Kabuki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kabuki.jpg

A kabuki (japánul: 歌舞伎) a három fő japán színházi műfaj egyike (bunraku, ), sőt a bunraku, a bábjáték háttérbe szorításával a legnépszerűbb „polgári” színház az Edo-kor (1600–1867) óta. Stilizált, részletesen megszabott s kötelező hagyományokra épülő (artisztikus, de sokszor artistaügyességet kívánó) mozgásformák jellemzik, amelyeket ugyanúgy katának neveznek, mint a harcművészetekben: küzdelem (tate), drámai kivonulás (roppó), látványos pózok (mie), némajelenetek (dammari). Válfajai témák szerint a vad (aragoto), a történelmi (dzsidaimono), a hétköznapi (szevamono) és a táncos (soszagoto) darabok. A női szerepeket eleinte nők, majd fiúk játszották, de hivatalos parancsra ezeket is hamarosan férfiak (onnagata) vették át. A ma (a kiotói Minamizában, a tokiói Kabukizában és Nemzeti Színházban) játszott művek többsége Edo-kori, noha modern szerzők is írtak kabukidrámákat. A legnépszerűbbek közé tartozik a Szonezaki sindzsú (’Páros öngyilkosság Szonezakinál’) és a Josicune szembonzakura (’Josicune ezer cseresznyefája’).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]