártást 1983-ban fejezték be.

Teljesítményben és harcértékben megfelelt kora más külföldi tengeralattjáróinak, bár zajosabb volt a nyugati tengeralattjáróknál.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 641-es tervszámú tengeralattjáró jellegrajza

A típus legnagyobb üzemeltetője a szovjet, majd később az orosz haditengerészet volt. Az összesen megépített 75 példányból 58 darabot a szovjet flottánál állítottak szolgálatba. A szovjet hajókat egy kivétellel megöröklő Orosz Haditengerészet a típust az 1995–2000 közötti időszakban kivonta. A Szovjet Haditengerészetnél B hadrendi jelzéssel álltak szolgálatba, nevet csak néhány hajónak adtak. Legnagyobb mennyiségben az Északi Flottánál állt szolgálatban, kb. egy-egy tucat volt a Balti és a Csendes-óceáni Flottánál, de az 1980-as években a már kiöregedő típus megjelent a Fekete-tengeri Flottánál is.

A 641-es típusú hajók jelentős szerepet játszottak a kubai rakétaválságban. A Szovjetunó négy darab 641-es hajót telepített Kubába. Ezek az amerikai feltételezések szerint nukleáris robbanófejjel ellátott torpedókkal voltak felszerelve. Az amerikai haditengerészet mélységi vízibombákat használt a felszínre kényszerítésükhöz, hogy be tudják azonosítani őket. A négy közül három szovjet tengeralattjárót sikerült felszínre kényszeríteni mélységi bombákkal.

A hajó legjelentősebb külföldi üzemeltetője India volt, mely az 1960-as évektől nyolc darabot állított szolgálatba. A nyolc indiai egységből a 2000-es évek elején hetet kivontak, az utolsó egység 2011-ig marad szolgálatban az Indiai Haditengerészetnél.

Líbia az 1970-es évek végétől szerzett be hat darabot a típusból.

Kuba 1979-től kezdődően három egységet üzemeltetett.

Lengyelország 1987-ben és 1988-ban vásárolt két Szovjetunióban használt példányt. Ezek Wilk és Dzik néven álltak hadrendben a Lengyel Haditengerészetnél. 2003-ban mindkét egységet kivonták.

Ukrajna a szovjet Fekete-tengeri Flotta felosztása során jutott hozzá egy egységhez, az egykori B–435 jelzésű hajóhoz. Az Ukrán Haditengerészetnél U001 Zaporizzsja néven állították szolgálatba, de az 1990-es évek közepétől üzemképtelen volt. A hajó felújítása 2010-re befejeződött, 2013 júliusától ismét szolgálatban állt. A Szevasztopolban állomásozó tengeralattjáró 2014. március 22-én orosz ellenőrzés alá került, de rossz állapota miatt az orosz Fekete-tengeri Flotta nem tart rá igényt. Az U001 Zaporizzsja a 641-es típus utolsó, napjainkban még üzemelő példánya.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 641-es tervszámú tengeralattjáró témájú médiaállományokat.