949A tervszámú tengeralattjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
949A Antyej
Oscar class submarine 3.jpg
Hajótípus robotrepülőgép-hordozó tengeralattjáró
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Az Orosz Haditengerészet zászlaja Orosz Haditengerészet
Általános jellemzők
Vízkiszorítás
  • 12 500/14 700 t (felszínen)
  • 16 500/19 400 t (lemerülve)
Hossz
  • 143 m (Oscar I, az első két hajó)
  • 154 m (Oscar II, a többi hajó)
Szélesség 18,2 m
Merülés 9 m
Hajtómű 2 db nyomottvizes Artika atomreaktor, 2 db gőzturbina 73,070 kW (97 990 LE), 2 db hajócsavar
Sebesség
  • 32 csomó (59 km/h) alámerülve
  • 16 csomó (30 km/h) felszínen
Fegyverzet

Legénység 94 - 112 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz 949A Antyej témájú kategóriát.

A 949A (orosz típusjelzése Antyej osztály, NATO-kódja: Oscar II) szovjet robotrepülőgép-hordozó atommeghajtású tengeralattjáró. A 949 tervszámú (Granit) tengeralattjáró - melyből 2 példány épült - módosított, továbbfejlesztett változata. A (két 949-essel együtt) 20 tervezett példányból 9, vagy 10 egységet építettek meg (egyes források szerint összesen 13-at), 3 épülő egységet a program 1992-es törlésekor még nem fejeztek be, négyet pedig soha nem bocsátottak vízre. Az Orosz védelmi minisztérium bejelentése szerint ezeket a hajókat lebontották.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első hajót 1978-ban kezdték el építeni a Szeverodvinszkben, az Északi Gépgyárban (Szevmas). 1980-ban bocsátották vízre és még ebben az évben szolgálatba lépett. 1982-ben építettek egy újabb hajót. Ezután áttértek a meghosszabbított – 154 m-es – hajótestre, aminek következtében a hajó vízkiszorítása 1400 t-val megnőtt. A 949A Antyej osztály hajói lényegesen (kb. 2 és félszeresen) nagyobbak a hasonló célra hadrendbe állított amerikai tengeralattjáróknál (Los Angeles osztály), így manőverezőképességük, merülési sebességük alulmarad velük szemben.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Antyej osztály tagjainak törzse duplafalú, minek külső, magas nikkel- és krómtartalmú ötvözött acélból készült héja 8,5 mm vastagságú. Ennek köszönhetően a jól ellenáll a korroziónak és csak kis mértékben módosítja a Föld mágneses mezejét, ez pedig megnehezíti a hajó felderítését a mágnesesanomália-detektorokkal. Továbbá visszhangmentesítő burkolattal van ellátva, hogy csökkentsék a tengeralattjárót eláruló hidroakusztikus jeleket. Erőforrásként a 941-es tervszámú (Acula) (NATO-kód: Typhoon) osztályhoz fejlesztett 2db, nyomottvizes, egyenként 90 MW teljesítményű reaktort kapott, sonar rendszerét 671RTM tervszámú (Shchuka) (NATO-kód: Viktor-III) osztálytól nyerte.

Az P–700 Granyit (NATO-kódja: SS–N–19) robotrepülőgépek indító tubusai 40°-s szögben megdöntve a törzsben, a torony két oldalán vannak elhelyezve.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 949A tervszámú tengeralattjáró témájú médiaállományokat.

Az osztály tagjai[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • K–148 Orenburg
  • K–173 Krasznojarszk
  • K–132 Irkutszk
  • K–119 Voronyezs
  • K–410 Szmolenszk
  • K–442 Cseljabinszk
  • K–456 Viljusinszk
  • K–266 Orjol
  • K–186 Omszk
  • K–141 Kurszk
  • K–150 Tomszk
  • K–139 Belgorod
  • K–135 Volgograd
  • K–160 Barnaul

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ju. V. Apalkov: Podvodnije lodki Szovetszkovo Flota, 1945–1991. gg., III. kötet (3. és 4. generációs atommeghajtású tengeralattjárók), Morknyiga kiadó, Moszkva, 2012, ISBN 978-5-903081-43-1, pp. 21–39.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]