Hadakozó fejedelemségek kora (Japán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hadakozó fejedelemségek kora (戦国時代, szengoku dzsidai) Japán történelmének egy kb. másfél évszázados szakasza,[m 1] amely „egy ókori kínai korszakból kölcsönzött név.”[1] Kezdetét az 1467-től 1477-ig tartó Ónin-háború kitörésére teszik, ekkoriban bomlott meg ugyanis a sóguni hatalom stabilitása. A politikai bizonytalanság csak az 1603-ban kezdődő Edo-kor idejére szűnt meg, de mivel ez egy hosszú folyamat eredménye volt, a történészek körében nincs egyetértés a szengoku dzsidai végét illetően. Egyesek Oda Nobunaga 1568-as kiotói bevonulásáig számítják, mások döntő pontnak az utolsó Asikaga-sógun Kiotóból való elűzését tartják 1573-ban, megint mások pedig az Edo-kor kezdetében látják csak az évszázados felfordulás lezárultát. Ezt a 16. század végére eső időszakot Azucsi–Momojama-kornak is nevezik.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gy. Horváth László a korszak nevét „hadakozó fejedelmek” formában használja; lásd Gy Horváth 1999., 213. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irdodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gy. Horváth 1999: Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Corvina Kiadó, Budapest 1999. ISBN 963 13 4756 7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]