Tennó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tennó (天皇, ’az ég ura’) a japán császár kínai mintát tükröző címe. Az ókimi (nagykirály) elnevezést váltotta fel a 7. században. A tennó politikai hatalma a Heian-korban (7941185) fokozatosan megszűnt (sógunátus), a következő évszázadokban a sintoizmus főpapjaként, az isteni hatalom letéteményeseként uralkodott. Jogaiba a Meidzsi-restauráció (1867) helyezte vissza. Hirohito császár 1946 januárjában nyilvánosan lemondott a tennók isteni méltóságáról. A modern alkotmány (1947. május 3.) szerint a tennó a japán állam és a nemzet egységének szimbóluma, feladatai azóta ismét a formális államügyekre (kinevezések, a parlament összehívása stb.) korlátozódnak.

Nyugati írásokban régebben használták a mikado (御門 vagy 帝, ’tiszteletreméltó kapu’) megnevezést is, de ez mára elavultnak számít.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]